Nem csak forralt bor és szikkadt csülök lehet a karácsonyi vásáron

Mondd, hogy van gluténmentes buci!

- könyörögnek a Zrínyi utcai hotdogosnál, aki elkezd bólogatni, hogy igen, van, de ha sült hagymát kérnek, az nem paleo. Ilyen adventi vásár a Bazilika előtti, ahol egy kicsit lehet úgy csinálni, mintha a karácsonyi bazárok nem valami nyomorult kötelező körök lennének decemberben, hanem akár egy érdekes, és elviselhető látványosság is, amit nem nagyívben kell elkerülni, hanem kifejezetten alkalmas arra, hogy az ember arra andalogjon. Ez az a fajta vásár, ahol gluténmentes kürtőskalács is van.

November végén eljön az az időszak Budapest belvárosában, amikor a tisztességes emberek többsége inkább a föld alatt közlekedik, mint hogy ámélkodó turistákat kerülgessen, akik valami miatt teljesen le vannak nyűgözve attól, hogy feltűnik egy rakat bódé, amikben különböző köcsögöket, bőrdíszműveket, szörnyű forralt borokat, ismeretlen eredetű sajtokat, ékszereket, behatárolhatatlan biszbaszokat lehet vásárolni a szokottnál nagyobb áron. A bódéváros önmagában egy szomorú látvány, ráadásul városkép szempontjából is elég béndzsa, a Vörösmarty teret például egészen tönkreteszi, hogy tisztességesen meg sem lehet nézni a teret körülvevő épületeket, mert belóg egy paprikafüzér vagy egy fából faragott kürtőskalács. Már ha kilátunk a sütőlapon erjesztett tarják gőzétől.

Az egész műfaj alapból vesztésre indul, úgyhogy azért dicséretes tény, ha vannak olyanok, akik szeretnének ezen gyökeresen, vagy legalábbis módszeresen változtatni. A Bazilika előtt tartott Adventi Vásár pont ezt teszi. Már tavaly is szerettük, hogy belvárosi árakon, de tisztességesen lehet ott enni és inni. Ami csak azért nagy szó, mert ez úgy általában a belvárosban nehézkes.

Enni

A Szent István téren már ötödik éve tartják az adventi vásárt, és évről évre, apró változásokkal sikerül elérni, hogy egy színvonalas, szerethető, turistáknak és helyieknek is vállalható látványosság legyen belőle. A platnikon sült hurka-kolbász még mindig elkerülhetetlen látvány, és első átsétálásra nem is nyilvánvaló, hogy mi a különbség a többi, hasonló között. Én például voltam annyira vaksi, hogy elsőre elmentem a hatalmas, tényleg buszméretű halasbódé mellett, ahol füstölt, nyílt lángos sütött norvég lazacot lehet enni majonézes krumplisalátával és erdei gyümölcsös szósszal. (2900 forint) Itt van halászlé, pisztráng, illetve mindenféle tengeri herkentyűk is, de mi csak a lazacot kóstoltuk, amit ami felüdülés a szanaszét szárított sült változatokhoz képest, a műanyag villa alatt is  omlik szét, megéri azt a majdnem 3000 forintot.

Ezt teljesen jogosan gondolhatná valaki borsosnak, és meg is értem, a nagy street food őrület kellős közepén feleennyiből is lehet tisztességeset enni, ha nem ragaszkodunk az evőeszközhöz és a tányérhoz. Érdemes szétnézni a térhez képest eldugottabb Zrínyi utcában, és ha valaki járt mostanában Főzdefeszten, fesztiválon, vagy bármilyen más, magára valamit adó rendezvényen, akkor ismerős lesz a látvány: szó szerint a Zing Burgertől egészen a Befaló Bill barbecue-húsaig ér a kocsik sora, közben olyan szokványosabb szereplőkkel, mint a Balkán Grill csevaposai, a vagy a rántottsajtos Paneer, olyan egész izgi dolgokig, mint az olasz édességeket áruló csapat, vagy a cipóban árult gulyásos. Oké, az utolsó nem annyira izgalmas, de legalább van.

A Zrínyi utcai választékból egy csomó lehetőség remekül néz ki, de mi egyet kóstoltunk, a BudDog hotdogos Christmas Dogját (1290 forint), amiben hagymalekvár és sült édesburgonya volt, és aki bírja ezeket a dolgokat egy (potenciálisan gluténmentes) buciban, akkor nagyon nem tévedhet. A Christmas Dog egyébként kelendő, egy keddi napon este hét előtt már elfogyott az összes.

A Christmas Dog egy tök jó példa arra, hogy hogyan lehetne a karácsonyi vásárok kicsit beposhadt világát felturbózni, egyszerűen olyan dolgokat kell felhasználni (lásd édesburgonya), amik nem a halálunalmas karácsonyi hozzávalók, hanem kicsit szokatlanok a magyar ízlésnek, de még éppen beleférnek.

Inni

Ugyanez igaz az italokra is, forralt bort mindig is tudott mindenki otthon is összekotyvasztani a fazékban. Én sosem értettem, hogy mi a nagy bája annak, hogy ülünk a hidegben, isszuk a bort, ami vagy irtó meleg, és ezért mindenki a poharába köhécsel a gőztől, vagy kihül, és akkor olyan, mintha egy kicsit bohém szörpöt innánk, amibe beledőlt a fahéj. Úgyhogy forralt bort nem is kóstoltam, meg különben is minek, hogy ha lehet például kandírozott narancsos forró koktélt, amiben Ballantines, grog, és a nevéhez híven kandírozott narancs van (1200 forint 3 deci). Ha leittuk a töményet, akkor még lehet félrészegen kikanalazni a narancshéjat az aljáról. 

Ugyanilyen menő a hasonló árban dolgozó Finlandia-bódé, ahol a kezembe nyomtak egy mangós vodkával összekevert erdei gyümölcsös koktélt, ami szintén nagyon hatásos dolog volt ebben a kora decemberi hűvösben. És ha valaki töményezni szeretne, akkor elég jó választás a Tátratea, ez a gyógynövényes likőr, ami 36 és 72 százalék közötti erősségben is kapható, úgyhogy lehet vagizni a kollégák előtt, aztán meglepődni a lehúzás után, hogy van egy lépcső a bódétól a térig. Ebből egy feles is 1200 forint.

Venni

Azért a Bazilika előtti helyzet is leginkább vásár, ahol ékszerektől kezdve kolbászig lehet mindent venni (az utóbbit a Csabai Kolbászfesztivál szállítja, 4900/kiló áron van szilvalekváros, elég finom). Vagy ott van még a liofilizált gyümölcsökkel tömött mézeket áruló Amei. A liofilizált egyébként azt jelenti, hogy gyakorlatilag le van fagyasztva, de a folyadéktartalmán kívül semmit sem veszített el, úgyhogy pontosan olyan, mint egy darab gyümölcs, csak levet nem ereszt. Én csak annyit mondtam erre, hogy csodálatos űrhajóskaja lehetett egykor. És akkor még a marcipánosokról, csokisokról, sajtosokról, teásokról nem is szóltam, egyrészt mert egy csomó van belőlük, másrészt meg azért rendes csokit, sajtot, teát azért lehet kapni a vásáron kívül is, másrészt meg ha valakinek a marcipán a dilije, akkor ki vagyok én, hogy az útjába álljak?