Horn Gyula zsűrielnök értékelte a Filmszemlét

Huszonnégy ősbemutató, közte sok elsőfilmes jelentkezése, s két korábban betiltott, dobozából most szabaduló alkotás – ezzel harangozta be az MTI a XXI. Magyar Filmszemlét.

Nagy várakozás előzte meg a két - addig nem engedélyezett - film nyilvános vetítését. Jeles András Álombrigád című munkáját még 1983-ban forgatta. A kópia hosszú ideig vesztegelt a különböző utómunkálatok fázisaiban, s még a rendező elől is el volt zárva. Maga Jeles András egy interjúban erre utalva megjegyezte: "úgy bántak velem, mintha én lennék az utolsó kellemetlen akadály a szocializmus útjában".

Ugyancsak hat évig várakozott a filmtár mélyén Ember Judit Pócspetri című dokumentumfilmje. A több mint három órás film a Szabolcs-Szatmár megyei községben 1948-ban történt, tisztázatlan tragikus eseményeket térképezi fel, egyúttal megvilágítva az egyik első koncepciós per-sorozat hátterét.

28 országból több mint százan - kritikusok, producerek, forgalmazók - érkeztek a szemlére. A külföldi lapokban megjelenő beszámolók, tudósítások pedig joggal tekinthetők a magyar kultúra "reklámjának" – mondták a szervezők, akik szerint a szemle nyolcmilliós költségvetése ennek fényében nem tűnik olyan soknak.

Az MTI-s szerző megjegyzi: az utóbbi években többen szóvá tették az évenkénti filmszemlék "drágaságát" feltéve a kérdést: a jelenlegi gazdasági helyzetben szükség van-e egyáltalán ilyen filmes fesztiválra. A Kongresszusi Központ három termében 33 játék-, illetve dokumentumfilmet mutattak be. A mustrán feltűnően sok volt az elsőfilmes bemutatkozás. Különböző stúdiók, filmgyártó műhelyek képviseletében nyolc fiatal alkotó szerepel első munkájával a megméretést jelentő filmszemlén. Itt debütált Szobolits Béla (Makacs álmok) és Enyedi Ildikó (Az én XX. Századom).

A filmkritikusok díjait hagyományosan a szemle megnyitója előtt egy nappal osztották ki. A kritikusok úgy érezték, hogy azok a dokumentumfilmek, amelyek a múlt évben a közönség elé kerültek, jobbak, érdekesebbek, izgalmasabbak, mint a játékfilmek. Az MTI beharangozója is azt említi meg, hogy az előző évekhez hasonlóan sok a dokumentumfilm a mezőnyben, nem véletlen, hiszen - a korábbi szemlék díjainak tükrében is - filmgyártásunk a legerősebb vonulatát képviselik. 14 dokumentumfilm szerepelt a szemlén. (2009-ben - nem kifejezetten a megbecsülés jeleként - a dokumentumfilmeket már a hivatalos megnyitó előtt lepergették. Így saját ünnepet csináltak maguknak. Álmaik tortáját, amely azt szimbolizálta, hogy jusson ugyanakkora figyelem a dokumentumfilmnek, a fikciósnak és az animációsnak, megnézheti itt.)

Egy titkos kényszermunkatábor történetét beszéli el a Recsk 1950-53 című dokumentumfilm, Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia alkotása. Böszörményi egy másik filmjében Faludy György költőt szólaltatta meg, aki életéről, különös tekintettel a recski táborban töltött időszakról beszélt drámaian, mégis szórakozatóan. Ekkor mutatták be a Gulyás testvérek Törvénysértés nélkül című dokumentumfilmjét a hortobágyi kitelepítések históriájáról, szintén ők készítettek Erdélyről filmszociográfiát. Sára Sándornak több alkotását is bemutatták, ezek között voltak korábbiak (a csángókról szóló Sír az út előttem és a Pergőtűz), friss a Szovjetunióba munkaszolgálatra elhurcolt embereket bemutató felidéző Csonka-Bereg. Az év vége felé került a közönség elé (és sok helyen februárban is sorban álltak a jegyekért) Bokor Péter az utolsó Habsburg trónörököst, Ottót bemutató munkája, Isten kegyelméből címmel. Bemutatták Schiffer Pál dokumentumfilmjét, A Dunánált is, amely hét dunapataji parasztpolgár életének utolsó 35-40 évével ismertet meg, úgy, hogy nemcsak egy jellegzetes magyar falu, hanem egy kicsit az egész magyar társadalom sorsát idézi meg ebben a fordulatokkal terhes időszakban.

