Páger és Radnóti nem megy együtt

Rosszul stemplizett a levélcenzor, nem lehet tudni, mennyiért zavarták a Szabad Európát. Az olvasó és a hallgató is telefonált 1989. január 29-én.

Üzenetek a TV2-nek

– Szeretném megkérdezni, hogy az általam nagyra becsült Pozsgay Imre államminiszter milyen alapon jelenti ki, hogy 1956 októbere nem ellenforradalom, hanem népfölkelés volt? Kádár János és Grósz Károly egyértelműen lerögzítették, hogy az ártatlan emberek meggyilkolása súlyos bűntett, és ’56 ellenforradalom volt.

– Ha Págert istenítik a tévében, akkor soha többé Radnóti verset ne mondjanak, mert ez a kettő nem megy együtt. Mert az embereknek dolgozniuk kellett, az természetes, de nem kellett a nyilas pártba belépni, és nem kellett ott vezető szerepet játszani, és nem kellett embereket halálba küldeni.

– Nem szoktam betelefonálni a TV-be, de most megteszem. Nagyon tetszik a TV2 műsora, de Páger Antalt nem kellett volna elővenni. Egy ilyen közismerten fasiszta, nyilas érzelmű színészt nem kellett volna dicsőíteni.

– A Páger Antalról szóló műsorhoz szeretnék hozzászólni. Elismerem, hogy nagyon nagy művész volt, de emberileg nemcsak arról van szó, hogy mit vállalt el a nyilaskeresztes uralomban, mint színész, hanem hogy anyagilag támogatta. Én, mint élő tanú tudom bizonyítani, az újságban a két szememmel olvastam, hogy tízezer pengőt adományozott a nyilaskeresztes pártnak, az autójára nagy nyilaskeresztes jelvény volt felfestve. Ez nem szükséges a színészethez! Voltak olyan színészek, mint Somlay Artúr, Urai Tivadar, akik anyagilag és erkölcsileg nem álltak ki a nyilaskeresztes párt mellett úgy, ahogy azt Páger tette. A színészi nagyságán ez semmit nem változtat, de ezt el kellett mondanom.

(A Páger Antal körüli indulatok 1989-re sem csillapodtak, pedig ekkor már a színész nem élt, 1986. december 14-én hunyt el. Páger már a második világháború előtt az egyik legnépszerűbb és legjobban fizetett színész volt. A negyvenes években szerepet vállalt antiszemita propagandafilmben (Őrségváltás), a nyilas sajtóban együtt szerepelt Szálasival. Páger 1944 végén el is hagyta Magyarországot, előbb Ausztriában, majd Franciaországban élt, végül Argentínában telepedett le. Az ötvenes évek közepén kezdi hazacsábítani a magyar kormány, arra alapozva, hogy a színész visszatérése gyengítené a dél-amerikai magyar emigrációt és bizonyítaná a nép demokrácia befogadó és demokratikus voltát. Páger azonban eleinte nem akar hazatérni, tartott a büntetéstől és megaláztatástól. Ahogyan egy 1955-ös év végi, Argentínából küldött levélben fogalmaz, fél attól, hogy a mendemondákkal felheccelt zsidók kezére jut. Mint írta, soha nem volt a nyilas párt tagja, a feleségét hálózták be, és bár valóban találkozott kétszer Szálasival, egyszer a színházi öltözőben, egyszer pedig a Várban egy hungarista előadáson, ahová őt felrendelték, mindkét alkalmat a szélsőjobboldali sajtó hangsúlyozta túl. Több vele kapcsolatos történetet pedig szerint egyszerűen rosszindulatú hiresztelés.

A Gerzanits Elemérnek Buenos Aires-ben írt levélben ezt írja: "Mivel az itteni színi és filmvilág, mint mindenütt a világon tökéletesen át van szőve a zsidósággal, hozzám hasonló meg se próbáljon oda közel menni. És mindez a hazug és aljas rágalmaknak a következménye, amit otthonról röpítettek állandóan a tájékozatlan, a nyomtatott betűben hívők felé. Az igazságot azt hiszem nem szükséges itt leírnom, hiszen Te, aki annyira beleláttál a legmélyebbre ásott érzéseimbe is, pontosan tudod hogy milyen emberségesen gondolkodtam és vélekedtem a zsidókat ért dolgokról Talán arról is tudsz, hogy a környezetünkben; élő zsidó barátainkon is segítettem. Persze ez az akkori helyzetben csak nagy titokban mehetett. Hagy Juliska az időben többet ült Jaross belügyminiszter előszobájában, mint otthon. Hogy Zágon András doktorról, aki két kislányunkat segítette a világra, a megbélyegző sárga csillagot mi szedtük le. Amikor a rágalmak özönét szórták reánk, miért nem állt ki egy is ezek közül a zsidók közül? Azért, kedves Elemér, mert ők ilyenek, ők nem állanak ki. Ne érts félre, én nem vagyok antiszemita. Sőt semmiféle izmusista sem. De ezek azok a realitások, amelyeket nagyon is számba kell venni, akkor is, ha ittmaradnék, akkor is, ha egyszer mégis hazamennék."

