Pandora, Gabriella
6 °C
15 °C

Straub F. Brunó elnöki beszéde válság idején

2009.01.01. 00:00
1 hozzászólás

 

Straub F. Brunó, az Elnöki Tanács elnökének újévi köszöntője

Tisztelt honfitársaim! Kedves nézők és hallgatók!

Ahogy letéptük az 1988-as naptárról az utolsó lapot és ránk néz 1989. január elseje, mi is, mint más százmilliók a világon, egy időre magunkba nézünk. Vajon mit értünk el és mit nem tettünk meg az elmúlt évben? Meggondoljuk és megfogadjuk, mit és hogyan akarunk cselekedni a most induló új évben. A múlttal és a jövővel szembenézés más jelent a fiatalnak és mást az idősebbeknek. A remény és a bizakodás, a tapasztalat, a siker és a kudarc élményei nagyon más arányokban jelentkeznek a fiatalok és az idősebbek újévi gondolataiban. Ezekből a különböző élményekből és vágyakból tevődik össze a nemzet közérzete. Ez határozza meg, hogyan tudunk most a jövő követelményeinek megfelelni. Ma erőt adhat nekünk az a tudat, hogy a jövő új irányait megválaszthatjuk, mi magunk választhatjuk meg. És ha van erőnk, lesz kitartásunk a munkához, az új év jobb lehet a mögöttünk hagyottnál.

Magyarország és a magyarság nehéz, de sok vonásában a lehetőségeiben szép, elhatározásaiban gazdag esztendőt tudhat maga mögött. A gazdasági fejlődés és a társadalmi, politikai élet olyan új irányai rajzolódtak ki, igaz népünk nem kis áldozatai árán, melyek minden korábbinál biztatóbb utat mutatnak egy valóban demokratikus szocialista Magyarország megteremtéséhez. A múlt egyes hibáinak kijavításához a nemzetközi helyzet kedvező alakulása, a kelet-nyugati párbeszéd felerősödése és a régóta vágyott enyhülés bekövetkezte további bátorítást adhat. Napjainkban az emberiség fő törekvése a béke, a különböző társadalmi rendszerű országok közeledése a jólét érdekében, egyúttal az emberi jogok mind teljesebb érvényesülésének érdekében is. Népünk ennek tudatában fogadta egyetértéssel II.János Pál pápának, akit egy-két éven belül hazánk vendégeként is tisztelhetünk, az újévi üzenetét, amelybe a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak tiszteletben tartására, a nemzeti kulturális értékek és örökségek megőrzésére szólítja fel az emberiséget. Azt is hangsúlyozva, hogy e jogok biztosítása az államok feladata, az államok felelőssége. Mi magyarok különösen érezzük a nemzeti-etnikai kisebbségek gondjainak súlyát, hiszen a magyarság egyharmada hazánk határain kívül él, olykor a kisebbségi jogok hiányában. Államunk felelősséget érez minden magyar iránt és nemzeti kulturális értékünk minden darabja iránt, legyenek bárhol is a földön. Ugyanakkor a Magyarországon élő nemzetiségek, etnikumok jogait szavatolva, egyre jobban támogatni akarjuk az ő nyelvük, kulturális értékeik megőrzését, fejlesztését, az anyanemzetekkel szövődő kapcsolataik erősödését. Számunkra további bátorítást ad ehhez, hogy a világ közvéleménye egyetért törekvéseinkkel.

Hazánk nemzetközi tekintélyének növekedéséhez azonban és egyben nemzeti önbecsülésünkhöz valós alapot csakis a teljesítmény adhat. Az értéket teremtő, az értéket termelő emberi munka. Ebben az országban mindig voltak olyan egyének, akiknek szellemi teljesítménye és olyan milliók, akiknek a mindennapi céltudatos munkája a történelem legnagyobb viharainak közepette is fenntartotta ezt a népet, megőrizve államiságát több mint ezer éven át, itt a Kárpát-medencében. Ez a nemzet sokat köszönhet végvári katonáinak, kézműveseinek, városai polgárainak, legtöbbet talán falusi parasztságának, egykoron legszámosabb rétegének, akik nemcsak földjüket művelték bölcsen, hanem ők őrizték meg az anyanyelvet, nemzeti létünk és tudatunk legfontosabb forrásaként: Ha ma a válságok és változások újabb történelmi szakaszában erre a számában megcsappant, de jelentőségében változatlan rétegre tekintünk, csak tisztelettel beszélhetünk róla. Nekik az új esztendőre nemcsak azt kívánom, hogy leljenek több örömre és haszonra munkájukban, hanem örökítsék át azt a munkaerkölcsöt is, melyet eleik hagyományoztak rájuk.

Hazánk munkásemberei, a gyárakban, üzemekben, bányákban dolgozók és a szolgáltatásokban tevékenykedők talán minden más rétegnél jobban érzik gazdasági, termelési válságunk súlyát, jelen munkalehetőségük elvesztésének veszélyét. Az új képzettség és az új munkahely megszerzésének kínjait. Nem rajtuk múlt és mégis ők viselik elsősorban a terhét az inkább vesződséggel mint haszonnal járó elavult technológiának, a rossz anyag- és munkaellátásnak. Számukra azt kívánom ebben az új évben, hogy a hagyományos munkásöntudattal tudják elvégezni a változások teremtette feladatokat, önmaguk javával együtt hazánk felemelkedését is szolgálva.

Gazdasági és politikai reformfolyamataink sikere nem kis mértékben függ a szellem embereitől, az értelmiségtől. A különböző területek vezetőitől, az újra fogékony, a kockázatokra is kész vállalkozóktól. Azaz olyan értékek hordozóitól, amelyek értelmetlenül vesztettek az utóbbi évtizedekben. Idei munkájukban vezérelje őket az a tudat, hogy társadalmunk ráébredt, mi több, rádöbbent a szellemi teljesítmény kulcsfontosságú szerepére, igyekezvén tehetségéhez mérten honorálni azt, erkölcsileg, anyagilag egyaránt.

Tisztelt honfitársaim! A legtöbb amit kívánhatok mindannyiunknak, hazánk minden polgárának, az a béke, a belső béke, az össznépi egyetértés értelmében is. Hiszem és vallom, hogy népünk nemcsak a gazdaság, a termelés ezernyi gondjával, bajával, az átállás tömérdek feladatával képes megbirkózni, hanem érett elviselni a demokratizálódás, a politikai többszínűség, a legkülönfélébb érdekek világos megfogalmazásának alkalmait is. Úgy képes gazdasági, politikai és szociális feszültségekkel terhes korszakunkban szabadon gondolkodni, cselekedni, hogy közben nem téveszt utat, nem az anarchiát véli demokráciának, a szabadosságot szabadságnak. És közben azokat az értékeket se tagadja meg, melyeket szocializmus-keresésünk közben eddig megteremtettünk. Ugyanakkor bízom abban is, hogy az új esztendőben a kölcsönös türelem és a tenni vágyás vezérel bennünket. Ezeknek reményében kívánok honfitársaimnak, külföldön élő magyar testvéreinknek, hazánk valamennyi barátjának békés, közös és személyes sikerekben gazdag, emberséget, boldogságot hozó új esztendőt.

További részletek 1989-ről az OSA honlapján.