Hiába győzködte Kovács László Surányit?

„Most kezdődik a tánc, szólt a papagáj, és beleszállt a ventillátorba: na most valahogy úgy érzi magát az MSZP is, mint az egyszeri madár. Ha mázlija van, akkor valahogy átrepül a propeller lapátjai között, azaz valahonnan előránt egy miniszterelnök-jelöltet, ha viszont nincs, akkor apró cafatokra darabolja a rotor, magyarán elvérzik egy előrehozott választásokon” – érzékelteti plasztikus példával egy szocialista vezető, milyen helyzetbe került az MSZP azzal, hogy az SZDSZ által is elfogadható Surányi György a jelek szerint meghátrált.

Azt többé-kevésbé minden szocialista biztosra veszi, hogy a CIB Bank vezetőjének mára ígért hivatalos válasza úgy szól majd, hogy nem áll a (fél)szakértői kormány élére. Éppen ezért az MSZP tárgyalódelegációja (Gyurcsány Ferenc pártelnök, Lendvai Ildikó frakcióvezető, Simon Gábor választmányi elnök) a szocialisták tegnapi frakcióülése után már feleslegesnek is tartotta, hogy a szabad demokrata küldöttséggel tárgyaljon, és az MSZP-elnökség ma reggelre tervezett ülését is lefújták.

Pedig a vezérkar kedd esti tanácskozása után még ott tartott, hogy kerül, amibe kerül, megtöri a balos képviselőcsoport Surányi-ellenes blokkját, és az előrehozott választások elkerülése érdekében a frakcióra kényszeríti a CIB-vezért. Késtő este és szerda délelőtt még javában készültek a forgatókönyvek, hogyan lehetne a képviselőcsoportot rávenni Surányi elfogadására.

Bankárt nem

Többek között például azzal, ha a Miniszterelnöki Hivatal, a gazdasági tárca, illetve a földművelésügyi minisztérium szocialista kézen maradna. Csakhogy változatlanul is van többtucatnyi MSZP-s, aki bankárt nem támogatna. Karsai József például azt nyilatkozta a csütörtöki Magyar Nemzetben, hogy „mezőgazdászként én mondjam azt, hogy hurrá, alleluja, itt van az emberem, Surányi, aki tönkretesz bennünket?”.

A szocialistákat leginkább az zavarja, Surányi miért pont most hátrált, hiszen a Fidesz már szombaton közölte, hogyha a bankvezér elvállalja a kormányzást, nem bánik vele kesztyűs kézzel. Akkor azonban ez Surányit nem különösképpen zavarta, vagy legalábbis nem jelezte ezt az MSZP-nek. Pedig kétségei nyilván voltak, ezt jelzi, hogy még Brüsszelben szerda délelőtt hosszan egyeztetett Kovács Lászlóval. A volt pártelnök, jelenlegi uniós biztos Iinformációink szerint hosszan győzködte, hogy el kéne vállalni a kormányfői megbízatást, Surányi meg hosszan ódzkodott. Majd Sólyom László közölte egy nyilatkoztában, hogy az előrehozott választást tartja a legcélszerűbbnek.

„Na, ekkor már tudtuk, nagy lesz a baj, hiszen ha Surányi félre is tudta volna tenni a Fidesz miatti aggodalmát, azon már nem léphetett túl, hogy az első számú közjogi méltóság kikezdte esetleges miniszterelnöki legitimációját. És tényleg, Surányi nemsokára be is jelentette, hogy csak akkor válságmenedzsel, ha eltérő hőfokkal ugyan, de mindhárom párt támogatja” – magyarázta egy szocialista politikus.

A bukás árnyékanem

Úgyhogy a szocialista frakció ott áll ahol a part szakad: van három neve, kettőből (Glatz Ferenc, az MTA volt elnöke, Vértes András a GKI Gazdaságkutató Zrt. Vezetője) az SZDSZ nem kér, a harmadik meg nem akar miniszterelnök lenni. Ha az MSZP nem oldja meg a helyzetet, jönnek az előrehozott választások, ami szétforgácsolja a baloldalt. A történelmi választási bukás árnyékában pedig az MSZP-s képviselők zöme bárkit hajlandó támogatni. A hivatalos változat persze az, hogy az előrehozott választást azért kell elkerülni, mert Orbánnak, a hatalom várományosának nincs programja.

