A leggagyibb piáktól a legműanyagabb fenyőkig – Az elmúlt tíz év terméktesztjei 1.

Emlékezetesen rossz berúgással indult, mégis hagyomány lett belőle: az Indexben hosszú évek óta tesztelünk különféle italokat, ételeket és tárgyakat, szigorú objektivitással megszervezett áltudományos labormunka keretében. Íme egy nyitó adag az emlékezetesebbekből, hátha valamelyikre nem emlékeztek.

2002-ben kezdődött minden, amikor húsvét előtt önveszélyes módon arra gondoltunk, Önök helyett végigkóstoljuk a locsolás közben gyakran előkerülő, klasszikus tömény italokat. Tényleg majdnem belehaltunk, az eredmény ennek megfelelően kissé széteső lett, ámde vidám, a hányingerrel küszködve nem is sejtettük, hogy éveken át tartó émelygéssorozatot indítottunk el ezzel.

„Milyen lehet Vitár Róberttel számháborúzni? Vajon pukizik-e Audrey Hepburn? Az embert kiskorában számos ezekhez hasonló, megválaszolhatatlan kérdés gyötri. Az egyik legégetőbb, hogy milyen lehet az a kóla, amelyik se nem Coca, se nem Pepsi, mégis barna és pezseg” – tettük föl a kérdést 2003 nyarán, aztán belecsaptunk a gagyikólába. A teszt fizikailag borzasztóan megviselt minden résztvevőt, böfögés közben el is döntöttük, hogy ezt sokszor meg kell ismételnünk, mert ha az olvasókra bíznánk a tesztelést, szegények biztosan kihalnának.

Alig száradtak meg a pixelek, meghökkentő mailt kaptam. Az egyik sárba tiport kóla gyártójának vezérigazgatója meghívta az indexes stábot, hogy az üzemben vakteszteljünk két nagy márkát az ő két termékükkel együtt. A szürreális gyárlátogatás lenyomata a Gagyikóla visszavág.

„Itt él közöttünk, akár nap mint nap találkozhatnánk vele, de mégsem tesszük; akik mégis, azokra környezetük furcsán néz. Nem, ezúttal nem Delhusa Gjonra gondoltunk, hanem az alkoholmentes sörre” – mondtam 2003 szeptemberében, azzal megcsináltuk az egyik legnagyobb közönségsikert aratott tesztünket, a Nulla egész József és a lángoló rénszarvast. Ebben mi mondtuk ki először, hogy „a Stella csomagolása kifejezetten mutatós, színétől akár sör is lehetne, habja pedig keményebb Szili Katalin nyilvános önkritikájánál is.”

„Perczel Mór kéjes arccal körülnézett, aztán a tubifexes csomagot behajította a rézüstbe, sátánian felnevetett és beleolvadt a kis burgenlandi sörfőzde mögötti árnyékba. A császári csapatok másnap undorító szagot árasztva visszavonultak. Nyilván így kezdődött, hiszen a Nádor gagyisör cimkéjén az 1848-2000-es dátum szerepel.” A XXI. század elején a magyarságot a pornószínésznő-napszemüveg térhódítása mellett a 100, sőt 90 forintnál is olcsóbb gagyisörök megjelenése forgatta föl a legjobban. Agyunkat és gyomrunkat nem kímélve kóstoltuk végig a borzongatónál borzongatóbb löttyöket, az eredményt A folyékony Pozsgay Imrétől az északi túralábszagig címmel közöltük. Nekem például ez volt az egyik kedvenc tesztem.

Szintén a beteges korszellem dobta a felszínre az alkopopokat. „Nem is a marihuána a veszélyes kapudrog, hanem az élénk színű buborékos üdítő és homeopatikus mennyiségű tömény szesz összekeverésével előállított alkopop, fedőnevén RTD? Sokan - szakemberek - már-már ezt állítják. Az Index tesztcsapata saját testén végezte el a veszélyes kísérletet, és végigkóstolta a legismertebb márkákat” – írtuk, aztán Meleg kazánfűtő, sunyi alkopop címmel értékeltünk egy jó nagyot.

Sokáig tehát főleg italokat hasonlítottunk össze, aztán egyre több mindent. 2006 decemberében például szaloncukrokon émelyegtünk.

Persze nem kizárólag rossz minőségű, lenyelhető dolgokat teszteltünk, 2004 karácsonyán például kipróbáltuk, hogy az elterjedt fenyőfajták hogyan bírják a gyűrődést. Az eredmény a Napalmmal az angyalkákra című cikk lett.

Három évvel később már „Olyan volt, mint kormánypárti képviselő arcán a maori tetoválás: egy idő után nem lehetett nem észrevenni, hogy a műfenyő befutott. Már nem az a jelentéktelen viccestárgy, ami évtizedeken át szinte észrevétlenül vegetált a hülyeségboltok hátsó sarkában: ma már a hipermarketektől a piacokig mindenhol kapni, némely helyen kifejezetten nagy a választék, színben, méretben és felszereltségben is.” Ki is próbáltunk egy rakás plasztikfát, majdnem felgyújtottuk randa újpesti székházunkat, a történet Mit csinál egy műfenyő, ha lezsidózzák? címmel itt olvasható.

Jóval korábban, a 2003-as év egyik vérpezsdítő eseménye volt, hogy legalizáltak többféle petárdát és kisebb rakétát. Természetesen gyorsan beszereztük a törvényes durrantanivalókat, és december elején Tamás Bence vezetésével megszálltuk az újpesti Duna-partot. Ez volt az első tesztünk, ahol a végén egy dühös kecsketenyésztő egyszerűen elzavarta szakembereinket. Ilyen soha többé nem ismétlődött meg. Itt olvasható a Nagy év végi petárdateszt.

Folytatása következik!