Ember Judit dobozból elővett Pócspetrije mellett bemutatták a Menedékjog című, 11 órás dokumentumfilmjének első három részét, ami az 1956. november 4. után a jugoszláv követségen befogadott, majd onnan Romániába internált politikusok sorsát követi nyomon. (Eltelt húsz év, és a dokumentumfilmeket a Szemlén a hivatalos megnyitó előtt kezdték már el játszani. A dokumentumfilmesek pedig tortát készítettek, amely vágyakaikat jelenítette meg: ugyanolyan arányban jusson figyelem és pénz a dokumentumfilmekre, mint az animációra és a fikcióra. A játékfilmek sorában volt látható egyebek közt Jeles András Álombrigád, Jancsó Miklós Jézus Krisztus horoszkópja, Mészáros Márta Piroska és a farkas 2000-ben, Bereményi Géza Eldorádo című filmje. Ezen a szemlén volt látható Tímár Péter Mielőtt befejezi röptét a denevér című filmje, Gazdag Gyula Túsztörténete, és Ács Miklós Éhes ingovány című filmje és Siklósi Szilveszter Tanmesék a szexről, valamint Lányi András Az új földesúrja.

Az MTI megjegyezi, hogy a játékfilmeknél közel sem voltak olyan kedvező helyzetben a kritikusok, mint a dokumentumfilmeknél. "Itt is akadt persze néhány érdekes munka, legalábbis, ami a témát, a tárgyalt valóságot illeti. Sára Sándor játékfilmjéről - Tüske a köröm alatt - kiderült például, hogy annyira igaz, hogy Debrecenben bírósági ítélet született a libaügyben és kapcsolt részeiben, amit a film is bemutat. Kósa Ferenc Egy teljes élet című produkciójának másik része igazán újszerűen, az eddig kötelezőnek tartott sémáktól eltérően, tárgyalta 1956 eseményeit. Téglássy Ferenc elkészítette a "kitelepítés-téma" játékfilmes változatát Soha, sehol, senkinek címmel. Ez utóbbi filmre sokan szavaztak a kritikusok közül, bár elismerték, hogy a feldolgozás módjában, eszközeiben a filmművészet hagyományaival él, mint ahogy ez a már-már megmerevedő hagyomány tette hatástalanná - vélik többen - Sára és Kósa filmjeit is".

A kritikusok többsége azonban végül mást választott, mást tartott díjazásra érdemesnek. Grunwalsky Ferenc Egy teljes nap című munkáját. Ez egy taxisofőr, gyilkossággal végződő egyetlen napjáról szól, a videotechnika felhasználásával oly módon, hogy a formai - szándékos - esetlegességek a főhős életének esetlegességeit hangsúlyozzák, egyben a helyzetek hitelességét erősítik. Ez a filmtípus sem önmagában volt jelen a tavalyi termésben, hiszen a - főleg fiatal - rendezők sokféle próbálkozását láthattuk a mozikban. A végeredmény, a mozihatás szempontjából vegyes eredményt hoztak ezek a próbálkozások, de - legalábbis az MTI munkatársának meggyőződése szerint - el kellett indulni ezen a nehezebb úton, mert csak így remélhető a magyar játékfilm megújulása.

Itt egy rövid időre átadájuk a szót az MTI-s újságírónak: "Nem arról van szó, mint sokan a filmművészeknek vagy éppen a filmkritikáknak is a szemére vetik, hogy ami formában, technikában új, az már biztos, hogy jó, s ami régi, ismertebb, klasszikus filmnyelvre készült, az eleve rossz, konzervatív, érdektelen. Ilyesfajta leegyszerűsítése a művészet tartalmi és formai világának csak falakhoz, zsákutcába vezethet. A közvélemény gyanakodni kezd a kritikára, hogy az valójában blablázik, a filmművészek meg bosszankodnak, hogy nem segítik elő a megértést köztük és a nézők között. Pedig arról van csupán szó, hogy ha egy művész olyasmiről akar szólni, ami nálunk ma van - a fejekben, érzelmekben, gazdaságban, emberi kapcsolatokban vagy a kapcsolatok leépülésében -, s azokhoz akar szólni, akik ma elsősorban moziba járnak (a 15-25 évesek), akkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a nézőközönség átlagéletkorát és tapasztalatait.

