Előd
7 °C
16 °C

Gyurcsány most nem mer zsarolni

2009.03.20. 16:43 Módosítva: 2009-03-20 16:56:38
Valamit mondani kéne végre a kormányzás új irányáról, miután a reformpolitika elbukott, a válságmenedzselés meg elakadt. Ezzel a stratégiai várakozással készülnek a szocialisták a szombati kongresszusra. És persze akad egy csomó személyi várakozás, például arról, mennyire büntetikmeg a küldöttek Gyurcsányt. Viszont sokan úgy gondolják, hogy a személyi változások csak átmenetiek lesznek, legkésőbb év végén új tisztújítás jön.

Ha a szocialista párt a normális életét élné, akkor a szombati tisztújító kongresszus után azok, akik bekerültek az elnökségbe, nyugodtan hátradőlhetnének: két évre biztos a pozíció, és mint elnökségi tagnak biztos befutó hely jár az országgyűlési választásokra összeállított területi, vagy országos listán. Ennek megfelelően komoly személyi torzsalkodások előznék meg a tisztújítást.

De az MSZP nem normális életét éli, és bár a konfliktusok most sem maradtak el, forrásaink szerint senki sem lehet biztos benne, hogy hosszú távra biztosítja posztját. A most megszerzett mandátum formailag ugyan két évre szól, de számos forrásunk biztos benne, hogy legfeljebb januárig maradnak meg a most megszerzett pozíciók.

A magyarázat viszonylag egyszerű: a szocialisták jó része arra számít, hogy az EP-választások után rendkívüli kongresszus jön, ahol újraosztják a vezérkari tisztségeket. Azt, hogy a hivatalosan kommunikált hét-nyolc európai mandátumot nem érheti el az MSZP, már világossá tették a belső nyilvánosság előtt, és öt-hat befutó helyről beszéltek.

One-man show vagy kollektív leszámolás

Most azonban úgy tűnik: legfeljebb három képviselőt (a négy már komoly örömforrás lenne) delegálhatnak a szocialisták Brüsszelbe, és ezt nem nyeli le az MSZP. Még akkor sem, hogyha többé-kevésbé egyértelmű, hogy a siralmas szereplés épp Dávid Ibolya rovására írható. Azzal, hogy Bokros Lajost, Horn Gyula egykori pénzügyminiszterét állította EP-listájának élére, az MDF épp az MSZP-től szipkáz majd el szép számú szavazót. Ennek ellenére a pártvezetésnek egy durva EP-bukás után vélhetően mennie kell. A kérdés az, hogy milyen formában.

Magyarán egyetlen személy, Gyurcsány Ferenc viszi-e el a balhét, vagy vele együtt felállni kényszerül az egész elnökség. Gyurcsány tényszerűen egyaránt one-man show-á tette a reformok és a válság menedzselését, és aki szembe ment vele, azt elkaszálta. Most persze jól jönne a felelősség terítése, és azért nehéz lenne megmagyarázni, hogy több éve regnáló pártfunkcionáriusoknak és kormánytagoknak sokkal kisebb szerepük volt a baloldal drámai erodálódásában.

(Ami a technikai részleteket illeti, ez az EP-választások utánra jósolt kongresszus vélhetően nem fosztaná meg Gyurcsányt miniszterelnökségétől, csupán pártelnökként iktatná ki. Ez a poszt, ami még befolyásolhatja a baloldal jövőjét, ugyanis a szocialista remények szerint egy megfelelő, hiteles ember mérsékelheti a 2010-es vereséget.)

Valamit csinálni kéne már

A szombati kongresszus sokkal inkább a politikairányításban játszhatna fontos szerepet, nem személyi kérdésekben. Legfőbb ideje lenne, hogy az MSZP legitimációs nagygyűlése végre választ találjon arra, miképp is folytassa a párt. Hiszen az egyértelműnek tűnik, hogy a reformpolitika megbukott, és a válságmenedzselésből sem lett sikertörténet.

Megeshet azonban, hogy a kongresszus nem nyitja fel a „hogyan tovább” kérdését, és pusztán a személyi ügyekre korlátozza ténykedését. Mert ugyan azt a legtöbben nem vitatják, hogy nem a szombati tisztújítás dönti el a vezérkar sorsát 2011-ig, azt viszont igen, hogy ki lehet-e maradni a jelenlegi mustrából.

„Ha most nem szállunk ringbe, egyértelműen leírnak minket, hogy nem merjük vállalni a felelőséget, és a következő kongresszuson már eszébe sem jutunk senkinek” – bizonygatta egy szocialista vezető. És bizony sokan gondolhatják így, hiszen minden idők egyik legnagyobb tülekedése kezdődött a vezérkari posztok körül.

Szavazatmegvonással büntet a küldött

Mindenesetre az tény, hogy a küldöttek leginkább szavazatszámokkal jelezhetik, hogy kivel mennyire elégedetlenek, és ki mire számíthat egy rendkívüli kongresszuson. Valószínűleg most Gyurcsány Ferenc sem fogja különböző arányszámokhoz kötni megválasztását, noha ő az egyetlen, aki egyszemélyes jelöléssel indul.

A 2007-es kongresszuson azt mondta, hogyha nem szerzi meg a küldöttek szavazatainak 75 százalékát, akkor az MSZP nézzen más miniszterelnök és pártelnök után. Ultimátuma már akkor is kontraproduktívnak bizonyult: ha nem nyújt be ultimátumot az érvényes szavazatoknak nem 89 százalékát (526 szavazat) kapja, hanem valamivel többet (nem is beszélve a nem szavazó 60 küldöttről).

Az ultimátum öngyilkosság

Az, hogy a pártelnök most hány szavazatot kaphat, azon múlik, hogy most mivel rukkol elő. Forrásaink szerint valami naggyal, hiszen érzi, ha elnöksége nincs is reális veszélyben, legitimációja igen, magyarán kevés szavazattal büntethetik. Egy 65-75 százalékos támogatottság már például komoly presztízscsökkenést mutatna. Amit csak akkor kerülhet el, ha valami érdemi kormányzati akciót tud felmutatni, ami legkésőbb a jövő héten már realizálódik is. Hogy a pártelnök-miniszterelnökkel szembeni elégedetlenség mennyire csorog le, arról csak találgatni lehet.

Mindenestre az előző tisztújító kongresszuson Juhász Ferenc elnökhelyettes 535, Szekeres Imre elnökhelyettes 494 szavazatot kapott a megszerezhető 590 szavazatból. Ez is jól jelzi, hogy önmagában a szavazatszám nem mérvadó, hiszen most Juhászt várhatóan megveri a szintén elnökhelyettesnek pályázó Lamperth Mónika, Szekeres viszont stabilan őrzi pozícióit.

Az alelnöki körben már árnyaltabb a kép. 2007-ben Kiss Péter tarolt, 581-en szavaztak: az 581 leadott szavaztból 542-et kapott meg. Ujhelyi Istvánt 512-vel emelték alelnökké, Hiller István 466 szavazatot tudhatott a magáénak. Most azonban nem várható hasonló eredmény, hiszen 2007 februárjában a három helyre hárman pályáztak, most öt jelentkező van. És meglehetősen erősek: Mesterházy Attila például vélhetően bejön.