Több forrásból is olyan jelzések jutottak tudomásunkra, hogy a már korábban Magyarországra küldött Securitate-ügynökök terrorcselekmények végrehajtására készülnek - emlékezik vissza Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter az 1989. román forradalom napjaira. A Romániába küldött számos hírszerzőnek és rádiólehallgatásoknak köszönhetően a magyar honvédség már mindent tudott a szomszéd hadseregről. Cikkünk első részében bemutattuk azokat az állambiztonsági jelentéseket, amelyek arról szóltak, hogy Ceausescu saját hatalmának megtartása érdekében provokációra készül Magyarország ellen. 1989 végére a katonai vezetés a nyílt fegyveres konfliktusra kevés esélyt adott, de a provokációkra számítottak. Figyelmeztetést kaptunk ugyanakkor Romániából, ha fegyveres magyar önkéntesek valóban tömegesen indulnak el Temesvárra, abból harc lehet.

Békeidőben soha nem állt olyan közel egymás elleni fegyveres konfliktus kirobbanásához Magyarország és Románia, mint 1989-ben. Bár ekkor még papíron egy katonai szövetségben voltunk, az állambiztonsági szolgálatokhoz érkező információk arról szóltak, hogy Nicloae Ceausescu Nagy Imre újratemetésén vagy egy romániai menekültekkel telezsúfolt táborban provokációra készül, hogy aztán a Varsói Szerződés beavatkozást kérhesse a szocialista útról letért Magyarországgal szemben. Ceausescu ezzel éppen azt a forradalmat akarta elkerülni, ami 20 éve mégis kitört Romániában.

A románok többsége húsz évvel a rendszerváltás után úgy véli, hogy Nicolae Ceausescu egykori kommunista diktátor több jót tett Romániának, mint rosszat.

A sorozatos rendszerellenes tüntetések után, 1989. október 18-án az egykori Német Demokratikus Köztársaság kommunista állampártja, a Német Szocialista Egységpárt (NSZEP) leváltotta akkori vezetőjét, Erich Honeckert, hogy így megmentse magát az NDK-t. A vezéráldozat azonban későinek bizonyult, alig néhány héttel később, november 9-én leomlott a berlini fal, ami elvezetett a keletnémet kommunista állam teljes összeomlásához és kevesebb, mint egy évvel később Németország újraegyesüléséhez.

Kétnapos kongresszuson lépett túl a múltján a Kádár-rendszert végigasszisztáló Hazafias Népfront 1989. október 14-15-én. A szakítás messze nem volt teljes, a név például maradt. A kongresszuson olyan szócséplés ment, hogy a két elnökjelölt egyike, Szokolay Sándor zeneszerző inkább visszalépett a szavazás előtt. Alelnök lett viszont Mikola István és Stumpf István is, titkár pedig Bogár László.

Megszűnt a lapgazdánk, az MSZMP, meg kellett, hogy változzon a fejlécünk is - indokolta Eötvös Pál főszerkesztő, hogy miért vették le a Világ proletárjai, egyesüljetek! felszólítást a lap tetejéről 1989. október 8-án.

Három év szünet után hirdettek meg újra szépségkirálynő-választást Magyarországon 1989-ben. Ennyi idő kellett, amíg lecsillapodtak az indulatok a világháború utáni első szépségkirálynő, a győzelme után összeomló Molnár Csilla Andrea öngyilkossága körül.

Azt hiszem, hogy ennek az embernek már néhányan szerettek volna odaütni - nyilatkozta Nagy Bandó András 1989. szeptember 30-án, miután helybenhagyta a Kacsa Magazin főszerkesztőjét, Menyhért Mészáros Lászlót. A népszerűsége csúcsán lévő humorista lényegében feljelentette saját magát a médiában, a verést ugyanis bejelentette a Magyar Rádió 168 Óra című műsorának és az MTV Híradójának.

Egon Krentz volt keletnémet vezető a mai napig nincs túl jó véleménnyel a magyarokról, akik szerinte megszegték az ígéretüket az NKD-sok 1989-es kiengedésével, és pénzt is kaptak a nyugatnémetektől a határnyitásért.

Vissza kell térnie a börtönbe Victor Athanasie Stanculescu volt román tábornoknak, akit betegsége miatt engedtek ideiglenesen szabadlábra, de akibe újságírók nemrég egy játékkaszinóban botlottak bele.

Ceausescu a Romániából menekülők visszatoloncolását kérte számon Németh Miklóson, így a magyar miniszterelnök gyorsan aláírta a menekültekről szóló genfi egyezményt. A volt miniszterelnök Londonból való hazatérése után kacérkodott a politizálás gondolatával, de az MSZP akkori vezetői szerint tíz évvel előreszaladt.

