Ha a ciklus első másfél évét idézzük fel, Demszkynek esélye sem volna dobogóra kerülni Monnyon le szavazásunkban, de az elmúlt másfél évben olyan tempóban kerültek napvilágra ilyen-olyan ügyei, mint aszfaltozógép a kampányszerű útfelújítás idején. Lemondása mellett tulajdonképpen elég csak felidézni az 1990-es Beszélő (az SZDSZ mellett akkor aktívan kampányoló ellenzéki lap) budapesti mellékletében írottakat. 1996-ig 4-es metrót (2010-re?), csepeli Manhattant (mostanában kezdődik a projekt), 1-es villamost Őrmezőig, kerékpárosbarát közlekedést (évente 10 kilométert bővül a bicikliút-hálózat, nagyrészt festéssel) és még számos olyan dolgot ígért, aminek még ma sincs se híre, se hamva.

De maradjunk ennél a ciklusnál: 2002-es megválasztása után például többször hangoztatta, hogy a BKV csődbe megy, a szolgáltatás színvonala nem tartható. Azóta sem hallottunk a cég átfogó reformjától, csak milliárdos, az államtól kikuncsorgott adósságkonszolidációról, de ha épp úgy adódik, kiderül, hogy szinte ingyen át lehet szervezni a járatokat úgy, hogy mindenhova jusson éjszakai busz. Egy ideig lehetett azzal érvelni, hogy Orbánék bűne az Erzsébet téri gödör, de a félkész, és már repedező létesítményt azóta sem sikerült befejezni. A főpolgármester aztán nyilván kétségbe esett, különben mi másért kampányolt volna közpénzből az amerikai adófizetőknek a Forbes magazinban Aba Botonddal az oldalán? Nagy dirrel-dúrral harangozta be Demszky az aluljárós internetet, aminek ma is nagy hasznát vesszük.

Demszky 2004-ben pedig valóságos mélyrepülésbe kezdett, egyik leglátványosabb öntökönszúrós pr-akciója az volt, amikor arra kérte a főrendőrt, ne büntessék azokat az autósokat, akik a kátyúk miatt tülkölve tiltakoznak. Aztán gyorshajtásért szégyenszemre elvették a jogsiját, holott áron alul bérelhetett volna egy lomha luxusterepjárót, amivel horvátországi nyaralójába is eljuthat. Ha éppen nincs Budapesten tornádó, de még EP-választási kampány sem, mert a kettő együtt nagyot szólt volna. Decemberre is kijutott neki a Monnyonle! taktusaiból: lánya önkormányzati segítséggel szeretett volna lakáshoz jutni. 2005 első fele ezért az őrült kampányolással telt: kiderült, hogy egy év alatt az utak 8, és nem csak 3 százalékát lehet felújítani, sőt még 2-es metró felújítása is úgy lett eladva, mintha épülne már a 4-es, és egyáltalán: a trombitaszóval, MSZP-vel együtt (de máskor ellenében) meghirdetett Podmaniczky-program is csupán egy újabb bőr lehúzása egy évek óta hangoztatott fejlesztési tervről.

A kormányfőnek sportminiszteri tisztjét volt a legnehezebb megtartania, a tisztulási folyamat éppen véget ért, mire kikapta az arcra zuhant Medgyessy Péter kezéből az ország gyeplőjét. A milliomosok bolygójáról a politikába visszatért izgága Gyurcsány néhány ügyet kénytelen volt maga tálalni, nehogy később mások tegyék meg. Hamar kiderült, hogy az évi 12 milliárdos bevételt elkönyvelő, minden idők legvastagabb pénztárcájú miniszterelnökének számító Gyurcsány a kilencvenes években részt vett a nemzeti tulajdonosi középosztály kialakítását megcélzó kormányprogramban (az ún. Tisza István Nemzeti Fejlesztési Gerincterv, amit 30 évre titkosítottak), és amiben izgága fiatal közgazdászokat olcsó lízingszerződéssel juttattak állami hobbiingatlanokhoz (Képviselői Klub, balatonőszödi kormányüdülő), amiket aztán visszabérelt tőlük az állam, így segítve megizmosodásukat.

Információink szerint ekkoriban ('94-'98) nagy volt a pánik országimázsalakító-körökben, hogy még mindig nem állt össze az 50 leggazdagabb magyar listája, ezért is volt a terv. Sportminiszterként aztán belefutott minden idők legsúlyosabb magyar doppingbotrányába, de nemhogy ő, de még az olimpiai bizottság elnöke is a helyén maradt. Bizonyára azért, mert úgy gondolják, a sors mindkettejüknek más véget szán, és a királydráma csattanóját, a 2006-os választásokat nem akarták egy lemondással elrontani.

