Menyhért, Mirjam
10 °C
25 °C

Már csak rossz forgatókönyvek vannak

2009.03.27. 16:20 Módosítva: 2009-03-27 16:24:20
Azt már megszokhattuk, hogy az MSZP–SZDSZ-tárgyalások jellemzésekor az olyan szavakat, mint ráció és érdek, csak óvatosan lehet alkalmazni. Ami azonban az elmúlt egy hétben történt, az még az önsorsrontásra amúgy erősen hajlamos két párt közös történelmében is ritkaságnak számít, mondta Török Gábor politikai elemző.

Arra lehetett számítani, hogy nem fog könnyen megállapodni az MSZP és az őt egy éve elhagyó SZDSZ egy közös miniszterelnök-jelölt személyében, de mégis az volt várható, hogy a közös érdek, az előrehozott választásoktól való félelem, a legalább minimális politikai siker reményének felcsillantása, valahogy megegyezésre sarkallja majd a feleket, nyilatkozta Török Gábor, a Vision Consulting vezetője.

Ehhez képest a nyilvános politikai casting során olyan ámokfutást végzett saját magán a két párt, amelyre Orbán Viktor összes leleménye sem lett volna elegendő. Világos, hogy a politika egy dinamikus folyamat, amelyben akaratok és ellenakaratok, érdekek és ellenérdekek ütköznek folyamatosan, s ezért egy tárgyaláshoz idő és kitartás szükségeltetik.

A modern politika világában azonban egyetlen politikai erő sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy miközben gondolkozik, ülésezik és egyeztet, valójában a nyilvánosság előtt teszi nevetségessé egyrészt önmagát, másrészt pedig a miniszterelnök-jelölt kiválasztását.

Száz évvel ezelőtt talán még meg lehetett volna engedni, hogy hosszú és kacskaringós tárgyalásokon döntsenek egy ilyen kérdésben, a napi 24 órás hírfolyam korában azonban ezt a média – hangsúlyozom: ebben nem a média a felelős – óhatatlanul bohózatnak fogja bemutatni.

Lehet, hogy az MSZP és az SZDSZ végül mégis megállapodik majd, s egyelőre elhárítják az előrehozott választást. A mostani egyhetes casting megítélésem szerint azonban így sem múlik el nyomtalanul.

Egyrészt rányomja majd a bélyegét a két párt együttműködésére, mert valaki (vagy mindkét fél) szájíze már keserű marad. Másrészt erősen megkérdőjelezi a végül esetleg mégis megtalált közös jelölt legitimitását, hiszen akit huszonegyedikként mutatnak majd be a nyilvánosságnak, mint az "egyetlen alkalmas válságkezelő", az eleve versenyhátránnyal indul.

S végül ezek után nehezen képzelhető el, hogy az egész folyamat egy pozitív momemtum, kiugrási lehetőség legyen a két párt számára, pedig ennek azért egy héttel ezelőtt még volt némi realitása.

Összességében: a felek számára már csak rossz és rosszabb lehetőségek maradtak: megegyezés egy félszívvel támogatott jelöltben, vagy ugrás a sötétbe a parlament feloszlatásával és az előrehozott választással.

Az MSZP esetleg még reménykedhetne abban, hogy néhány átszavazóval nekivág egyedül, saját jelölttel a konstruktív bizalmatlanságnak, de abból - még ha sikerül is - csak egy még a mostaninál is rosszabb, instabil és gyenge kormány prognosztizálható.