Váratlanul visszavonul a világ leggyorsabb nője

2009.02.25. 16:21 Módosítva: 2009.02.26. 01:17

A blogról

Ez a blog egy napi válogatás arról, hogy mi történt 1989-ben. Beszámolunk a legérdekesebb hírekről, interjúkról, bemutatjuk a szereplőket, és megtudhatja azt is, mit hallgattunk, olvastunk, néztünk a moziban húsz éve, és milyen telefonok érkeztek a frissen induló TV2-höz és a Szabad Európa Rádióhoz. Ráadásul elolvashatja azokat a napi információs jelentéseket, amiket az MSZMP korabeli vezetői is megkaptak.

Partnereink

Videók

Váratlanul, sikerei csúcsán bejelentette visszavonulását Florence Griffith-Joyner, az 1988-as olimpia legnagyobb hőse. “Nagyon nehéz volt így döntenem, mert mindig rajongtam az atlétikáért” - közölte 1989. február 25-i sajtótájékoztatóján az 1988-as szöuli olimpia háromszoros bajnoka. "Az utóbbi időben szinte képtelenség volt csak a futásra koncentrálnom, noha meggyőződésem, az atlétika még sok örömet tartogatott volna számomra" - mondta a 30 éves sportoló, aki egy héttel korábban kapta meg az év legjobb sportolójának járó Jesse Owens-díjat.

A Flo Jonak becézett bajnoknőt olimpiai sikerei nyomán mind több üzleti ajánlattal halmozták el, felkérték állandó televíziós műsorokra, divatcégek igyeketek megnyerni maguknak, s gyerekmesék írásával is felhívta magára a figyelmet. “Ilyen körülmények között nem marad már idő a sportra” - mondta Gordon Baskin, az olimpiai bajnoknő menedzsere. Aztán még hozzátette, hogy a bajnoknő a sportban az idei szezonban egymillió dollárt kereshetett volna, de új pályáján ennek sokszorosát gyűjtheti össze.

joyner

Mindezek ellenére a bejelentés váratlan volt, mert a sajtótájékoztatón zokogni kezdő Griffith-Joyner pár héttel korábban még arról nyilatkozott, hogy átáll a 400 méterre, és elképzelhetőnek tartotta, hogy indul az 1992-es barcelonai olimpián is. "Mindenkinek a legjobbakat kívánom, sok sikert rekordjaim megdöntéséhez" - mondta Florence Griffith-Joyner, aki a mai napig a 100 és a 200 méter világcsúcstartója.

Pedig Griffith-Joyner karrierje kétszer is megtört. Hiába volt tehetséges ifjúsági versenyző, 1979-ben, hogy eltartsa magát és besegítsen a családnak, felhagyott a sporttal. Bobby Kerseee azonban visszacsábította.

1980-ban 200 méteren döntős volt az amerikai olimpiai válogatón (végül nemcsak ő, az egész amerikai csapat lemaradt az olimpiáról), 84-ben viszont már ezüstöt nyert 200-on a Los Angelesben rendezett olimpián. Nemcsak eredményeivel, külsejével is feltünést keltett, maga tervezte a ruháit és nem zavarta a futásban 15 centis körme sem. Gyengébb eredményei miatt aztán 1986-ban lényegében eltűnt a futópályáról, egy bankban helyezkedett el.

1987-ben tért vissza, új férje, az 1984-es olimpiai hármasugró bajnoka Al Joyner támogatásával (sógornője pedig az a Jackie Joyner-Kersee lett, aki Szöulban Flo Johoz hasonlóan fantasztikus világcsúccsal nyerte a hétpróbát). Kicsit túlsúlyosan még 1987-ben világbajnoki aranyat nyert a 4*100-as váltóval, és ezüstöt 200 méteren. 1988-ban pedig robbantott.

Hiába magyarázták, hogy erősítő edzéseket végzett és sokat gyakorolta a rajtokat, mindenki kétkedve fogadta, hogy 28 évesen váratlanul fantasztikus egyéni csúccsal világrekordot futott 100 méteren az olimpia előtt két hónappal. Máig vitatott, hogy hitelesíthető volt-e a csúcs, mert a verseny idején a megengedettnél nagyobb volt a hátszél, de a futam alatt nem lépte át a határt a mérőműszer mutatója.

Az olimpián nem volt vita. Elképesztő világcsúcsot futott a fő számában, 200-on, kétszer is. Előbb az előfutamban, amin tovább faragott a döntőben. Akkor előnnyel nyert, ami Usian Bolt pekingi futásáig példa nélküli volt. (Flo-Jo 1987-ben még csak 10.96-ot tudott 100-on, ebből lett 10.49. Kétszázon 21.96-ről indult, 21.34 lett a vége.)

Szöul legnagyobb hőse 1988. október 7-én állt utoljára rajthoz: Tokióban a 100 métert 10.91 mp-es idővel megnyerte.

Világcsúcsai után rögtön megindultak a találgatások, hogy mi lehet a hihetetlen teljesítmény mögött, előkerültek előtte-utána képek, a doppinggyanú pedig folyamatosan tartotta magát. Visszavonulását olyan hangok kísérték, hogy az első alkalommal, amint tehette, az egyetlen menekülési utat választotta. Darrell Robinson amerikai futó röviddel a bejelentés után a Sternnek azt nyilatkozta, hogy Flo Jo kétezer dollárt fizetett neki tíz köbcentiméternyi növekedési hormonért. Ezt a megvádolt bajnok visszautasította. Mindenesetre 1989-től vezették be a versenyeken kívüli doppingellenőrzést.

Tény, hogy soha nem bukott le doppingellenőrzésen. Igaz, kikáltott utódja, Marion Jones sem, aki az elmúlt húsz évben egyedül futotta a százat a nők közül 10.7-en belül. Utóbb Marion Jones mégis bevallotta a tiltott teljesítménynövelők használatát. Őt börtönre ítélték.

Flo Jo vosszavunlása után sikeres üzeltasszony lett, ő tervezte például az Indiana Pacers formaruháját, Bill Clinton pedig 1993-ban felkérte a Testnevelési és Sporttanács alelnökének. 1990-ben született lánya, Mary Ruth, akire fogadni lehetett, hogy ő dönti majd meg anyja csúcsait. Nyolcévesen a lány még futott, azóta keveset hallani róla.

Griffith Joyner fiatalon, egy epilepsziás rohamot követően 38 évesen halt meg 1998-ban. (Vetélytársa, a nála csak egy évvel fiatalabb Marlene Ottey még 2007-ben is versenyzett.) Ekkor újra feléledt a vita a vélt tiltott teljesítménynövelők egészségre káros voltáról, de nem bizonyosodott be, hogy Flo Jo halálának köze lett volna bármilyen doppingszerhez.

Mindenesetre Pekingben a női 100 méteres síkfutás jamaicai győztese, Shelley-Ann Fraser 10,78 másodperc alatt teljesítette a távot. Florence Griffith-Joyner világcsúcsai megdönhetetlennek tűnnek.

További hírek 1989. február 25-éről az MTI archívumában itt olvashatók.