A Sólyom előidézte helyzet, megfejelve azzal, hogy a Fidesz felrendelte megyei elnökeit, hogy felkészítse őket az előrehozott választásokra, összezárta a szocialista frakciót, amelyik a szituációhoz mérten rekordrövidségű, két órás tanácskozás alatt deklarálta: mindenképpen szerez egy új miniszterelnök-jelöltet. (És a liberálisokat is rázárta az MSZP-re, nem véletlen, hogy az SZDSZ azonnal bejelentette: már nem bánja, ha nincs meg csütörtökre a kompromisszumos kormányfő.) A kérdés most az, honnan akasztanak le a szocialisták egy újabb alkalmas embert, vagy épp miként forgatják a már a jelölti kalapban lévő neveket.

Az egyik forgatókönyv szerint nyugodtan lehetne az a megoldás, hogy a jövő szombaton összeülő miniszterelnökjelölt-választó kongresszus Glatz Ferencet szemeli ki kormányfőnek, aki az MDF-esek támogatását megszerezve kerülhet hatalomra. (Hogy az MSZP már tapogatózott a fórumosok irányában, jól jelzi, hogy nyilatkozatai szerint Dávid Ibolya MDF-elnök akár szerepet is vállalna a (fél)szakértői kormányban.)

Az MDF kevés

Csakhogy Lendvai nem véletlenül beszélt korábban arról, hogyha az MSZP újra akarja kovácsolni parlamenti szövetségi rendszerét, akkor a 19 főt számláló SZDSZ-szel kell tárgyalnia. Ugyanis a fenti konstrukció egyik nagy hátránya, hogy a kilenc, most éppen frakciónélküli MDF-s képviselő közül a szocialisták szerint három (Hock Zoltán, Katona Kálmán, Petkó András) eleve nem lenne kapható egy ilyen együttműködésre.

„Következésképpen marad hat fórumos képviselő, mi 188-an vagyunk, ehhez jön még a független Gyenesi István önkormányzati miniszter, azaz MDF-s segédlettel is csak egy fővel múlnánk felül a 194 fős többséget” – számolgat egy szocialista politikus. Aki szerint arról sem szabad megfeledkezni, hogy kemény megszorításokról lévén szó, megeshet, hogy egy-két MSZP-s honatya dacol a frakciófegyelemmel, és nem szavaz meg egyes javaslatokat.

Sőt a különböző intézkedések elveszejtéséhez, mondta forrásunk, egy-egy betegség vagy félrenyomás (ebből majdnem minden szavazási napon becsúszik néhány) is elegendő. Tehát, vélekednek a szocialisták, egyszerűen nem éri meg ekkorát változtatni a rendszeren, ilyen bizonytalan kimenetelű eredményért.

Körön belülről?

Ráadásul, az MDF-es szavazatokat MSZP-s politikusok szerint akkor is össze lehetne szedni, ha nem Gyurcsány Ferenc, hanem egy másik szocialista vezetné a kormányt. A nagyobbik kérdés az, hogy az eddig független hátterű kormányfőhöz ragaszkodó SZDSZ mit szólna egy ilyen konstrukcióhoz. Szocialista forrásaink úgy tudják, Kóka János most épp a Nemzeti Fejlesztési Gazdasági Minisztériumot vezető Bajnai Gordon nevét pörgeti, mint esetleg elfogadható jelöltét.

„Na, ezt Kóka nem teszi jól, ugyanis Bajnai az, akit talán még egy ilyen megegyezési nyomás alatt sem lenne hajlandó megszavazni a frakció” – jelentette ki egy szocialista vezető. Már csak azért sem, mert nehezen lehetne elmagyarázni a baloldali képviselőknek, hogy Bajnai, aki ugyan nem párttag, de ugyanúgy beleégett a Gyurcsány-kormányba, mint minisztertársai, miben különbözik például Gráf Józseftől, Kiss Pétertől, akikre kiélezett helyzetben az SZDSZ feltehetően nem mondana nemet.

Több szocialista mindenesetre abban reménykedik, hogy előbb-utóbb ezt a liberálisok és belátják, és belemennek egy körön belüli miniszterelnök-cserébe. Ha mégsem, akkor az MSZP bármilyen új névre nyitott, erősítgetik forrásaink.