Jusztina
11 °C
22 °C

A közvetítésben is dőlnek a csúcsok, nem csak a sportban

GettyImages-589404474
A cikket a Telekom támogatta
2016.08.16. 09:39
21 helyett több száz kamera, 180 pixel helyett 2160, 150 ezer néző helyett százmilliók. A nyolcvan évvel ezelőtti, forradalminak számító közvetítéshez képest rengeteget fejlődött a technika, melynek köszönhetően az olimpia eseményeit követhetjük.

A régi szép idők és a szép új világ

Egy-egy sportesemény kulcsszereplői természetesen a játékosok, ám a nézők is nagyon fontosak, hiszen az ő jelenlétük és buzdításuk teszi igazán forróvá a hangulatot egy-egy versenyen. A római Colosseumot például úgy építettek meg, hogy 50-70 ezer látogató zavartalan elhelyezését és közlekedését biztosítsa. Ha belegondolunk, hogy az Allianz Arena, a Bayern München pályája, nagyjából ugyanekkora annak ellenére, hogy 11 éve épült, és azóta is folyamatosan bővítik, felmerül a kérdés, hogy mennyit is fejlődött a világ azóta.

A válasz egyszerű: rengeteget. Hiszen amíg akkoriban az a bizonyos 70 ezer ember látta, amint a gladiátorok összecsapnak, addig mondjuk egy Suberbowl 100-150 millió nézőhöz jut el, és például a 2010-es foci VB döntőjét több mint 900 millió ember követte a televíziós közvetítésnek köszönhetően.

Távol és mégis közel

Az első igazi tévés sportközvetítés az 1936-os berlini Olimpiai játékokról készült. Korábban is létezett már a televíziós technológia, de a műsorszórás és rögzítés még nem állt olyan szinten, hogy egy teljes sporteseményt követni lehetett volna, nemhogy egy olyan nagyszabású rendezvényt, mint egy olimpia.

 A közvetítés mérföldkövei

A náci Németország számára a felsőbbrendű technológia egy újabb bizonyítékát jelenthette ez a megvalósított csoda. Így Hitler szinte emberfeletti erőfeszítésekbe hajszolta birodalmának mérnökeit, hogy minél több ember láthassa, amint az árja sportolók legyőzik a világ többi népének küldötteit. A propagandagépezet működött, bár porszemek kerültek bele: a színesbőrű Jesse Owens például a 100 méteres síkfutás döntőjében, majd a következő napokon távolugrásban, 200 méteres síkfutásban, és a 4×100 méteres férfi váltócsapat tagjaként is aranyérmet szerzett.

Sokan láthatták ezt, igaz, nem túl jó minőségben. Berlinben a már akkor is medium-definition, vagyis közepes felbontású rendszernek nevezett technológiát alkalmazták, ami 180 sort használt a képek megjelenítésére másodpercenként 25 képkockás sebességgel. A képeket az úgynevezett ikonoszkóp kamerával rögzítették, melyekből összesen 21-et használtak a teljes olimpia alatt.

Összesen 72 órányi anyagot sugároztak. Egy készülék olyan drága volt, hogy magánembereknek nem igazán jutott belőle, ezért a nézők Berlinben például a postahivatalokban gyűlhettek össze (28 helyszínen), hogy a hűtőszekrény méretű készülékeket bámulják. Ezek képcsövei általában felfelé mutattak, és a tetejükön felnyitható tükörrel lehetett őket szemből nézni. Nem túl sokáig, mert a folyamatos vibrálástól minden ember szeme és feje megfájdult fél óra alatt. A korabeli források alapján az olimpiát Berlinben 150 000 ember követte figyelemmel a televízón keresztül.

Erről az olimpiáról mozikban vetített dokumentumfilm is készült. Hitler kedvenc rendezőnője, Leni Riefenstahl olyan kamerakezelési és technikai újításokat vezetett be, melyeket a mai napig használnak a közvetítések, vagy éppen propaganda célú filmek készítése során. Ilyen a mozgó sportolót követő kamera, vagy a légifelvétel.

Közvetítés ma

Az Olimpiák közvetítésével ma már egy külön cég, a 2001-ben alapított OBS (Olympic Broadcasting Services) foglalkozik. Ez a szervezet fogja össze az operatőrök, kommentátorok, videósok végtelen csapatát és a felőlük érkező mérhetetlen mennyiségű nyersanyagot feldolgozva továbbítja az adást a tévétársaságok felé. A cégnek 161 teljes állású alkalmazottja van (30 különböző országból) és ebbe nem számítanak bele az olimpiák idejére szerződtetett kameramanok, technikusok és a külföldi stábok sem.