376 embert vett őrizetbe a csehszlovák rendőrség 1989 augusztusában, mert tiltakoztak a prágai tavasz leverése miatt és szabadságot követeltek. Két nappal később mindenkit elengedtek, csak két magyar, Kerényi György és Deutsch Tamás várta a példás büntetését. Több mint egy hétig tartó előzetes letartóztatás után szabadultak 1989. augusztus 29-én.

Meggyűlt a baja a rendszerközti állapottal a Tankönyvkiadó Vállalatnak 1989 nyarán. Az még igazán jó hírnek számított, hogy hosszú évek hagyományaival szakítva a 89-90-es tanévben nem lesz hiánycikk a tankönyv az iskolákban.

Pedig az MTI beszámolója szerint év közben még papírhiánnyal küzdöttek, a nyomdák 800 tonnával kevesebb papírt kaptak a vártnál. Ehhez képest szép eredmény, hogy az iskolakezdésre csak négyfajta tankönyv nem készült el, az általános iskolát kezdők rajztankönyve, a hetedikesek földrajz, illetve a nyolcadikosok fizika és történelem tankönyve késett. Illetve az utóbbival más gondok is voltak.

A közelmúlt történései miatt átdolgozták a nyolcadikosok régi történelemkönyvét. Pontosabban csak szándék volt rá. Az elkészült kéziratot ugyanis a lektorok visszadobták, az 1945 utáni korszak alaposabb kimunkálását kérve a szerzőktől. Ideiglenes megoldásként a régit nyomták újra, amit 1945-ig lehetett használni. Abban bíztak, hogy a szerzők gyorsan végeznek a munkával, és az új tananyag a tanév második felében megjelenhet. Addig is a História Könyvek különszámaként kiadott szöveggyűjteményt ajánlották a diákoknak.

Különleges tanév volt ez azért is, mert a korábban kötelező orosz nyelv helyett az általános iskolák negyedik. és a gimnáziumok első osztályában már más nyelvet is választhattak a tanulók, bár kevés volt az angol és a német tanár. A tankönyvkiadónál pedig arra panaszkodtak, hogy a negyedikeseknek készült orosz nyelvű tankönyveket teljes egészében kiszállították, s nem tudni, hogy az iskolák mennyit küldenek vissza belőlük, mert ősztől más nyelvet kívánnak oktatni. A terjesztők várhatóan csak szeptemberben ismerik meg a tanintézetek nyelvkönyvigényét. Mindenesetre a Tankönyvkiadó az angol és német nyelvű tankönyvigényeket, ha ezek nem lesznek tömegesek, ki tudja elégíteni.

A Németország szovjet megszállási övezetében, majd az NDK-ban a határon 1347-en haltak meg 1945 és 1989 között a Berlini Fal Múzeum legújabb kutatásai szerint, tavalyhoz képest 44 új esetet tártak fel - közölte az intézmény hétfőn a Checkpoint Charlie-nál.

Az új listán nemcsak a határon lelőtt menekültek szerepelnek, hanem az öngyilkosságot elkövető, meglepően nagyszámú NDK-s határőrök is - közölte a múzeum, amely a fal építésének - 1961. augusztus 13. - évfordulója alkalmából számolta újra az áldozatokat.
Történészek kétségbe vonják ezeket az adatokat.

A falnál és a drótkerítésnél meghalt áldozatok számáról évek óta vita folyik, mivel többféle nyilvántartás is van, különböző feltételek alapján.
A főváros emlékhelyen, a Bernauer Strassén kedden mutatják be a falnál meghalt 136 áldozatnak a sorsáról készült dokumentációt. Berlin csütörtökön emlékezik meg a fal építésének 48. évfordulójáról.

Egy társasházban hetvenegynéhány négyzetméteres lakásban lakik Magyarország miniszterelnöke - rántotta le a leplet Németh Miklós lakhatási körülményeiről egy alagsori szűk folyosón bolyongva Juszt László, felvillantva a Híradó nézőinek azt a rettenetes szituációt, hogy a kormányfő itt fogadja szovjet kollegáját. Történt mindez 1989. augusztus 7-én.

Valóban semmi luxus, DYMO-val kinyomtatott betűk a csengő felett és alatt, bentről kicsit kevesebb infó, mindössze egy fénykép, a nem túlságosan fényűző, a konyhával egy légtérben lévő étkezőben dolgozó Németh Miklósról.

Igazi gyöngyszemre akadtunk a NAVA 89-es archívumában, 1989-ben a Híradó riportot készített az első kapolcsi fesztiválról. Parkolási gondok még bőven nem voltak, a sátrak elég lazán álltak, Márta István pedig elcsukló hangon számol be arról, hogy ezer néző volt a Magtár színpadnál.

Kétségtelenül volt logika abban a megoldásban, amit a gödöllői posta vezetett be 1989-ben a megszaporodó telefonfülke-feltörések miatt. Egyszerűen kikapcsolták a nemzetközi hívásokból az utcai készülékeket. Aztán bejelentették, hogy sokkal kevesebb pénz kerül a perselybe, így pedig nem érdemes már kifosztani a telefonokat.

