Táncsics börtönéből a szólásszabadság háza válhatna

Hat évtized után visszakerül a magyar állam tulajdonába Táncsics Mihály egykori börtöne. A Budai Várban található épületegyüttes a II. világháború után került amerikai tulajdonba, azóta diplomáciai terület. A ritka alkalmaktól eltekintve nem látogatható, időhiány miatt tavaly az Index sem tudott bejutni.

A Táncsics utcai épületek legkorábban 2010 közepén, a Szabadság téren átadott ingatlanok felújításának végeztével kerülhetnek hazai kezekbe. Az egyelőre nem dőlt el, hogy milyen célra használják majd a történelmi jelentőségű falakat.

A Szólásszabadság házát javasolja az OSA Archívum

Táncsics börtöne - ahol az érintett valójában nem is raboskodott - úgy nyerné el legméltóbb funkcióját a magyar történelemben, ha az 1848-as követelések egyik központi elemének, a szólásszabadságnak, illetve az információs jogok és szabadságok eszméjének szentelnénk, véli a budapesti Közép-Európai Egyetemen működő Nyílt Társadalom Archívum (OSA). Az intézmény eredetileg a Szabad Európa Rádió adatbázisa volt, ma pedig a közelmúlt és a jelenkor világtörténelmének egyik legjelentősebb sajtóarchívuma és audiovizuális gyűjteménye.

Az archívum javaslatot készített a Szólásszabadság házának létrehozására Táncsics egykori börtönének épületeiben, mert mindenképpen szeretnék, ha a köz használhatná a szimbolikus helyet, ahol ráadásul egy gyönyörű kert is van és remek a kilátás. A tervezet szerint egy olyan intézmény jönne létre, ami egyszerre lenne múzeum, vitatér, kulturális események színhelye, oktatási terep, történelmi emlékhely és a jelenkori problémák megvitatásának helyszíne.

Az OSA nyilvános párbeszédet kezdeményezett az ötletről, ennek részeként az archívum szerdán bemutatta a tervezetet és több, a szólásszabadság iránt elkötelezett civil szervezet észrevételeit hallgatta meg, valamint felhívta a figyelmet az interneten elérhető hozzászólási lehetőségre. A beérkezett visszajelzéseket felhasználják a végső koncepció kidolgozásakor.

Kötelességüknek érzik

Rév István, az OSA igazgatója elmondta, kötelességüknek érzik, hogy foglalkozzanak a Szólásszabadság házának ügyével, céljukat a Reformszövetség tevékenységéhez hasonlította. Nincs személyes indíttatásuk, szeretnék, ha létrejöhetne egy nem akadémikus, de komoly, elsősorban a fiataloknak szóló intézmény, ahova az emberek elmehetnének, és személyes interakció, közösségi aktivitás alakulna ki.

Vitákat és játékokat rendeznének, de létrehoznának egy „nem időbe fagyott" múzeumot is. A Szólásszabadság háza elsősorban az egykori lőporraktárba költözhetne, de az épületegyüttes többi részét is valamilyen formában használnák. A tervezett intézmény nem a Terror Háza ellenében jönne létre, és nem is egyfajta Hyde Park lenne, hanem "a szólásról való szólás és annak szabadságának" épülete, mondta Rév István. Az OSA javaslata szerint a létesítmény nem adóforintokból, hanem közvetlen felajánlásokból öltene alakot.

12 pontos tematika

Az intézmény tematikájának tervezetét Ioana Toma és Lise Esther Herman Free Speech - History and Controversies (Szabad Szólás - Történet és problémák) című tanulmánya alapján készítették el, mondta Mink András, a Beszélő című folyóirat szerkesztője. A dolgozat elérhető az OSA honlapján egyelőre angol nyelven, de hamarosan magyar fordítás is készül.

A 12 tételes témalistán a szólásszabadsággal és korlátaival kapcsolatos pontok találhatók, köztük a cenzúra, a propaganda és az ellenük folytatott küzdelem, az információszabadság és az ezzel kapcsolatos önrendelkezés, a szabadság és a biztonság viszonya, a gyűlöletbeszéd, valamint a szólásszabadság kérdései az internet korában.

A világháló különös aktualitást ad a Szólásszabadság házának, mondta Székely Iván társadalmi informatikus, az OSA főtanácsadója. Hozzátette, az intézmény koncepciójának megjelenését követően szinte azonnal megjelentek a Táncsics Mihály vallására és származására utaló fórumhozzászólások.

A civilek érdeklődnek, a sajtó nem

A szerdai nyilvános vitán több civil szervezet képviselője felszólalt és javaslatokat tett a tervezett intézmény tematikájára. Egyebek között felmerült a médiában és a közéletben megjelenő gyűlöletbeszéd monitorozása, a közbeszéd formájának tanulása, archívumok megnyitása és a kutatások támogatása is.

Rév István sajnálatának adott hangot, amiért a sajtó visszafogottan képviseltette magát, hiszen érintett szereplőről és a nyilvánosság képviselőjéről van szó. Felvetésre válaszolva elmondta, a Szólásszabadság házának ügyében a nyilvánossággal akarnak tárgyalni, nem pedig a mindenkori politikai vezetéssel. Mindazonáltal a későbbiekben valószínűleg állami szervekkel is fel kell majd venni a kapcsolatot, de elsősorban a köz nyomásának segítségével próbálnak hatni a döntéshozókra.

A Táncsics-börtön átadásáig a Közép-Európai Egyetem és az OSA szívesen ad teret a Szólásszabadság házához hasonló kezdeményezéseknek. A beszélgetésen hangsúlyozták: nem szeretnék, ha az a látszat alakulna ki, hogy az OSA saját magának akarja megszerezni az intézményt.