Azt, hogy már bölcsődés korukban a tévé-reklámok képi világán nőnek fel, azt, hogy a zene érzelmeiknek legalább olyan fontos kifejezési formája, mint az élőbeszéd. Azt sem, hogy nehéz lakáshoz jutniuk, lassan már nehéz megfelelő munkahelyet találni, miközben képletesen, s lassan már valóságosan is, otthonosan mozognak a világban, sőt a világegyetemben is. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy nem nagyon értik szüleik félelmeit, hajlamukat a megalkuvásra, szerintük túlzott türelmüket és így tovább, és így tovább... Aki tehát elsősorban hozzájuk akar szólni, az nehezen tud szót érteni velük hagyományos témákban, és a hagyományos kifejezési eszközökkel. Amelyek - számukra legalábbis - lejáratták magukat, amikor oly sokszor féligazságokat próbáltak közvetíteni."

A szemle versenyfilmjeit Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár elnökletével társadalmi zsűri értékelte. Horn egészében színvonalasnak ítélte a XXI. Magyar Filmszemlét, hozzátéve: figyelemre méltó, hogy a látott alkotások - dokumentum- és játékfilmek egyaránt - nemcsak áttételesen, hanem közvetlenül is politizálnak, mégpedig elsősorban a hatalom és az egyén, a politikai rendszer és személyiség viszonyát, konfliktusát állítva a középpontba. A tényfeltáró dokumentumfilmekről a zsűri elnöke kifejtette: ezek a múlt tisztázásának igényével született alkotások fontos szerepet töltenek be a dogmák lerombolásában, az előítéletek oszlatásában.

Kéri László szociológus a külföldi vendégek, kritikusok szemszögéből próbálta megközelíteni a filmeket, és úgy vélekedett, hogy a nem magyar néző számára érthetetlen, szinte felfoghatatlan az a társadalmi szétesettség, amely a filmekből kiolvasható. Kéri László úgy vélekedett, hogy az ország 1973 utáni stagnálását, megmerevedettségét híven és nagy művészi erővel tükrözi Jeles András Álombrigádja. Emellett modellértékűnek tartotta a Felmentés nélkül című dokumentumfilmet, valamint az információs vetítésen bemutatott Kizárt a párt című videofilmet.

Konrád György író gátszakadásnak, a megnyilatkozások kezdetének nevezte a szemle dokumentumfilmjeit. E filmek révén - mondta az író - szemtanúi lehettünk annak a sorozatos megerőszakoltatásnak és folyamatos háborúnak, amely sajátságos módon a háború befejeztével sem ért véget. A szemle filmjeit értékelve megjegyezte: a pangás, a megfélemlítettség hosszúra nyúlt időszaka után jól érzékeltetik azt a történelmi változást, amelynek során megropppantak a cenzúra sáncai.

Végül a XXI. Magyar Filmszemle díjazottjai:

A játékfilm-kategória fődíját kiemelkedő művészi értékeiért Bereményi Géza Eldorádó című filmje kapta.

A dokumentumfilm-kategória fődíját a Gyarmathy Lívia-Böszörményi Géza alkotópáros Recsk 1950-53, egy titkos kényszermunkatábor története című filmjének ítélte oda a zsűri a magyarországi sztálini rendszer embertelenségeinek megrázó erejű ábrázolásáért.

A játékfilm-kategória alkotói díját Az én XX. századom című filmjéért Enyedi Ildikó kapta.

A dokumentum-kategória kiemelt alkotói díjában részesült a Csonka-Bereg című film rendezéséért Sára Sándor. A dokumentum-kategória alkotói díját a Balladák filmje rendezéséért Gulyás Gyula és Gulyás János kapta.

A filmszemle társadalmi zsűrije a legjobb színésznek járó díjat Eperjes Károlynak ítélte oda az Eldorádó című filmben nyújtott kimagasló alakításáért. A Budapest Főváros Tanácsa által felajánlott díjat az Álombrigád film rendezőjének, Jeles Andrásnak ítélte oda a zsűri.

A mai magyar valóság hiteles ábrázolásáért díjat adott a zsűri a Lenullázott légió című filmnek, melynek rendezője Magyar József. Bokor Péter Isten akaratából című filmje kapta a História és a Lapkiadó Vállalat által felajánlott díjat. A társadalmi zsűri Tölgyesi Ágnes E világból című filmjének ítélte oda a Hazafias Népfront által felajánlott díjat.

A társadalmi zsűri mellett szakmai zsűri is értékelte a filmszemle alkotásait.

A zsűri díjat adott filmes munkásságáért Ember Judit rendezőnek, Máté Gábor színésznek a Mielőtt befejezi röptét a denevér című filmben nyújtott alakításáért, s rendezői díjban részesítette Jeles Andrást, forgatókönyv-írói díjban pedig Bereményi Gézát. Díjjal jutalmazták Enyedi Ildikót és Máté Tibort a képi és tartalmi összhang megvalósításáért.

Híreket 1989. február 8-áról az MTI archívumában böngészhet.