A jelenkor nagy történelmi alakjaként emlékeztek meg róla, politikai hitvallásának továbbvitelét szorgalmazták és a nemzet, illetve a munkásmozgalom ügyét azonosnak érző vezetőről szóltak a napilapok nekrológjai Kádár János halálának másnapján, 1989. július 7-én.

Húsz éve, 1989. július 6-án halt meg Kádár János. Azon a napon, amikor a Fővárosi Bíróság jogerősen rehabilitálta a Kádár által törvénytelenül kivégeztetett Nagy Imrét és társait. 2004-ben a rendőrség bűnsegédnek mondta ki Kádárt Nagy Imréék Romániába internálása miatt. Ez az egyetlen elmarasztaló határozat nemcsak Kádár, hanem az előző rendszer egész politikai vezetéséről. Közülük azok, akik túlélték a rendszerváltást, egyáltalán nem, vagy csak tanúként vettek részt az eljárásokban.

Egyedül Gustav Husákot, a csehszlovák kommunisták első titkárát nem fenyegette börtönbüntetés a szocializmus idején elkövetett bűnökért. Nicolae Ceauşescut kivégezték, Erich Honecker és Todor Zsivkov megjárta a börtönt, Wojciech Jaruzelski ellen pedig két eljárás is folyik.

1989. július 4-én a lengyelországi Kolobrzegen lévő repülőtéren a szovjet Szkurigyin ezredes felszállás közben szokatlan kopogó hangot hallott a gépe hajtóművének teljesítményét fokozó utánégető felől. A hajtómű tolóereje és a gép repülési magassága hirtelen csökkenni kezdett. A pilóta 100 méteres magasságban katapultált. Csakhogy a MiG-23-as a pilótaülés kirobbanása után magához tért, a robotpilóta felvette az utolsó irányt, és tovább repült nyugat felé. Áthúzott az NDK, az NSZK, Hollandia és Belgium fölött is, és 900 kilométerrel arrébb zuhant le, miután kifogyott az üzemanyaga.

Wojciech Jaruzelski lengyel védelmi miniszter, későbbi államfő adott parancsot 34 éve egy nyugatra menekülő lengyel repülőgépének lelövésére, derült ki egy archívumban nemrég fellelt hivatalos iratból.

A lengyel kommunista titkosszolgálat egyik illetékesének hivatali feljegyzéséből lehet arra következtetni, hogy Jaruzelski a felelős egy Csehszlovákiából Ausztria felé tartó lengyel gép lelövéséért, mondta el csütörtökön Varsóban a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézet (IPN) szóvivője. A történészek szerint több mint valószínű, hogy a dokumentum hiteles.

A kétfedelű An-2 típusú repülőgépet a csehszlovák légierő egyik vadászgépe lőtte le a csehszlovák-osztrák határ közelében 1975. július 16-án. A gép lengyel pilótája életét vesztette. Az akkori prágai és a varsói vezetés balesetnek állította be a történteket a nyilvánosság előtt.

Jaruzelski idén áprilisban azt mondta, nem emlékszik az esetre.

Szabadtéri fotókiállítást rendeznek "1989 a Föld körül" címmel június 27-én és 28-án a Kodály köröndön. A 170 tablón csaknem 400 képet nézhetnek meg az érdeklődők. A fotók a rendszerváltás évének magyar és külföldi eseményei mellett a nyolcvanas évek hétköznapjait is bemutatják.

A szabadtéri fotókiállítás szombaton délután fél egykor nyílik, vasárnap este nyolcig tekinthető meg a Kodály köröndön, Budapesten.

Az "1989 a Föld körül" című tárlat anyaga két részből áll. Egyrészt pályázatot hirdettek meg profi fotósok számára, Százféle rendszerváltás címmel. A beérkezett csaknem ezer kép közül választotta ki a zsűri a kiállításra kerülő alkotásokat. A közönség emellett az MTI archívumából válogatott képek és hírek segítségével tekinthet bele a nyolcvanas évek eseményeibe.

Június 16-án este 7 órai kezdettel bemutatta az OSA Archívum több, mint három órás válogatását az MSZMP KB ülések hanganyagaiból „Ez a mi pártunk egy jó párt..." címmel. Mint azt már korábban írtuk, az OSA Archívum összegyűjtötte az 1989. január 31. és szeptember 5. között elhangzó MSZMP PB illetve PIB megbeszélések hanganyagait és ezekből a Nagy Imrére, a mártírtársaira, az újratemetésükre, és egyáltalán az '56-os eseményekre vonatkozó részeket kiemelték, és egy koherens, 200 perces beszédfolyammá alakították.

Most ön is elovashatja, amit 20 éve csak az Magyar Távirati Iroda előfizetői. 1989 június 16-án az MTI példátlan módon 47 részes tudósításban számolt be Nagy Imre és társai újratemetéséről.