Végül másfél éves, büntetlenségről, anyagiakról és életkörülményekről szóló alkudozás után (amiról részletesen a Hvg írt) mégis hazatér, 1956. augusztus 31-én. Megkapja korábbi házát, ahol Balázs Béla özvegye élt. Míg kiköltöztetik és felújítják a házat, a Gellértben szállásolják el, három évig él itt. Biztos munkát is ajánlanak neki, amit megnehezít, hogy színészkollégái sztrájkot terveznek, ha valamelyik színház leszerződteti. Egyrészt múltja, másrészt a kiharcolt kiváltságai miatt. Végül a nézők - legalábbis egy részük - hamarabb fogadják vissza, visszatérése utáni első fellépésen, a Hattyú című darabban tomboló taps fogadja a színpadon.

Hazatérése után több mint 100 filmben, tévéjátékban szerepel, megkapja a Kossuth-díjat is 65-ben. 1944-es szerepléseit azonban van, mint az a telefonokból is látszik, többen nem felejtették.)

Üzenetek a Szabad Európának

Hallgatók fóruma – a mikrofonnál Lángh Júlia, Magyar Kálmán és Kalló Zsuzsa.

– Múlt héten felolvastunk egy levelet, A postai cenzúra változatlan címmel. Erre a következő telefonhívást kaptuk:

Csak azt szeretném hozzáfűzni, hogy bizonyíthatóan ellenőrzik a külföldre kimenő és onnan bejövő leveleket. Legalábbis az enyémet biztos, mert véletlenségből a nyilvántartási vagy ellenőrzési számot a borítékon belülre stemplizték. Tehát valaki felbontotta, és még 
rossz helyre is pecsételt. Nem hiszem, hogy belülről számozott borítékokat árulnának Magyarországon.

– Ugyanebben a témában kaptunk újabb levelet, de ez a múlt heti adásunktól független, mivel a keltezése még korábbi. A budapesti levélíró, Éliás András fölhatalmazott neve közlésére. 

„Nagyon jót mosolyognék azon, ha ezt a levelemet a levélcenzúra lekapcsolná, ugyanis éppen azért adom fel ajánlva, hogy legyen módom reklamálni. Szükséges esetén meg is fogom tenni.

Nincs leírva a törvényekben, hogy én egy rádió dolgozóinak nem írhatok levelet. A jelenlegi alkotmány 66. paragrafusa viszont deklarálja a levéltitok tiszteletben tartását. A mellékelt dokumentumokat nem érdemes hosszabban idézni, mivel már eljuttattam egy újságíróhoz is, aki esetleg részletesebben feldolgozza. Ezt azért írom, mert tudom, hogy az újságírók nem szeretik, ha azonos témájú anyagot kapnak. Ezentúl nyíltan merek önöknek írni. Ha a Münnich Ferenc Társaság nem jut hatalomra, akkor már úgysem fogják bebörtönözni a másként gondolkozókat.

– A mellékelt dokumentumok tanúbizonysága szerint, Éliás András a Fővárosi Főügyészséghez fordult panaszával. Mint több független társadalmi szervezet tagja azt tapasztalta, hogy 20-30 címre kiküldött, azonos tartalmú levélküldeményeinek nagy részét a címzettek nem kapták meg. 

„Tudom, hogy a posta nem dolgozik ilyen rosszul, és ezért csak arra gondolhatok, hogy postán kívüli személyek akadályozni kívánják politikai tevékenységemet. Sajnos hallom, hogy több személy és több független mozgalom vezetősége észlelte postája zavarását, elvesztését, lassítását.

– Nem csak a főügyészségnek írt beadványában, hanem egy körlevélben is hangsúlyozza Éliás András:

Vigyázzunk arra, nehogy a Magyar Posta dolgozóit hurcolják meg bejelentéseink miatt, hiszen miért a postások szórakoznának velünk?

– Körlevelében ugyanis felszólítja a postacenzúra áldozatait – kiemelve a Magyar Demokrata Fórumot és a Fideszt, amelyeknek hasonló rossz tapasztalataik vannak –, írjanak be, tegyenek bejelentést ezekről a kétes ügyekről. A történetből és a mellékelt dokumentumokból annyit még mindenképpen érdemes kiemelnünk, hogy a Fővárosi Főügyészség – bűncselekmény alapos gyanújának hiányában – megtagadta a nyomozást. Vagyis, ez világosan azt jelenti, hogy a főügyészség nem talált alapos gyanút a levélcenzúra létezésére Magyarországon. Abban a reményben, hogy az említett újságíró a teljes történetet részleteiben a nyilvánosság elé tárja, köszönjük az értesítést és várjuk rendőrtémában beígért levelét.