Most azonban önnél pattog az igazság pillanata, döntse el, kell-e az országnak az állami vagyon elkótyavetyélésében részt vevő Gyurcsány Ferenc, vagy ön is azon a véleményen van, amin a kormányfő, vagyis hogy gazdag embernek már nem enyves a keze.

Az előzetesen "megszondáztatott szakma" mégis felháborodott, Huszti Péter lemondott. Példát mutatott ezzel Görgeynek is, aki "vállalta a felelősséget", majd maradt, így a cégeinek módjuk nyílt egymillió forintot kiszámlázni a minisztériumának, de ilyenért végképp nem szoktak nálunk lemondani.

Juhász Ferenc majdnem belefulladt pár flakon lejárt szavatosságú naptejbe, de végül az általa felállított vizsgálóbizottság megállapította, hogy nincsenek is lejárt szavatosságú naptejek, pláne nem az afganisztáni magyar kontingensnél, ahol egyébként minden a legnagyobb rendben van a golyóálló mellényekkel is. Persze egy hadügyminisztert egyébként sem terhelne személyes felelősség azért, ha a harcoló alakulatok esetleg hiányos felszerelésben lennének kénytelenek ellátni feladataikat, ahogy természetesen egy hadügyminiszternek akkor sem kéne lemondania, ha kiderülne, hogy majdnem százmilliós luxuslakására, egy olyan vállalkozótól kapott baráti kölcsönt, akinek fia épp egy hadügyminisztériumhoz tartozó cég igazgatóságában kapott zsíros elnöki állást.

Egy honvédelmi miniszter lemondásához ez még véleményünk szerint is kevés, ahogy az elhibázott Zengő-ügy vagy a laktanyák önkényes bezárása is megbocsátható ballépés csupán. Ne is ezért szavazzon a 2002 óta túlélésre játszó Juhászra, hanem mert egy NATO-ország hadügyminisztereként mindössze annyit tud angolul, hogy "Májnémiz Ferenc. Juhász Ferenc."

Ki emlékszik Medgyessy első kancelláriaminiszterére? Nem, nem Kiss Péterről, a mostaniról van szó, hanem az Elemérről, aki egyébként összeállítsunk pozitív töltésű végén helyezkedik el. A volt kancelláriaminiszter bűne az volt, hogy a MeH irányítójaként állítása szerint fogalma sem volt arról, hogy ügyvédi irodája állami megbízásokat kap. Végül lemondását ő maga adta le, amit az akkora már sokadszorra tisztalapos kormánystartot ígérő Medgyessy Péter el is fogadott.

Elfogadja és megerősíti Kiss Elemér 2003 téli lemondását, vagy ön is ahhoz a 30-40 százaléknyi állampolgárhoz érzi magát közel, akik szerint kár volt elhagynia a porondot?

Szinte nincs olyan megnyilvánulása egyetlen öltönyidegen miniszterünknek, amely ne derítené vinnyogó röhögésre, majd fejcsapkodásra az internetes társadalmat. Az első magyar digitális újság felavatása, az emailezés veszélyeire felhívó nyomtatott minisztériumi spam vagy a magyar internetezők számának exponenciális növekedéséről elpöttyintett sajtóbejelentések. Ez persze a viccesebbik része Kovács Kálmán munkásságának, de a három évre visszatekintve úgy tűnik, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium komoly versenyben állt az érdekes állami közbeszerzések nevű versenyszámban az Oktatási Minisztériummal.

Ki tudja persze, lehet hogy ez valamiféle ősi rivalizálás Magyar és Kovács között. Legutóbb például a frissen, SZDSZ-közeli vállalkozónak privatizált, hatszázmilliós IHM-tenderhez jutott Teledatacastról derült ki, hogy nem teljesítette kötelezettségeit, amiért viszont a tárca nem kért kötbért. Nagyobbat szóltak a kakaóbiztos IBM-gépek, amikből 269-et egyenként egymilliós áron vásárolt az IHM, holott a számítógépgyártó ezeket a gépeit ingyen szokta adni. Bár Kovács nem repült, az IBM magyarországi vezérkarát lapátra tették. Ezek után kinek, mi baja a kapitalizmussal? A sor persze folytatódik: a hírközlési törvény módosításának kidolgozásában olyan cég nyert el alvállalkozóként (Sarkadi és Társai Ügyvédi Iroda) egy 430 milliós projektből munkát, ahol az IHM-államtitkár, Rácz Zsolt is ügyvéd volt. A fizimiskája alapján lyukkártyás szerverszobákban szocializálódott Kovács legnagyobb dobása az 5,2 milliárd forintos adatösszevonási projekt lett volna, az esetleges közbeszerzési botrányt az ügy titkosításával szerették volna kiküszöbölni. És még lehetne sorolni: a WiFi-t betiltó IHM-rendelettervezet a tornádóval szembe pisálás álló csökkel minősített esete, de a monopolhelyzetben lévő Matáv állami támogatásáról is lehetne valami találóan trágárt írni.

