Pandora, Gabriella
7 °C
14 °C

Rémálom a Bánya utcában

2009.03.19. 21:21
Két nap alatt kétszer vert meg a szomszédja egy roma nőt Kőbányán. Az első, háromnegyed órás tortúrát a négy gyereke is végigszenvedte A család azonnal elköltözött, a férj hálás a sorsnak, hogy a rendőrök előbb értek oda, mint ő.

László Hajnalka négy kiskorú gyerekével és a testvérével múlt szombaton kora délután épp csak belépett kőbányai, Bánya utcai lakásuk udvarára, mikor a szomszéd hirtelen rájuk támadt. Kilenc éve éltek békében egymás mellett.

Rájuk törte az üvegajtót

V. János ordenáré cigányozással körítve jelentette be, hogy most rendre és fegyelemre tanítja a szomszédait. Hajnalka beszaladt a sodrófáért, de a férfi kicsavarta a kezéből, majd elesett. A nők a gyerekekkel bemenekültek a lakásba, de a szomszéd az üvegajtót betörve rájuk rontott.

V. ütlegelni kezdte az asszonyt a sodrófával, és közben – összesen körülbelül negyven percig – sakkban tartotta a családot. Az anyát szidalmazta, verte és folyamatosan alázta, a származására tett becsmérlő megjegyzések (cigánykurvázás) kíséretében.

A gyerekeknek végig kellett nézniük anyjuk szóbeli és tettleges bántalmazását. Amikor nem a nőt bántotta, V. a berendezést, a galéria faburkolatát verte. A helyzeten a pánikbeteg testvér sem tudott segíteni, neki a sarokban kellett vigyázzban állnia.

Sodrófával a szoba közepén

Végül a nagyobbik fiúnak sikerült kiszöknie, és értesítenie a közeli rendőrség ügyeletét. A rendőrök érkezésekor V. még mindig a sodrófával a kezében állt a szoba közepén, a rettegő családdal szemben. A rendőrök onnan vitték el.

Hajnalka az arcán, a karján, az oldalán, a csípőjén, a mellkasán és a mellén szenvedett zúzódásos sérüléseket. Éjjeliőr férje, G. János épp munkában volt, amikor felhívták. Alig tudta elhinni, hogy a családjával ilyesmi megtörténhetett.

Másnap egyből ütött

G.-ék azonnal rokonaikhoz költöztek, elképzelhetetlennek érezték, hogy akár egyetlen éjszakát addigi otthonukban töltsenek. Vasárnap, március 15-én G. megint dolgozott. Hajnalka és testvére visszament a lakásba tanúvallomást tenni és összeszedni a fontosabb ingóságokat.

Nem sokkal azután, hogy a rendőrök távoztak, kopogtak. V. János volt az, akit a rendőrök időközben kiengedtek. Ezúttal nem fenyegetőzött: azonnal ütött, majd a földre eső nőt a ruhájánál és a hajánál fogva kiráncigálta az udvarra. Ismét verte és rugdosta, közben a gyerekeket hiányolta.

Magától ment be a rendőrségre

Hajnalkát a mentők vitték el. V. János magától ment be a kerületi kapitányságra, és leült az előtérben. Amikor a verekedés miatt helyszínelő rendőrök jelentették, hogy V. újabb bántalmazással gyanúsítható, férfit ott helyben rabosították. Előzetes letartóztatását szerdán harminc nappal meghosszabbították.

A Bánya utcai régi, egyszintes sorházban Hajnalkáé és férjéé az első ajtó. Mellettük egy üres, feltört lakás van, a következő lakásban egy a gyerekeit egyedül nevelő roma nő él. Utóbbi szerint gyakoriak voltak a házban a veszekedések, és inkább Hajnalkáékat hibáztatta a történtekért. G.-ék szerint nem voltak konfliktusaik a szomszédokkal.

Örül, hogy nem találkoztak

A szomszéd azt mondta, hogy a veszekedést az anyuka provokálta ki. Másnap pedig szerinte már G-ék egész pereputtya, vagy huszonöten várták V. Jánost, és irgalmatlanul megverték, igaz, ezt ő nem látta, mert bement a lakásba, hogy kimaradjon a konfliktusból.

Hajnalka és férje szerint azonban a rokonok csak jóval később érkeztek: ha elkapják, V. János egész biztosan nem tudott volna a saját lábán, pláne sértetlenül besétálni a rendőrségre. A békésnek tűnő, az éjjeliőrködés mellett takarításból élő családfő utólag nagyon örül, hogy nem találkozott a párját bántalmazó, megalázó szomszéddal, mert akkor, mint mondja, már gyilkosságért ülne a börtönben. V. János felesége nem kívánt nyilatkozni, csak annyit közölt, hogy nagyon fél.

Előzmény nélkül

G. János úgy véli, az a szerencséjük, hogy tanult embernek számítanak, és hogy rendezett anyagi, családi viszonyok között élnek. Nagyon jó a kapcsolatuk az óvodával, az iskolával, a polgármesteri hivatallal: az eset hallatán mindenhol az együttérzésükről biztosították a családot. G. most abban bízik, hogy a hátrahagyott önkormányzati bérlakás helyett a körülmények okán esetleg másikat kaphatnak.

A szomszéddal, mint mondja, soha korábban konfliktusuk nem volt, és rasszista, cigánygyűlölő megjegyzéseket sem hallottak tőle: már csak ezért sem értik, hogy mi üthetett a fémhulladék-hasznosításból élő V. Jánosba.

G. leghőbb vágya, hogy erősen traumatizált gyerekei pszichológusi segítséggel meggyógyuljanak lelki sérüléseikből. A kisebbik, ősszel iskolába készülő fiú dadogni kezdett, a kislány néha felsír és olyankor meredten néz egy távoli pontot – pont ahogy a támadás alatt tette.