Ezzel kár kényeztetni minket
Az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni már címében is őrült laza és jópofa. Kár, hogy a film felszínes és érdektelen maradt.
Az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni már címében is őrült laza és jópofa. Kár, hogy a film felszínes és érdektelen maradt.
De Niro új vígjátéka meglepően jó: így látja egy nyugger az startupos-okostelefonos XXI. századot.
A hegymászófilm látszólag arról szól, hogyan nyírt ki a hegy egy sor alpinistát. A valóságban azonban pont fordítva történt. Hiteles hegymászófilm a sport legismertebb tragédiájáról.
A (sz)ex az oka mindennek pont olyan humortalan és unalmas, mint a kényszeresen viccelődő címe.
Az Útvesztő: Tűzpróba izgalmasabb és látványosabb, mint az első rész, de egy dolog továbbra sem megy: jó forgatókönyvet írni.
A teljesen érdeketelen Abszurd alak szerint a filozófia verbális masztubálás, mégis folyamatosan csak erről beszélnek benne.
A fekete múmia átka kiváló színészekkel és vicces sztorival mutatja be kedvenc regényeink világát.
Transzszexuális prostikról szól az év legviccesebb filmje, a Saul fia operatőre ismét hátborzongatóan jó munkát végzett. Cinefest, 1. nap.
Egy új magyar filmben majdnem sikerült összehegeszteni az erdélyi tájat az amerikai thrillerekkel. Kritika a Víkendről.
Megjelent a Black Keys frontemberének új lemeze, de még az A-ha is kiadott egy albumot, ki tudja miért. The Arcs és más érdekességek a hét lemezében.
A Szállító-filmek ostobák volt, de szórakoztatók. A negyedik rész Jason Statham nélkül csak ostoba.
A Sinister 2. parasztvakításnak sem jó, nemhogy ijesztő, vagy elborzasztó horrornak.
A Vakáció az utóbbi évek leggusztustalanabb, leggyökerebb vígjátéka, háromszor nevettünk rajta úgy, hogy közben szégyenkeztünk.
A negyedik nagylemezénél el kell dönteni a Foalsról, hogy hol helyezkedik el a mai rockzenekarok között. De a hét lemezében lesz még Beach House és Motörhead is.
Az új Hitman ugyanolyan gyenge, mint az előző, hiába ölnek benne halomra embereket. A Fantasztikus négyes után itt az újabb nagy égés.
Az ajándék az a pszihothriller, amit még Hitchcock is megsüvegelt volna. Az év egyik legjobb filmje.
A Phoenix bár című filmben a holokauszttúlélő Nellyt a férje sem ismeri fel. Kritika.
Guy Ritchie új filmjében jók a kocsik, a ruhák, a hajak és az arcok, de inkább egyszer olvasható képeskönyv lett az U.N.C.L.E. embere.
10 éve nem csinált rendes szólóalbumot Method Man, a Wu-Tang Clan egyik legismertebb tagja. A hét lemezében Bon Jovi és Kárpátia is!
Mi történik akkor, ha valaki a vicces cigik füstjében rájön arra, hogy igazából a CIA gyilkológépe? A válasz a Beszervezve című film.
75 perc alatt 30 számmal gyalulta simára az agyunkat a Bad Religion. Így kell koncertezni.
A Hollywood Undead olyan, mint a szegény ember Linkin Parkja, csak maszkos zenészekkel.
Az első kanyart felülmúlni nagy falat volt a sorozat alkotójának, aki a szinte tökéletes első évad után egy széteső, unalmas szenvelgést tudott csak írni.
Az ötödik rész kicsit olyan, mintha az előző négy legjobb jeleneteit ötvözték volna, de akcióban idén csak a Mad Max tudott többet mutatni. A film közel sem tökéletes, de a színtiszta szórakoztásra maradéktalanul alkalmas.
Az Önkívület egy rém ostoba sci-fi thriller, amivel Reynolds végérvényesen eltűnhet a süllyesztőben.
A Hangya olyan, mintha Pókembert bedobnánk egy Drágám, a kölykök összementek!-epizódba. A látvány és a humor üt, egyedül a sztori lett klisés.
Az Arkham Knight az utóbbi évek egyik legjobb akciójátékának befejezése akar lenni, de a végére túl sok nyitott kérdés marad. Például mióta tombol Batman tankkal a belvárosban?
Sokat akart a szarka, de nem bírta a maci farka. A Ted 2 leárazott Family Guy-poénokkal akart geek tárgyalótermi road movie lenni. Nem jött össze.
Pszichedelikusan pörgős rajzfilmjükben Bond-kütüyükkel, Doors-dalokra rombolják le Londont. Mintha Austin Powers pofozna ufókat 1968-ban!
Slash és zenekara a Volt Fesztivál nyitónapján jól megmozgatta a közönséget. A stadionrockra 2015-ben is szükség van. Bónusz: koncert előtti miniinterjú filmről, Walking Deadről és arról, hogy ömlik belőle a zene.