GettyImages-588638942
Fotó: Mike Ehrmann

A játékok idején ez a csapat több száz főre bővül, akik közel hétezer órás közvetítést kínálnak a tévétársaságoknak. Pontos adataink nincsenek az olimpián dolgozó operatőrök számáról, már csak azért sem, mert rengeteg tévéstáb dolgozik a helyszínen. A nagyságrendet jól jellemzi, hogy az amerikai Channel 3000 Thursday Night Football című műsora hétről hétre 13 kamionnal és 300 emberrel száll ki egy-egy NFL mérkőzésre, amit aztán összesen 40 kamerával közvetít.

 A Canon idén soha nem látott méretű eszközparkkal segíti a Riói Olimpia hivatalos fotósait. 950 DSLR vázat és több, mint 1500 objektívet utaztatott ugyanis a helyszínre. Tekintve, hogy ezen vázak mindegyike képes a videorögzítésre, nem is akármilyen minőségben, ezzel a szállítmánnyal csak a Canon tizenháromszor annyi kamerát vitt a helyszínre, mint ahánnyal a berlini olimpiát közvetítették 1936-ban.

Kamerák további ezrei „forognak” minden sporteseményen a nézőknek köszönhetően. Az általában mobileszközökkel készített felvételek néha a hagyományos csatornákon is megjelennek, de általában a közösségi média felületein kapnak nyilvánosságot. Az online tartalmak miatt egy olimpiai városnak olyan erős informatikai infrastruktúrát kell felmutatnia, ami kibírja a Facebook posztok, tweetek tízezreit és a folyamatosan megosztott képek, videók áradatát. Úgy, hogy közben a professzionális szolgáltatók is képesek összeomlás nélkül használni azt.

Ma már akár a sporteszközökön, vagy magán a sportolón is elhelyeznek egy-egy akciókamerát. Az ezekkel rögzített képeket nézve pedig tényleg olyan, mintha az események középpontjába kerültünk volna. A nézői élményt effektek is javítják. Ezek közé az elemek közé tartozik például az a sárga vonal, ami az úszók „előtt haladva” jelzi a világcsúcs részidőt, vagy a piros csík, amit a téli olimpiák hokimeccsein a korong „húz” maga után, ezzel jelezve, hogy merre is lőtték el.

GettyImages-586874542
Fotó: Nolwenn Le Gouic

A közvetítés, mint üzlet

A televíziós közvetítés óriási üzlet. A jogok eladásából, illetve a reklámokból befolyó összegek kisebb országok éves GDP-jének felelnek meg. Erre a legjobb példa az NFL-ben található. A Superbowl szünetében megjelenített tévés reklámblokk az egyik legdrágább reklámhely a földön. Az idei félperces helyekért 5 millió dollárt kellett leszurkolnia a hirdetőknek, akiket ennek ellenére sem volt nehéz összegyűjteni. A február 7-én rendezett eseményre ugyanis már 2015 novemberében eladtak minden reklámszpot helyet.

A képminőségről

A korai, 180 soros felbontású német rendszer mellett már akkor létezett a 405 soros angol szabvány, amely megközelítette a nemrég még általánosnak számító, 576 soros PAL felbontást. manapság a HD a legelterjedtebb felbontás, de az új tévékészülékek és a mobil eszközök egy része már képesek lennének 4K és UHD adás megjelenítésére is.

A hatalmas piacon már a magánembereknek is van keresnivalója. A korszak új „tévétársaságai” a videobloggerek, akik személyes csatornájukon akár egy mobiltelefon segítségével közvetítik az eseményeket követőik számára. Ezek a csatornák néha népszerűbbek, mint a hagyományos tévéadások, üzemeltetőik jól keresnek a reklámbevételekből. A legjobban kereső YouTube sztár, a svéd videojáték kommentátor, PewDiePie például csak a tavalyi év során 12 millió dollárt, mintegy 3,3 milliárd forintot keresett a videóival.

És a jövő?

A legközelebbi jövőt valószínűleg a virtuális valóság és a beágyazott valóság fogja utalni. A VR és az AR segítségével eljöhet a pillanat, amikor mi magunk is ott lehetünk a pályán, vagy akár a tőrözők vívhatják meg párharcukat a nappalink szőnyegén egy sisak, vagy szemüveg segítségével. A másik irány az interaktív adás, melynek lényege az lenne, hogy mi magunk válnánk rendezőkké és a sok beérkező jel közül kiválaszthatnánk, milyen kamerapozíciót szeretnénk, melyik versenyzőt kövessük, vagy milyen sportágat nézzük egyáltalán.

Akik élőben nézik az éjszakai közvetítéseket

Manapság már nem kell otthon, a TV előtt ülni, ha kíváncsiak vagyunk egy közvetítésre, hanem okoseszközökön keresztül bárhol, bármikor követhetjük a sporteseményeket. Megnéztük kik azok, akik éjjel, munka közben, élőben nézték a riói olimpiát.

A cikket a Brand & Content készítette a Telekom megbízásából, nem az Index szerkesztősége. Arról, hogy mi is az a támogatói tartalom, itt olvashat részletesebben.