Vendel
5 °C
20 °C

Surányi biztos nem lesz miniszterelnök

2009.03.24. 17:58 Módosítva: 2009-03-24 18:51:30
Tanárembernek örülne legjobban az MSZP-frakció a miniszterelnöki poszton, de a bankárnak nagyobb az esélye. Az MSZP-frakciónak egy 600 milliárdos kiadáscsökkentést kéne megszavazni az új kormány megalakulása után, amit egy 300 milliárdos biztonsági megtakarítással kellene megfejelniük. Erre viszont nem biztos, hogy hajlandóak.
Glatz Ferenc
Glatz Ferenc

Nagyon távol áll egymástól az MSZP és az SZDSZ elképzelése arról, milyen típusú miniszterelnököt jelöljenek. Az MSZP inkább tanárembert, nem egy szociálisan érzéketlen bankárt szeretne. A frakció ragaszkodik Glatz Ferenc egykori MTA-elnökhöz, és nem értik, mi vele a baja az SZDSZ-nek. Glatzot a szocialisták 2005-ben megnevezték, mint lehetséges államfőjelöltet, és akkor is az SZDSZ fúrta meg; Glatz a rendszerváltás előtti kommunista kormány tagja volt, és a mostani legerősebb ellenérv az, hogy történészként nem ért a pénzügyekhez. A szocialisták pedig bankárt nem akarnak.

A frakció ugyanakkor továbbra is el akarja kerülni az előrehozott választást, ami kétharmados Fidesz-győzelemmel járhat, vagyis minél előbb találni akarnak egy szakértő miniszterelnököt. A frakciót azonban ebből a szempontból ne lehet egységes masszának tekinteni: a polgármester-képviselők ugyanis egy 2010. tavaszi nagy Fidesz-győzelem után az őszi önkormányzati választáson könnyen elveszíthetik széküket. Ha viszont már 2009-ben lennének választások, akkor 2010 őszére újraépíthetik magukat.

Az MSZP-ben az Index információi szerint több tucatnyi képviselő nem bólintana rá Surányi Györgyre. Többek között például a kemény balos szekcióból Karsai József, Tóth Károly, Szanyi Tibor nem szívleli a CIB Bank elnökét, és információink szerint az újra MSZP-s elnökhelyettessé emelt Szekeres Imre sem lelkesedik érte, ahogy több ifjú szocialista politikus sem.

Surányival az is baj, hogy tárgyalt a Fidessszel.

Az MSZP-nek közben nem marad más – ha csakugyan megszakadnak a tárgyalások az SZDSZ-szel –, mint újra tárgyalni az MDF-fel, és támogatni a jobboldali párt EP-listavezetőjét, Bokros Lajost. Habár ennek esélyét gyengíti, hogy a kongresszuson és az utána következő elnökségi ülésen (ahol kikötötték Gyurcsánynak, hogy nem lehet bankár az új miniszterelnök) kifejezetten Bokros-ellenes volt a hangulat. (Bokros ma már nem emlékszik arra, hogy 1996-ban belépett az MSZP-be, és Gyurcsány lemondása után azonnal kormányfőnek ajánlkozott.)

A szocilaista képviselők egy részének fejében most olyan egy olyan miniszterelnök-jelölt forog, aki inkább egyetemi ember, ugyanis azt mondják: az ilyen személyek válsághelyzetben azért empatikusabban mérik fel a megszorítások hatásait, mint a hidegfejű piaci közgazdászok. (És persze, politikailag jobban is befolyásolhatók.) Ez a meghatározás elvileg Glatzra, illetve Mészáros Tamásra, a Corvinus rektorára, az ÁPV volt vezetőjére mutat. Mészáros nem vállalta a jelöltséget.

Több szocialista nem érti, miért ne lehetne MSZP-s politikust emelni az új kormány élére (többek közt Kiss Péter kancelláriaminiszter, illetve Szekeres Imre neve merül fel a beszélgetéseken). Ugyanis, magyarázzák, azt csak a hátralépő miniszterelnök deklarálta, hogy nem követheti szocialista utód. Persze az is igaz, hogy az SZDSZ szintén nem szavazna meg balos vezetőt kormányfőként.

Éppen ezért megeshet, hogy egy újabb civilt emelnek be a tárgyalásokba, például állítólag felmerült Király Júlia jegybank-alelnök neve. Aki munkásságát tekintve nyugodtan lehet kompromisszumos megoldás. A Nemzeti Bank egyik vezetőjeként nem kell attól tartani, hogy megosztja népet, a Nemzetközi Bankárképező Központ élén végzett tevékenységért elismeri a szakma, és hivatalánál fogva avatottabb szakembere a fiskális és monetáris politikának, mint Surányi.

Király esetében köztes megoldást jelenthet, hogy Surányi jegybankelnöksége alatt az MNB-ben dolgozott elnöki tanácsadóként. Ráadásul nemcsak az állami szektorban forog otthonosan, hanem a versenyszférában is, hiszen többek között ő vezényelte le a Postabank privatizációját. (Amit felügyelőbizottsági elnökként Apró Piroska készített elő, aki végül Király közeli barátnője lett.) Egyelőre azonban Király bedobása a politikai pletyka kategóriába tartozik, ugyanis az MNB sajtóosztályán keresztül lapunknak üzente: nem keresték meg, nem kérték fel, hogy legyen ő a miniszterelnök. Fontosnak tartotta jelezni azt is, hogy mandátuma lejártáig az MNB alelnökeként kíván dolgozni. (Király megbízatása 2013-ban jár le.)

A képviselőcsoport erős kontroll alatt akarja tartani a tárgyalásokat, ugyanis hétfői ülésén úgy határozott: a Gyurcsány Ferenc pártelnökből, Lendvai Ildikó frakcióvezetőből, illetve Simon Gábor választmányi elnökből álló tárgyalódelegáció a konzultáció állásáról, illetve a beterjesztendő javaslatokról egyaránt köteles referálni. Ám az, hogy esetlegesen a félelemvezérelt szocialisták rábólintanak egy emberre, nem jelenti azt, hogy gőzerővel beindulnak a megszorítások. A szocialista képviselők közt pörgő kalkulációk 600 milliárdos kiadáscsökkentésről szólnak, amit vagy egy 300 milliárdos biztonsági megtakarítással kellene megfejelni. Ezt viszont nem biztos, hogy sikerül egy az egyben lenyomni az MSZP-frakció torkán, tehát előállhat az a helyzet, hogy válságkezelő miniszterelnöke van az országnak, de programja nincs.