Sámuel, Hajna
12 °C
23 °C

Örüljön, hogy egyáltalán ünnepelheti a karácsonyt

2015.12.18. 10:14
12 hozzászólás
Hamarosan itt a karácsony, ami azt jelenti, hogy már biztosan ön is nagyban készül, hogy végre – vérmérséklet és meggyőződés szerint – megünnepelhesse Krisztus születését/együtt lehessen a szeretteivel/ajándékokat kapjon/legálisan hiányozhasson a munkából. Ritkán jut viszont eszünkbe megemlékezni arról, hogy egyáltalán ünnepelhetjük a karácsonyt, hiszen ez sem mindig és mindenhol volt magától értetődő. A karácsonyt egyszer szinte mindenki be akarta tiltani, a keresztények azért, mert nem elég keresztény, mások pedig épp azért, mert túlságosan az. Vagy csak azért, hogy aznap is lehessen dolgozni.

Királypárti hóbort

Angliában a puritánok már a 16. század közepétől harcoltak a karácsony ellen, mert az nem volt elég puritán, vagyis a Bibliától elrugaszkodott, erkölcstelen, pogány – vagy épp túl pápapárti – tivornyának tartották. Végül 1647-ben, nem sokkal a hatalomra jutásukat követően, a király után a karácsonyt is száműzték. Legalábbis szerették volna, de a nép heves ellenállásába ütköztek, mert sokan továbbra is a szokott módon akartak karácsonyozni. A felháborodás lázadásokhoz is vezetett, Canterburyt például hetekig a felkelők uralták, és a karácsonypártiság fokozatosan összeolvadt a rendszerellenes királypártisággal – vagyis a puritánok félelme önbeteljesítő jóslatnak bizonyult. Nem is csoda, hogy 1660-ban, a királyság visszaállításával együtt II. Károly örömmel törölte el a karácsonyi ünneplés tiltását is.

Amerikában viszont éppen akkoriban, 1659-ben tiltották be a karácsonyt az újvilágot meghódító puritán telepesek – megint csak legalább annyira a britekkel szembeni politikai cselekedetként, mint a bűnös fényűzés elleni fellépésként. A tiltás törvénybe iktatása után bármiféle mulatozás, játék, ünnepi dekoráció és főleg a mértéktelen karácsonyi evés-ivás pénzbüntetést vont maga után. A vasárnapi zárva tartások korában furcsán hathat, de az ó- és az újhazában is fontos része volt a vallásos karácsonyellenességnek, hogy a boltok nem tarthattak ünnepi szünnapot. A massachusettsi karácsonytilalom 1681-ig volt érvényben, ekkor törölte el egy angolok által kijelölt kormányzó, de ezután még hosszú évekig nem vált igazán népszerűvé az ünnep.

Karácsuka, ramadácsony és más világi hívságok

Ma már a keresztény világban természetes, hogy gond nélkül lehet ünnepelni. A kérdés már csak az, hogy lehet-e gond nélkül ünnepelni a karácsonyt. Jellemző trend ugyanis az utóbbi időben, főleg az Egyesült Államokban és Kanadában, hogy a keresztényspecifikus karácsony helyett inkább az általánosan ünnepek kifejezést használják. Ennek a multikulturális érzékenységnek az lenne a célja, hogy egyetlen vallás hangsúlyozása helyett mindenféle vallási ünnep beférjen egyetlen ernyőkifejezés alá, és senki ne érezze magát kirekesztve az ünneplésből. Így vált egyre elterjedtebbé a Boldog karácsonyt! helyett a Kellemes ünnepeket! köszöntés is.

Ennek a hiperérzékenységnek persze sokan nem örülnek. A mérsékeltebbek egyszerűen fölösleges finomkodásnak tartják, de például Amerikában több politikus a karácsony elleni háborút vizionál a jelenség köré, mert szerintük ez a trend az ünnep lényegét veszélyezteti. Az ő kritikusaik szerint meg semmi ilyesmiről nincs szó, és a tiltakozók megfeledkeznek állam és egyház elválasztásáról azzal, hogy törvénnyel köteleznének a karácsony szó használatára.

