Hedvig
9 °C
24 °C

Pozsgay látott esélyt az MSZMP győzelmére

2009.04.24. 18:19
4 hozzászólás
Az MSZMP Nógrád megyei bizottsága hétfőn saját salgótarjáni székházában kibővített ülést tartott, amelyen Devcsics Miklós, a pártbizottság első titkára adott tájékoztatót időszerű bel- és pártpolitikai kérdésekről.

Meglepő kijelentést tett Pozsgay Imre 1989. április 24-én. Túl voltunk ekkor már az államminiszter legendás kijelentésén 1956 átértékeléséről, nyilvánvaló volt az is, hogy Grósz és Pozsgay, illetve az általuk képviselt irányzatok között talán nem is egy pártnyi különbség van. Ehhez képest az MSZMP Nógrád megyei bizottságának ülésén azt közölte, hogy nem lesz pártszakadás, sőt megnyeri az MSZMP a demokratikus választásokat.

Vannak, akik a pártban ma lépten-nyomon megnyilvánuló vitát olyan széthúzásnak tekintik, amelytől félteni kell a pártot, tartani kell attól, hogy a nézetkülönbségek pártszakadást eredményeznek. De ezek a viták természetesek, hiszen a párton belül sokan keresik a kiutat jelenlegi válságos helyzetünkből. Nyílt vitájuk sokkal inkább erőforrása, eszköze a közös út megtalálásának, mint a hibák eltakarása, a viták elfojtása. Ez utóbbi vitte egyébként az elmúlt évtizedek során zsákutcába a pártot - közölte Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter a Nógrád megyei páertbizottság ülésén 1989. április 24-én az MTI tudósítása szerint.

Másfél héttel korábban Kecskeméten gyűltek össze az MSZMP reformtagjai, sokak várakozása szerint azért, hogy új pártot alapítsanak. Erre a rendezvény után rá is kérdeztek Pozsgaynál és Nyers Rezsőnél. Pozsgay akkor azt mondta, hogy a párt reformtagjai nem azzal
a céllal gyűltek össze, hogy szakítsanak az MSZMP-vel, s megalakítsák saját pártjukat. Ezt Nyers Rezső is megerősítette.
Ugyanakkor Pozsgay az ezzel kapcsolatos várakozást önmagában is figyelemre méltónak nevezte. A problémákat a párton belül kell megoldani, de ha ez mégsem sikerülne, akkor a pártszakadás elkerülhetetlenné válik.

Pozsgay Nógrád megyében még jobban besorolt az MSZMP-be. Szerinte a kecskeméti találkozó egyik nagy tanulsága is az volt, hogy még azok a reformerek is, akik a pártszakadás elkerülhetetlenségével érkeztek a reformműhely tanácskozására, a vita során felismerték, a vélemények nyílt ütköztetésével, a címkézés, leszólás nélküli vitakultúra meggyökereztetésével folytatni lehet és kell is a harcot a párton belül, a párt célkitűzéseiért.

Hogy melyek ezek a célkitűzések, erre a kérdésre a Politikai Bizottság tagja egyértelműen válaszolt: csak olyan reformot támogathatunk, amely a szocializmus megerősödését hozza magával, amely esélyegyenlőséget, emberi egyenlőséget jelent, mégpedig a tulajdonbirtoklás olyan formái közepette, ahol a közösségi tulajdon jelöli ki a vegyes- és magántulajdon helyét. De nem jogi szankciókkal és privilégiumokkal, hanem a tőkemozgás törvényszerűségeit követve.

Arról szólva, hogy az újjászülető pártnak milyen elveket és magatartást kell követnie a közeljövőben, a többi között kiemelte: a pártnak programjával és egész tevékenységével fel kell készülnie a rá váró választási küzdelemre. Erre képesnek kell lennie, mert ellenkező esetben tagjai el fogják hagyni. Pedig ez a párt nagy erővel rendelkezik még szorongatott helyzetében is. Hátránya az a felelősség, amiért az elmúlt 40 esztendőért tartozik, de előnye, hogy ennek ellenére elkötelezett százezreket tömörít magába. Olyan politikai és szellemi gazdagságot tudhat magáénak, amellyel meg lehet nyerni a következő választásokat, s amelynek kormányzati bázisa még jobb is lesz a mostaninál.

Pozsgay jóslata 1990-re nem jött be, az MSZMP nem élte meg a demokratikus választásokat. 1989 őszén Pozsgay is belépett az MSZP-be, elnökségi tag is lett, majd köztársasági elnök-jelölt. 1990-ben egyéniben jutott a parlamentbe, az MSZP alelnöke és frakcióvezetője lett. 1990 novemberében azonban kilépett az MSZP-ből és a frakcióból is, független képviselőként folytatta munkáját.

Nem maradt párt nélkül, 1991-ben megalapította a Nemzeti Demokrata Szövetséget, amelynek elnöke is lett. A parlamentbe azonban nem kerültek be 94-ben. Később felbukkant az MDF környékén is, még képviselőjelöltje is lett a pártnak 98-ben, de nem lett az Országgyűlés tagja.

További MTI-hírek 1989 április 24-éről itt olvashatók.