A Valami követ nem úgy működik, mint a mostani horrorfilmek. Okos, türelmes, és annyira nyomasztó, hogy ijesztgetés nélkül is rémisztő. Az év horrorja.
Az Agymanók az idei év legnagyobb animációs durranásának tűnik, azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy a Pixar megfeledkezett a gyerekekről.
Kardfog kapitány nekik olyan, mint nekünk Süsü és Vuk: generációk imádják a könyveit és filmjeit.
Az Insidious - Gonosz lélektől jobb emberek nem leszünk, de a vérnyomást felviszi. Egy ideig, aztán átvált önfeledt bolondozásba.
Amekkora váratlan siker volt a Monsters, annyira váratlan bukás a Monsters: Sötét kontinens. Közel-keleti háborús film pár tucat földönkívülivel, de ez csak papíron hangzik jól.
30 év után rakott össze új stúdióalbumot Giorgio Moroder, az elektronikus zene egyik megkerülhetetlen úttörője. Természetesen a Muse új nagylemeze mellett sem mentünk el szó nélkül a hét lemezei között.
A bevándorlásellenes állam kenyerén élő MTVA fergeteges bevándorláspárti romantikus vígjátékot vetít a mozikban Bazi nagy francia lagzik címmel.
Összesen nyolc olyan sorozatnak lett vége, amiben maszkos emberek igazságot osztanak, mi pedig megnéztük az összeset és levontuk a konklúziót.
A trailerek nem voltak meggyőzők, de a Jurassic World teljesen vállalható nyári blockbuster, és szépen tiszteleg az első rész előtt. A végéért kár.
Jamie xx összerakta az idei év kedvencét. A hét lemezei között van még Major Lazer és Florence and the Machine is.
A kém egy Vicces Bond-paródia lett, amin jól lehet nevetgélni, és Budapest végre Budapestet alakítja.
A Danny Collins akár egy jó fiktív életrajzi film is lehetne a kiégett rocksztárokról, de ahhoz túl ártalmatlan.
A$AP Rocky pszichedelikus rockkal és Rod Stewarttal turbózott albuma az idei év legjobbja.
A Holnapolisz naív, egyszerű, tele van logikai bakugrásokkal, de jószándékú, szimpatikus, és a mi a lényeg: néha marha látványos.
A hetvenéves George Miller olyan posztapkaliptikus westernt forgatott, amihez foghatót még nem láttunk a moziban. A Mad Max: A harag útja egy metálzenére hangolt vizuális orgia. És állati jó.
Sosem látta sírni az akcióhős Schwarzit? Most sem fogja, mert a Maggie-t nem vetítik a hazai mozik.
A nagy jamaikai rasztafáriskodás után a rapper visszatért, de úgy kerüli a rapet, ahogy csak tudja. Itt vannak a heti albummegjelenések.
Poénmentes lett a Reese Witherspoonnal forgatott Csábítunk és védünk. Ez az év legrosszabb filmje.
A Kukoricasziget az a film, ami alatt ha ivós játékot játszanánk, úgy, hogy amikor megszólalnak, felesezünk, a végére józanok maradnánk.
2012-ben nagyon szólt a Django Django bemutatkozó albuma, a folytatás már valamivel halkabb. A hét lemezei között a Mumford & Sons, Palma Violets és a Best Coast.
Az Excalibur 82 éves rendezőzsenije összegyúrta A 22-es csapdáját a Forró rágógumival és Rejtővel.
A hangok kissé együgyű főhőse szerepében megmutathatta volna, hogy tényleg színész, és nemcsak egy szépfiú. Nem jött össze neki.
És az első résznél határozottan jobb. Hajsza egy floppy után, titokzatos nindzsa, véres szamurájkardozás – ha szerette a kilencvenes éveket, ezt a filmet imádni fogja.
Csak éppen a Hétköznapi vámpírokban direkt így akarták. Azért nem mondjuk, hogy az év vígjátéka, mert csak április van.
A Damogen Furies még úgy is az elmúlt évek legjobb albuma, hogy valójában régi trükkökre épül.
Hozzánk csak két hét múlva érkezik a Bosszúállók második része, de mi már láttuk, és elmeséljük, hogy a rendező úgy játszik a hősökkel, mint egy gyerek a játékaival. És ezt vigyorogva élvezzük.
Inkább csalódásokkal, mint kellemes meglepetésekkel telt a hét a zenében. Szabó Benedek második albuma például hibátlan, az év eddigi legjobb magyar lemeze lett.
Vetkőző nőkkel és a hollywoodi romantikus filmek idétlen kliséivel zsúfolták tele a Toszkánai esküvőt.
A 28 nappal később és a Napfény írója megrendezte az első filmjét egy okos robotról. Az Ex machina jó lett, kár, hogy nem jön a magyar mozikba.
A 28 éves zenész felébresztette a benne élő psych rockert. A rajongók egy része fanyalog, mi nem. Ezen kívül ledaráltunk még vagy fél tucat eheti albumot.