Vagyis mindenki körbekritizál mindenkit, nem csoda, hogy a nép kedvében járni igyekvő cégek marketingesei is csak kapkodják a fejüket. Számos üzletek cserélte már le a karácsony szót semlegesebb kifejezésre, amiért őket is rengeteg kritika érte – volt is olyan vállalkozás, amelyik azóta stratégiát váltott, és újra vígan karácsonyozik a reklámanyagaiban. És ahogy az lenni szokott, a túlkapások ellen tiltakozók is hasonló túlkapásokat követnek el. Idén novemberben például néhányan azért mentek neki a Starbucksnak, mert a kávézólánc a korábbi éveknél kevésbé díszes, egyszerű piros papírbögrékkel készült karácsonyra, ami a tiltakozók szerint a cég keresztényellenességéről tanúskodik. Ez lesz a vége, ha a politikai korrektség bírálói a politikai korrektséget kérik számon a szerintük túlságosan politikailag korrekteken.

A különböző kifejezések aktuálpolitikai töltetét érzékelteti az is, hogy a rendszeresek a karácsonybetiltós hoaxok. Amerikában például 2009-ben, 2011-ben és 2013-ban is azzal rémisztgetett egy körlevél, hogy a Fehér Ház új rendelete szerint ezentúl ünnepi fának fogják hívni a karácsonyfát. Angliában pedig a muszlimok miatt kell rendszeresen betiltani itt-ott a karácsonyt, legalábbis a bulvárlapok szerint.

A karácsonyi ünnep elvallástalanodása persze már régi téma. A 20. századi európai diktatúrák széndákosan gyomlálták belőle a keresztény gyökereket (helló, szocialista Télapó, akinek semmi köze Szent Miklóshoz). A keresztény kultúrkörben élő, de nem vallásos emberek azt szokták hangsúlyozni, hogy amúgy is az ünnep számos eleme pogány hagyományok átvétele csupán (helló, germánok, kelták, mithraisták). A fogyasztói társadalom pedig egyébként is folyamatosan világi irányba tolja a karácsonyt (Hello Kitty).

Ma se mindenhol szabad

Persze a dominánsan keresztény nyugati világon kívül ma se mindenhol lehet csak úgy ünnepelgetni, hívják akárhogy is az ünnepelnivalót. A diktatúrák természetes módon idegenkednek bármiféle vallásos ünneptől, és a legszigorúbb muszlim országokban se kifejezetten díjazzák, ha szakállas-puttonyos öregemberek fenyőfákkal babrálnak. A teljesség igénye nélkül:

  • Észek-Koreában maga a keresztény vallás is veszélyes hobbi, az ország történetében rutinszerűek voltak a vallási kivégzések. Ennek ellenére a becslések szerint ma is több tízezer keresztény él az országban, akik titokban járnak össze kis közösségekben ünnepelni. Ezt az utóbbi években viszonylag nyugodtan tehetik, bár egyes szakértők szerint csak azért, mert a helyi titkosszolgálat számára értékes információforrást jelentenek.
  • Kubában Fidel Castro még 1969-ben tiltatta be a karácsonyt, hogy a szünidő helyett akkor is a cukornád-ültetvényeken dolgozhassanak a népek. Majdnem harminc évig tartotta is magát a tiltás, végül Castro 1998-ban, az országba látogató pápa nyomásának engedve beleegyezett, hogy újra hivatalos ünneppé váljon a karácsony – amit egy kapitalista országokat megszégyenítő mértékű karácsonyfa-akció koronázott meg.
  • Nagyjából ugyanekkor vált Albánia az első hivatalosan ateista állammá, amikor 1967-ben Enver Hodzsa minden vallás gyakorlását megtiltotta, a templomokat és a mecseteket leromboltatta vagy stadionná alakíttatta, és a helyzet csak a szocializmus összeomlásával normalizálódott.
  • Manapság is be-betiltják a karácsonyt egyes országok, ha úgy érzik, hogy a keresztény szokás túlságosan népszerűvé tenné az övéktől eltérő vallást. Szomália 2013-ban jelentette be, hogy a karácsonyi ünneplés minden formáját rendeletben tiltják meg.
  • Legutóbb Brunei kormánya döntött úgy tavaly, hogy a karácsony nyilvános ünneplése “az iszlámtól eltérő vallás propagálásának” számít, ezért tilos. A keresztény vallás gyakorlását nem tiltották meg az országban élőknek, csak ne lássa senki, amikor csinálják. Az persze senkit nem zavar, hogy a négy fal között ki mit ünnepel, de nyilvánosan hencegni attól még nem kell vele, ugye.