Mert ugye mennyivel is lett olcsóbb az internet Magyarországon három év alatt? Vagy csak mi fizetünk ugyanannyit? Vagy nem ez a kérdés? Akkor így: na, ki nem találja bársonyszékén a katapultáló gombot, Kovács Kálmán vagy Szabó Topi Zoltán?

Az egyetlen miniszter, akit az elmúlt években független civilszervezet, nem pedig Répássy Róbert szólított fel lemondásra. Ha már 1989-ben is belügyminiszter lehetett volna - nem pedig a megyei tanács osztályvezetője Somogyban -, akkor a "közlekedés rendjének aránytalan sérelme miatt" a rendszerváltás minden bizonnyal elmarad. Rendőrsége béketüntetést tiltott be, majd korlátozott, Medgyessy háza elé nem engedett felvonulókat, és más demonstrációk megtartását is a jogszabályokban nem szereplő hivatkozással akadályozott meg. (Köztük az ordas Tibetet Segítők Társaságának rendezvényét is, miközben a Fiatal Baloldal első kérésre kapott engedélyt.) A fakabátok a nyolcvanas évekre emlékeztető technikával verték szét a Greenpeace paksi tüntetését.

Szavazzon Lamperthre, ha úgy gondolja, hogy az izmozó belügyminiszter asszonyra nagyobb szüksége van Észak-Koreának vagy Belorussziának, mint Magyarországnak.

Van egy tippünk, hogy ezen a szavazáson nem Magyar Bálint fog nyerni, de ez is csak azt az egyre erősödő benyomásunkat erősíti, hogy a villalakó oktatási miniszter a halhatatlanok táborát erősíti, és ezt nem csak azért kapizsgáljuk, mert arcra kiköpött Christopher Lambert. A négyéves ciklusban nem volt olyan szemeszter, amikor valamilyen közbeszerzési, villa- vagy az oktatási reformhoz kapcsolódó ügy kirobbanása miatt ne tudott volna gálánsan lelépni mint olyan tárcafelelős, akinél nem jól mennek a dolgok. Ő mégis a kilencedik kerületi stricikirály módszerével élt: saját katonáit küldte a halálba maga helyett.

Koltai Péter informatikai biztos akkor távozott, amikor kiderült, hogy a Sulinet programban részt vevő Elender Rt. a tendereztetés előtt az OM embereit nyaraltatatta. De jobbkezétől, Sári Lajos államtitkártól is meg kellett válnia, aki a Bajnokok Ligája döntőjét izgulhatta végig egy félmilliárdos OM-tendert megnyerő cég (Idea-Lab Kft.) tulajdonosával. Hogy az ugyancsak tendernyertes Cisco pénzén a tengerentúlra kiutazó Magyar ezután miért nem mondott le, örökre rejtély marad.

Nehéz négy év után persze hogy nehéz az érettségi: bár úgy tűnik, közpályáztatni szabad a feltételek kiszivárogtatásával, az érettségi vizsgák túl korai megismerése már közönséges bűn, amiért harmincezer diáknak kellett újra lematekérettségiznie, hogy az Alkotmánybíróság által is aggályosnak tartott, és utólag módosított felső szintű érettségikről már ne is beszéljünk.

Ha úgy látja, Magyar Bálint tudtán kívül melengetett egy egész kígyófarmot keblén, és ő ijedt meg a legjobban, amikor megmoccantak a hüllők, nyomja vissza székébe a feltápászkodó Magyar Bálintot. Ha az ellenkezőjére tippel, a székkel együtt süllyessze el.

Medgyessy 2002 júniusában elmulasztotta, hogy örökre bevonuljon a magyar történelembe, mint a legrövidebb ideig kormányzó miniszterelnök. Ha ügynökmúltjáért - oppardon, kémelhárító - nem is (de igen), az utána előadott dajkameséért mindenképpen vennie kellett volna a kalapját. Emlékeznek, ugye? A Nemzetközi Valutaalaphoz történő csatlakozás jegyében tökös magyar három per kettesként szellentett a KGB-sek orra alá. Csak azt nem tudjuk, hogy a poszt betöltéséhez miért kellett francia nyelvtudás.

Ne hagyja magát! Akkor is szavazzon a volt kormányfőre, ha emléke megszépült a bukása óta.