Vadász Jánoshoz intézték a következő két kérdést:

Most, hogy abbahagyták a SZER zavarását, szeretném megtudni, körülbelül mekkora az a pénztömeg, amit kizavartak az országból? Vajon felépülhetne-e rajta az új Nemzeti Színház? – ez az egyik kérdésem. A másik: ha az állampolgár látja, hogy az adóját, amit az államnak befizetett, hülyeségekre, haszontalanságokra költik, van-e módja tiltakozni és az adót megtagadni? Milyen fórumon lehet ezt kezdeményezni?

Vadász János: A kérdést így is fel lehetne tenni: ki rendelkezik kivel? Az államhatalom a társadalommal, vagy a társadalom az állammal? Az új jövedelmadó-rendszer bevezetése már feltételezte azt, ami még nincs. Azt, hogy az állam csupán a társadalom függvénye. Feltételezem, hogy a társadalom saját akaratából, saját jövedelméből, képviselőn keresztül megszavazza azt az összeget – ez az adó –, amely az általa ellenőrzött és jóváhagyott állami kiadásokat fedezi. Tehát a szuverén társadalom a választott képviselőin keresztül önmagát megadóztatja, hogy gondoskodjék az állami kiadásokról. A társadalom tagjai pedig, ha a megszavazott adót túl magasnak ítélik, vagy az állam költekezését pazarlónak, akkor élnek jogaikkal, nyomást gyakorolnak képviselőikre, végső soron úgy, hogy az első alkalommal más képviselőket választanak maguknak. Ezt feltételezi a jövedelmadó. Máskülönben ez nem adó, hanem közönséges sarc, amelyet egy diktatórikus hatalom a társadalomra kivet. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja az amerikai forradalom története, ami 200 évvel ezelőtt azért tört ki, mert a brit Angolország parlamentje hagyta jóvá az amerikai gyarmatosítókra kivetett adót. Tehát egy olyan parlament, amelyet nem ők választottak, ahol nem volt semmiféle képviselőjük, és ezért vívták ki a függetlenségüket is. Ezt fejezte ki annak idején a híres jelszó, hogy nincs adózás képviselet nélkül. Szerintem az adózás a mai Magyarországon is ezt feltételezi. A szabadon választott, társadalomtól függő képviseletet, a törvényhozást, államgépezetet. Tehát azt feltételezi, ami egyelőre nincs.

Köszönjük Vadász János, de a hallgató nem kapott választ az első kérdésére. Lehet-e tudni, hogy a SZER zavarására mennyit költöttek?

Vadász: Nem tudom.

Megbántam, hogy idejöttem, és most már félek, hogy a férjem is jön majd ide, hiszen ugyan az a bántás vár rája, amit ottan is megkapott. Nem volt érdemes ennyi szenvedést vállalni azért, amit cserébe kapunk az itteni emberektől. Tudtommal Erdély az én hazám, de lassan minden a románoké lett, és az lett a vége, hogy még beszélnünk sem szabadott magyarul. Minket egyszerűen hazátlanoknak neveztek. Hát idejöttem, azt hittem, az anyaországban hazára találunk, én mostan, a férjem és gyerekeim később, ha a dolgok rendeződni fognak. De itten sokan úgy vélekednek, hogy a jólétet kivívták, és mi azt mostan élvezzük, és elvesszük az övékét. Pedig én senkitől semmit nem vettem el, még az itteni rokonaimtól sem, hiszen dolgozom még hétvégén is. Mindig így próbálok újra talpra állni. Megkaptam ugyanazt a szót, az ottaninak a mását, csak másképpen kifejezve: hazátlan román. De hiszen eredeti székely vagyok. Miért van ez így?

Már harmadszorra telefonálok önöknek és érdeklődöm, hogy a Dél-Afrikában élő magyarság hogyan él, klubokban, vagy egyesületekbe szerveződve, és ezeknek mi a címe? Nem válaszolnak, holott tudom, hogy Gordon Tamás Dél-Afrikában járt.

Gordon Tamás sosem járt Dél-Afrikában. Bizonyára félrehallás lehetett, mert az igaz, hogy egyik kollégánk – de az Makváry György volt – csakugyan beszámolt dél-afrikai úti élményeiről, viszont egyetlen magyarral sem találkozott. Nem tud róla, vannak-e egyáltalán Dél-Afrikában magyar egyesületek vagy csoportok. Megígérte, hogy utánanéz a kérdésnek, és amennyiben talál dél-afrikai magyar címeket, a közeljövőben válaszol a hallgatónak.

Kérem legyenek szívesek felújítani A szó veszélyes fegyver című adásukat. Nagyon fontos műsor lenne, nem győzöm hangsúlyozni.

Igaza van, fontos műsor lenne, mint ahogy minden, a közvetlen térségünket, Közép- Kelet-Európát érintő téma fontos. De, mint erről már olyan gyakran szó volt, sajnos nem lehet állandóan változtatgatni a műsorrenden. Most többféle változást is tervezünk, viszont ezeket csak együtt és egyszerre lehet és érdemes megvalósítani. Ha majd ez végre bekövetkezik, bővülni fog a Közép-Kelet-Európával foglalkozó műsoridő.

Még több telefon és egyéb részletek 1989-ről az OSA honlapján.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!