Mikola és Stumpf a Hazafias Népfront alelnökei lesznek

Kétnapos kongresszuson lépett túl a múltján a Kádár-rendszert végigasszisztáló Hazafias Népfront 1989. október 14-15-én. A szakítás messze nem volt teljes, a név például maradt. A kongresszuson olyan szócséplés ment, hogy a két elnökjelölt egyike, Szokolay Sándor zeneszerző inkább visszalépett a szavazás előtt. Alelnök lett viszont Mikola István és Stumpf István is, titkár pedig Bogár László.

Erős csapattal készült a Kádár-korszak áltársadalmi szervezete, a Hazafias Népfront a demokratikus választásokra 1989 októberében. A kétnapos, de még így is éjszakába nyúló IX. kongresszuson hamar eldőlt az alapkérdés, hogy a korábbi parlamenti választások demokratikus színjátékát levezénylő HNF nem oszlatja fel magát. Kukorelli István ügyvezető felszólalásában azt mondta, hogy "az elmúlt évtizedekben a pártállam a népfronton keresztül próbálta szalonképesebbé tenni önmagát, s a népfrontot nem egyszer eszköznek használta fel - leginkább a választásoknál és a káderpolitikai döntések elfogadásakor. A közvélemény leginkább ezért a múltért neheztel a népfrontmozgalomra".

Kukorelli azzal folytatta, hogy a múltbeli hibákat nem tagadva és vállalva visszautasítják a bűnbak szerepét, mint ahogy a formális közjogi szerepeket is. Szerinte a pártállammal való szakítást mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy néhány nappal a pártkongresszus után szuverén módon és napirendekkel tanácskozik a népfront kongresszus, s nem pedig a pártdokumentumokat elemzik, mint a korábbi kongresszusokon.

A kongresszusi küldöttek gyorsan átléptek a múlton, a szót kapott küldöttek közül viszont senki sem kívánta a Hazafias Népfront nevének megváltoztatását. Meggyőzték magukat arról is, hogy a HNF-re a többpártrendszerben is szükség van, de nem pártként, hanem továbbra is mozgalomként, egyik legfontosabb feladata a helyi társadalom, azaz egy szuverén közélet megszervezésén munkálkodni. (A demokratikus ellenzék képviselői távol tartották magukat a népfront kongresszusától).

És bár ezen nagy viták nem voltak, embert próbáló feladat volt mégis végigülni a kétnapos kongresszust. Tisztújítást is tartottak ugyanis, a jelölési procedúra pedig annyira elhúzódott, hogy a türelmetlen résztvevők kitapsolták az egyperces hozzászólás időtartamát túllépő Fekete Gyula írót, akit nem sokkal azelőtt az Országos Tanács tagjává választottak. Erre viszont Fekete Gyula bejelentette lemondását. Egy küldött javaslatára a levezető elnök szavazásra bocsátotta: elnézést kérjen-e a kongresszus az írótól. Bár a szavazáskor 315-en megkövették Fekete Gyulát, 239-en nem támogatták ezt a javaslatot, 46-an pedig tartózkodtak, az érintett erről nem szerezhetett tudomást, mert közben távozott a kongresszusi teremből.

De elvesztette a türelmét Szokolay Sándor zeneszerző is, aki Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter mellett jelölt volt az elnöki posztra. A jelöltségtől visszalépő Szokolay azt jelentette be, hogy a mozgalomtól továbbra sem válik meg, azonban meggyőződött arról, hogy ez a poszt egy erős, energikus embert kíván, az ő egészségi állapota azonban ezt nem engedi.

Így végül az egyedül maradt Kulcsár Kálmánt, a Grósz-, majd a Németh-kormány igazságügyminiszterét választották elnöknek, ügyvezető maradt Kukorelli István, az ELTE államjogi tanszékének 37 éves egyetemi tanára.

Ezzel azonban még nem ért véget a kongresszus. El kellett dönteni, hogy ki legyen a HNF köztársaságielnök-jelöltje. És bár a népfrontba a 80-as évek közepén életet lehelő Pozsgay Imre is ott volt, sőt fel is szólalt a kongresszuson, végül Kulcsár Kálmán mellett döntöttek a küldöttek (Pozsgay ekkor már az MSZP jelölte volt az államfői posztra, a HNF saját jelölt mellett döntött. Aztán a négyigenes népszavazás a nép helyett a parlament kezébe adta a döntést.)

Majd levezetésül két kérdésben volt még vita, október 23. megítélésében, illetve Erdély ügyének a szövegbe foglalásában. Végül is a küldöttek szavazataikkal amellett voksoltak: a népfront támogatja október 23-a nemzeti ünneppé nyilvánítását. Az Erdély autonómiájának követelésére vonatkozó javaslatot azonban egyhangúlag elvetette a kongresszus.

Kukorelli István összefoglaló beszédében arról is szólt, hogy egy
megzavarodott, elbizonytalanodott és szélsőségeiben egymás ellen
hadakozó társadalom könnyebben manipulálható, s egyúttal jó
táptalaja a téveszméknek. Márpedig ezek a téveszmék - a
nacionalizmus, a faji előítéletek, a szociális demagógiák, az
antikommunizmus, a szovjetellenesség - pártprogramokban vagy
pártgyűléseken kimondva, kimondatlanul újjászületőben vannak.
Ezekkel az eszmékkel ma Magyarországon ugyan választást lehet
nyerni, de az országot lehet elveszteni - mondotta az ügyvezető
elnök, majd felszólította a népfrontosokat, hogy minden megnyilatkozásában lépjenek fel ezen eszmék vagy elszólások ellen.

Mindezek után, a kongresszus utolsó mozzanataként alelnökké választották Stumpf Istvánt (akinek apósa, Horváth István belügyminiszter is felszólalt a kongresszuson), Mikola Istvánt, Asztalos László Györgyöt, Rőder Editet és István Lajost. Az országos titkárok között pedig megtalálhatjuk Bogár Lászlót is, aki később az Antall-, majd az Orbán-kormány államtitkára lett.

Amíg a szavazatokat összeszámlálták az elnökjelöltségbe idő előtt belefáradt Szokolay Sándor vállalkozott arra, hogy a hosszúra nyúlt napon elfáradt küldöttekkel hasznosan töltsék az szünetet - tiszteletbeli karnagyként megénekeltette a kongresszus résztvevőit, az MTI tudósítása szerint jó hangulatot varázsolva a terembe.

A Hazafias Népfront végül - 12 egyéb társadalmi szervezettel együtt - elindult a 90-es választásokon, Hazafias Választási Koalíció néven, de a választók közel sem léptek túl a múltján olyan könnyen, mint a küldöttek. Összesen a szavazatok 1,87 százalékát, 92 ezer szavazatot kaptak, pedig még Havas Henrik is rákerült a listájukra. Egyéniben Mikola István Akján indult el, 9,5 százalékával messze jobb eredményt ért el, mint a mozgalma országos, de így is csak ötödik lett Pusztai Erzsébet (MDF), Mádai Péter (SZDSZ), Világosi György (FKGP) és Járfás László független jelölt mögött.

A HNF 89-es kongresszusáról bőséges MTI-tudósítás az első napról itt, a másodikról itt olvasható.