Luca, Ottilia
2 °C
5 °C

Tűz, jöjj velem

2011.12.18. 18:32
A Kindle Fire nem a legjobb táblagép a piacon. Nyers teljesítményben, szolgáltatásokban elmarad a vetélytársaktól, az iPad 2 mellett pedig úgy néz ki, mint egy dizájn-sportautó mellé leparkolt kisbusz. Mégis ez az első épkézláb vetélytársa az Apple-nek a piacon, amit jó eséllyel fenekestül fog felforgatni jövő ilyenkorra. A titok: olcsó, nem másolja szolgaian az iPadet, benne van minden, ami egy átlagos felhasználónak kell, és az Amazon olyan ökoszisztémát pakolt mögé, ami lepipálja az iTunest App Store-ostul.

A tabletek piaca egészen mostanáig a látszattal ellentétben kétszemélyes volt: ott volt az Apple meg a mindenki más. Az Apple futtatta az iPadet, mindenki más meg azon küzdött, hogy olyan táblagéppel álljon elő, ami éppen annyira különbözik tőle, hogy már ne lehessen perelni érte (ez nem mindig jött össze), de annyira hasonlít, hogy a vásárlók az iPadre asszociáljanak róla. A teljes unalomtól csak az mentette meg az egész táblagépesdit, amikor az Office forgatókönyvírói belerúgtak egy egészségeset:

Ebbe a környezetbe érkezett az Amazon, a témát a Kindle e-könyv-olvasók felől megközelítve, és olyat mert, amit eddig senki: elszakadt a sablonoktól, és újított.

A Kindle Fire kétségtelenül legnagyobb előnye, hogy olcsó. Ez nem szégyellnivaló dolog, ezzel lett világsiker a Ford T-modellje meg a bogárhátú Volkswagen is. Az Amazon előtt a kihívás az volt, hogy úgy legyen olcsó, hogy közben nem lesz gagyi, úgy faragja le az árat a legolcsóbb iPad2-verzió harmadára, hogy közben csak olyan funkciókat hagyjon ki belőle, amelyek nem fognak hiányozni a felhasználóknak. A trükk bejött: 200 dollárért (magyar, sőt európai ár még nincs) kapunk egy táblagépet, amiben nincs kamera, mikrofon, gps, 3G, és Bluetooth. Na bumm, ezek úgyis vannak az ember telefonjában.

2011-09-28T145644Z 1146336530 GM1E79S1RXH01 RTRMADP 3 AMAZON
Fotó: Shannon Stapleton

A táblagép másik jellegzetessége, amivel megkülönbözteti magát az iPadtől, és amivel jelzi, hogy nem iPad-gyilkos akar lenni, hanem az Apple részén kívüli területet meghódítani a piacból, a mérete. A 7 hüvelykes érintőképernyő eleinte sokszor érződik túl kicsinek, és készteti az embert sűrű ki-be zoomolásra, de megszokható a dolog. Cserébe a méret éppen alkalmassá teszi arra, hogy elférjen egy nagyobb kabátzsebben, és ettől igazi mobil eszközzé váljon – ellentétben mondjuk az iPaddel, ami elvben hordozható, gyakorlatban viszont inkább kanapé-számítógépnek használja a nép.

Buga Józsi nem szép ember, de gavallér

A Kindle Fire nem szép. Kis tömzsi fekete tégla, vastagabb az iPadnél, és ahhoz képest, hogy feleakkora a kijelzője, alig könnyebb nála. Határozottan nem alkalmas arra, hogy a Starbucksban gondosan megtervezett és előre begyakorolt hanyag eleganciával kitegyük a kávé mellé az asztalra, szigorúan képernyővel lefelé, hogy mindenki lássa a logót a hátoldalon. Nem dísztárgy, műalkotás vagy dizájncsoda. Csak működik.

A tábla élén egy szál bekapcsológomb, a fülhallgató kimenete (saját fülhallgatót nem adnak hozzá, azt nekünk kell keríteni külön) és egy microUSB port található, utóbbiról lehet feltölteni – mivel egyelőre csak amerikai verzió van, ehhez még egy adaptert is kell szereznünk, ami a 220 voltból 110-et csinál neki. Az Amazon ígérete szerint egy teljes töltéssel 7-8 órát bírja a gép, amit meglepő módon a gyakorlat is igazolt, vagyis itt alig marad le a Fire az iPad 2 tízórás állóképességétől. Az 1024*600-as felbontású kijelző képe egészen korrekt, szépek a színek, jó a kontraszt, 2-3 óra olvasás után sem érzi az ember, hogy kisütné a szemét a képernyő. Igaz, ez egy bármilyen Kindle-től a minimum – a Fire viszont az első Kindle, ami az olvasáson kívül mást is nyújt.

