Csütörtökig van esély a tavaszi előrehozott választásra

Egy biztos: a Dávid Ibolya által belengetett Bokros Lajos biztos nem lesz miniszterelnök, mivel az MSZP kongresszusi küldöttjei ezt nem akarják.

Innen azonban többfelé ágazik az út. Az első kézenfekvőnek tűnő megoldás egy pártbéli utód lenne, a tagság szívének többek között Kiss Péter kancelláriaminiszter, illetve Gráf József agrárminiszter lenne kedves. És persze szokás szerint szóba került Szekeres Imre is.

Csakhogy a miniszterelnök azt is világossá tette, hogy következetesen végig vitt mélyebb reformokat akar, amihez viszont egyrészt tágabb társadalmi elfogadottság, másrészt következetes kormánytöbbség szükségelteti. Magyarán: valószínűleg egy külső szakértő lenne az üdvözítő. Legalábbis ez jött vissza a miniszterelnök és az elnökség környékéről egyaránt. (Az elnökség szerint egyébként a hátrébblépési ajánlatot akkor lehet komolyan venni, ha egy-két napon belül sikerül dűlőre jutni a személy kiválasztásában.)

Koalíciós akol

Ehhez persze az szükségeltetne, hogy az SZDSZ-szel újra össze lehessen kovácsolni a szétszakadt együttműködés láncát. Hogy mennyire tudott a gyurcsányi kiugrásról az egykori koalíciós partner, az több mint kérdéses. Egyes források szerint felvették a liberálisokkal az egyeztetés fonalát, sőt, Fodor Gábor arról nyilatkozott, hogy Gyurcsány a kongresszus reggelén beavatta őt szándékába.

Az viszont soványka tárgyalási alap, hogy a liberálisok majd egy éve azt ígérték, hogy ők akkor hajlandók együttműködni, ha az MSZP meneszti Gyurcsányt. Azóta azonban válságba fordult az idő, így csak kőkemény drámai megszorító lépésekkel lehetne a koalíciós akolba terelni az SZDSZ-t. (Az elnökségi ülésen egyébként az is felmerült, hogy a liberálisok mellett az atomjaira szakadt MDF-t is be kellene terelni ebbe a szövetségi rendszerbe.)

Ahol a part szakad

És itt a másik bökkenő, a megszorítások, nevezetesen az, hogy a költségvetésen egy újabb 300 milliárd forintos lyukat kellene befoltozni. Ugyan a miniszterelnök kongresszusi beszédében mindenkit arra intett, hogy a kiadáscsökkentő lépések mellett senki ne dobja sutba a szociális érzékenységet, ez azonban csak írott malaszt marad, ha egyensúlyba hozzák a büdzsét.

Már ha tényleg, ugyanis nagy kérdés, hogy az MSZP-frakció hajlandó-e megszavazni a „szociális mészárost”, akinek szerepét a jelek szerint a jelenlegi MSZP-s nagyok sem vállalnák. (A kérdés persze az, hogy milyen kongresszusi határozat születik, és mennyire köti a frakciót.)

Ha pedig nincs megfelelő személyi alternatíva, akkor az MSZP ott áll, ahol a part szakad, nevezetesen az előrehozott választásoknál. Az persze tény, hogy a parlament eddig nem volt hajlandó szélnek ereszteni, de ha a szocialisták maguk jelentik be, hogy nem kormányoznak tovább, akkor semmi akadálya az előrehozott választásoknak.

Ízlelgetik az előrehozott választást

Amit egyre többen ízlelgetnek a baloldalon, ugyanis ezzel a lépéssel több legyet üthetnének egy csapásra. Egyrészt nem nekik kell viselniük egy 2010-es megszorító költségvetés ódiumát, másrészt, ha az EP-választásra időzítik a parlamentit is (március 26-ig,vagyis csütörtökig van erre esély), akkor megeshet, hogy mégiscsak mozgósítani tudják bázisukat, és elkerülik az egyharmad alatti bukást, illetve 3 EP-képviselőnél többet tudnak produkálni.

Az ügynek természetesen van egy nagyon komoly hatalomtechnikai vetülete: biztosította Gyurcsány politikai túlélését. Ugyanis a pártnak az utóbbi időben már csak a pártelnöki poszt volt igazán fontos, hiszen az dönti el, hogy alakul az MSZP sorsa. Most az a válasz: gyurcsányian. Ha nem hagyja maga mögött a miniszterelnökséget, akkor egy EP-bukás után megfosztották volna pártelnökségétől, így azonban marad. Ráadásul olyan pozícióban, ami garantálja, hogy a választásokra összeállítandó listát nagyrészt ő írja.