Orsolya
7 °C
17 °C

Mi vezetett a Tienanmen téri vérengzésig?

2009.04.27. 18:08 Módosítva: 2009-04-27 19:28:13
1 hozzászólás

Új sorozatot indítunk, mától naponta beszámolunk az 1989-es kínai diáktüntetésekről. Nem a legelejébe csöppenük bele, így egy rövid összefoglaló: április 16-án infarktusban meghalt Hu Jao-pang volt párttitkár. Őt 1987-ben azért váltották le a keményvonalas kommunisták, mert nem verte le az 1986-ban kezdődött diáklázadásokat, és személyes magatartásával, megnyilatkozásaival hozzájárult Kínában a burzsoá liberalizmus terjedéséhez.

Hu Jao-pang halálhíre után országszerte spontán gyászszertartásokat és szimpátiatüntetéseket tartottak, több ezer diák látogatta meg szülőházát. A mind nagyobb méreteket öltő diákmegmozdulások egyre inkább a rendszer, a párt és az állami vezetés ellen irányuló jelleget öltöttek.

A Kínai Kommunista Párt, a központi kormány és a fővárosi hatóságok figyelmeztetései ellenére mintegy félszázezer pekingi egyetemista és főiskolás tartott tüntetést Pekingben - írta az MTI 1989. április 27-én. A hatóságok másfélezer rendőr - köztük rohamrendőregységek bevetésével - lezárták a tüntető diákok végső célpontját, a Tienanmen teret, de a diákok áttörték a rendőrkordonokat, és átvonultak a kínai főváros központi terén. Az utábbi évtizedek legnagyobb méretű diákmegmozdulása a kora délelőtti órákban kezdődött és a késő délutáni órákban ért véget.

Az Új Kína hírügynökség csak néhány soros hírt adott a tüntetésről. Csupán annyit közölt, hogy háromnapos oktatási bojkott után bizonyos számú diák az utcára vonult ,,békés petíció,, előterjesztése céljából. A megmozdulást megelőzően a közbiztonsági szervek, a városi és az egyetemi hatóságok az egyetemeken, a rádión és a televízión keresztül figyelmeztették a diákokat, hogy törvénybe ütköző cselekedetet követnek el az engedély nélküli felvonulással.

A diákok több menetoszlopban indultak el az egyetemekről és a főiskolákról a Tienanmen tér irányában. A menetelő diákokat több tízezer kiváncsi pekingi járókelő kísérte. Felvonulás közben a diákok énekeltek és különféle jelszavakat kiáltoztak. Szorgalmazták a kínai alkotmány megvédését, szót emeltek az erőszak ellen, és követelték, hogy Kínát ne emberek, hanem törvények kormányozzák. Hangot adtak olyan követeléseknek is, mint a szólás-, a sajtó- és a gyülekezési szabadság biztosítása. A kísérő tömeg észrevehető szimpátiával figyelte a diákokat, akik közül egyesek röplapokat osztogattak a járókelőnek.

Külföldi újságírók és más megfigyelők szerint a tömegtüntetés békés, fegyelmezett és ünnepi hangulatú volt. A Kínai Népköztársaság történetében talán legnagyobb méretű rendőri készenlét és a kínai hadsereg egységeinek észrevehető jelenléte ellenére nem került sor komolyabb incidensre vagy összecsapásra a tüntetők és a karhatalom között. A Tienanmen térhez vezető útvonalakon a felsorakozott rendőrkordonok - többnyire öt-hat soros rendőri falak - számos alkalommal megállították a vonuló diáktömegeket, de erőszakot nem alkalmaztak, s hosszabb-rövidebb vitatkozás - sokkal inkább az egymás meggyőzését célzó, ellenségességtől mentes párbeszéd után - a rendőrkordon szétvált,, s útnak engedte a diákokat. Jellemző volt, hogy mind a diákok, mind az őket kísérő tömeg ütemesen kiáltozva szólította fel a rendőröket arra, hogy ne alkalmazzanak erőszakot. S a fegyvertelen rendőrök, akiknek minden valószínűség szerint nem is volt parancsuk a kemény fellépésre, eleget tettek a diákok és a tömeg felszólításának. Hasonlóan viselkedtek a diákok is. Amikor látták, hogy a rendőrkordon nem válik szét, más útirányt választottak.

Helyi idő szerint délután négy óra körül érkezett meg a sokezres diákoszlop a Tienanmen térhez. S bár itt volt a legnagyobb a rendőri készültség, s a kínai parlament egyik kapujánál reggel óta várakoztak a rohamrendőrség jól felszerelt, rohamsisakos és pajzsos egységei, a sokak által megjósolt összecsapás itt is elmaradt. A tömött sorokban menetelő diákok néhány nekilendülés után szabályosan elsodorták a rendőrkordonokat, és tüntetésük befejező aktusaként békésen és vidám hangulatban átmasíroztak a Tienanmen téren. Ezzel tulajdonképpen a csütörtöki diákmegmozdulás elérte célját és befejeződött.

Egyes megfigyelők értékelése szerint a csütörtöki tömeges diákakció vitathatatlan sikere érzékeny csapás a Kínai Kommunista Párt vezetésére és a központi kormányra nézve. Mások a józan ész győzelmeként értékelik azt, ami történt. Erre lehet következtetni abból is, hogy a diáktüntetés befejezése után sugározta a pekingi rádió a kínai államtanács szóvivőjének azt a kijelentését, hogy a kormány kész a párbeszédre a diákokkal.