000 Was4286660
Fotó: Emmanuel Dunand

Rögtön kezdésnek üdítő felismerés, hogy a Fire szakított a négyzetrács alakba rendezett ikonokra épülő kezelőfelülettel, ami nagyjából Steve Jobs híres Xerox-látogatása óta egyeduralkodó a számítástechnikában. Ehelyett két könyvespolcot kapunk, a felsőn sorakoznak cover flow szerűen az adott kategóriába (könyvek, zenék, filmek, alkalmazások) tartozó tartalmaink, az alsóra pedig mi húzhatunk ki innen kedvenceket. Kicsit szokatlan elsőre a megoldás, de működik és hamar kézre áll.

Gigahertz, gibabájt

A Fire-ön Android 2.3 fut egy 1 gigahertzes, kétmagos processzoron, 512 megabájt memória és 8 gigagájt háttértár mellett. A lóerő elégnek tűnik, szépen fut az Angry Birds, a Cut the Rope meg a többi szokásos tabletes-okostelefonos slágerjáték, zene- és videólejátszással sincs gond a hangminőség pedig meglepően jó, főleg annak tükrében, hogy ez jellemzően egy olyan pont amin spórolni szoktak az olcsó tabletek gyártói. A webezést egyébként az Amazon saját, Silk nevű böngészője kezeli, ami gyors és kulturált, egyébként meg ugyanarra a Webkit motorra épül, mint a Chrome meg a Safari.

Érthetetlen módon viszont a tablet a legváratlanabb pillanatokban képes belassulni, akadozni, lassan reagálni, néha meg egyszerűen egy szó nélkül becsukja az éppen futó alkalmazást, és visszadob az alapképernyőre. Talán az Android memóriakezelése csuklik ilyenkor, talán valami más oka van, mindenesetre megerősíti azt az ősi geek bölcsességet, hogy minden kütyübe és szoftverbe a második verziónál érdemes igazán beszállni.

Cipőt a cipőboltból

A Fire nagyon erősen a netre, azon belül is az Amazon szolgáltatásaira, és persze az online boltjára épül. A cég még azt is bevállalta, hogy veszteséggel adja a tabletet, hogy aztán a letöltött tartalmakon legyen nyeresége. A nyolc gigás, sehogyan sem bővíthető háttértár miatt hamar rákényszerülünk, hogy a tartalmaink egy részét az Amazon felhőjében tartsuk, és ha már ott vagyunk, rögtön vásárolhatunk is ezt-azt – legalábbis erre alapoz az Amazon üzleti modellje. A Fire kezelőfelületén képtelenség olyan helyre navigálni, ahonnan két kattintással ne tudnánk eljutni az Amazon boltjába. Az egész ökoszisztéma boltostul-kölcsönzőstül, könyvekkel, újságokkal, zenékkel, videókkal kiforrott, átlátható és kényelmes (nyilván az, hiszen az Amazon már akkor ilyesmivel foglalkozott, amikor az Apple-nél az iTunes még kéjes gondolat sem volt).

A kínálat talán nem akkora, mint az iTuneson, az App Store-ban, vagy akár az Android Marketen (ami, hiába androidos a készülék, nem elérhető, így az Amazon alaposan magához köti a Fire-júzert), de minden fontosabb alkalmazásból van Fire-verzió az Angry Birdstől a Facebookon és a Twitteren át a Netflixig. Persze utóbbira mi, csóró európaiak csak irigykedhetünk.

Nem iPad-gyilkos

A Kindle Fire hétköznapi használati tárgyként, könyvet vagy újságot olvasni, internetezni, filmet nézni simán van olyan jó, mint bármelyik tablet a piacon. Az iPad által uralt presztízskategóriát valószínűleg nem fogja meghatni, de a középmezőnyt alázza azzal, hogy nagyjából mindent tud, amit a konkurensek, csak sokkal olcsóbb, tartalommal meg profin kiszolgálja az Amazon.

Akár ebből az irányból közelítünk hozzá, akár az e-könyv-olvasók felől (onnan nézve egy fullextrás, ezer plusz szolgáltatással felturbózott luxusdarabnak tűnik), arra jutunk, hogy a Fire nem egy teszkógazdaságos, lesajnált, fapados táblagép, hanem tényleg a tabletek Tin Lizzie-je, ami a luxuscikkből hétköznapi használati tárgyat csinál. Európába várhatóan jövő tavasztól kezdik el szállítani.