Újraszövődhet az MSZP–SZDSZ-koalíció

2009.03.21. 12:12 Módosítva: 2009.03.21. 13:04
Mivel a konstruktív bizalmatlansági indítványhoz elfogadásához az MSZP-sek nincsenek elegen a parlamentben, ezért szükséges az SZDSZ támogatása. Gyurcsány úgy érezheti, még visszatérhet a hatalomba. Török Gábor elemez.

A kormányfő mai bejelentése elméletileg két ok miatt születhetett meg: vagy azért, mert a miniszterelnök látványosan demonstrálni akarja, hogy nincs lehetőség a változásra ("ultimátum"), vagy azért, mert valójában elérkezettnek látja az időt arra, hogy - amíg még megteheti - maga kezdeményezze a változást ("előremenekülés") – mondta Török Gábor, a Vision Consulting vezetője.

Az eddigi információk alapján a politikai elemző hajlik arra, hogy a második forgatókönyvről van szó, ami pedig az MSZP–SZDSZ-koalíció újrakötését jelentheti egy feltehetően "szakértőibb" kormányfő vezetésével. Azaz egy Gyurcsány–Fodor bábáskodásával létrejövő, de a mostani kormányfőt a hadszíntérről hátrébb rendelő, és feltehetően a liberális frontpolitikusokat is nélkülöző kabinetet vár, amely minden bizonnyal törekedni fog arra, hogy "szakértői", "válságkezelői" jellegét hangsúlyozza.

Ne feledjük el, hogy sikeres konstruktív bizalmatlansághoz az MSZP szavazati önmagukban nem elegendőek, ehhez legalább még egy kisebb frakció támogatása szükséges.

Könnyen lehet, hogy az SZDSZ mellett az MDF is célkeresztbe kerülhet, Török Gábor szerint azonban erre csak akkor lesz hajlandó a frakcióját vesztett párt, ha az EP-választáson nem járnak sikerrel. Mindenesetre a mai bejelentésnek az egyik nagy vesztese egyértelműen az MDF és a Bokros-projekt, ha valóban létrejön egy szakértőinek látszó MSZP-SZDSZ kormány, az éppen az MDF elől szívhatja el időlegesen a levegőt.

A kormányfőváltás lehetőségéről amúgy már hónapok óta beszéltek az elemzők, s a kérdés valóban csak az volt, hogy egy EP-választási kudarc után vagy még azt megelőzően kezdeményezi ezt a miniszterelnök.

Hogy most tette, az több mindenre is rávilágít: egyrészt arra, hogy Gyurcsány Ferenc már a mai "bársonyos pártelnökválasztás" miatt is fontosnak tartja a miniszterelnöki poszt átadását, másrészt, hogy reménytelennek érzi azt, hogy vele megfordítható legyen a történelmi szocialista bukást prognosztizáló trend. Harmadsorban, hogy úgy vélhette, ma még képes lehet a folyamat levezénylésére, de lehet, hogy később erre már nem lenne lehetősége.