Bajnait a páni félelem emelheti magasra

A szombat legalább két tanulsággal szolgált, nyilatkozta Török Gábor, a Vision Consulting vezetője.

Egyrészt megmutatta, hogy az MSZP látszategysége milyen éles belső feszültségeket rejtett el korábban. Gyurcsány Ferencet, akit egy hete - miniszterelnöki lemondása után - még 85 százalékos többséggel válaszott meg a kongresszus, ma a pártelnöki székből is kirepítette a szocialista népharag.

A kormányfőt tette felelőssé az is, aki elhibázottnak látta a múlt szombati lemondását, aki elégedetlen volt a kormányzásával, és az is, aki a kormányfő-jelölés kudarcát szerette volna megtorolni.

Az elkeseredett védharcokat folytató kormányfő már csak abban bízhat, hogy legalább Bajnai Gordon jelölését elfogadja az MSZP és az SZDSZ, és így minden idők egyik legszerencsétlenebb politikai húzásával – amiről egyébként az első percben ezt még egyáltalán nem lehetett prognosztizálni – csak saját magát küldi padlóra, de egyelőre a pártját talán még nem.

Másrészt ma minden korábbinál világosabban láthatóvá vált, hogy az MSZP és az SZDSZ mennyire fél az előrehozott választástól. Más helyzetben mindkét párt már bedobta volna a törölközőt, s nem vállalta volna a további arcvesztéssel járó tárgyalásokat. Itt azonban egyelőre senki sem merte kimondani, hogy vége, s rendületlenül menetelnek előre az önellentmondások és önmeghazudtolások útján.

A félelem nagy úr – ha Bajnai végül miniszterelnök lesz, leginkább ennek köszönheti majd a bársonyszékét.

Köztudott, hogy az MSZP vezetői korábban rendre kizárták ezt a lehetőséget, és maga a miniszter – feltehetően felismerve a párton belüli gyenge támogatottságát – sem látszott ambicionálni a posztot. Az SZDSZ pedig, amely fél évvel ezelőtt még a "bárki, csak ne Gyurcsány" koncepcióval házalt, az utóbbi napokban újra elővette a "pártpolitikust ne" kitételt.

Ezek alapján szombat este fél 9-kor valamivel valószínűbb, hogy valamilyen indokkal az MSZP és az SZDSZ (vagy legalább a liberális frakció egy része) előbb-utóbb megállapodik, s folytatódik a baloldali kormányzás.

Ha azonban távolabbról tekintünk a szombati eseményekre, akkor meg kell állapítanunk, hogy az MSZP ennél szerencsétlenebbül nehezen oldhatta volna meg a sokszor megénekelt váltást, és ezzel tulajdonképpen el is lőtte az egyik utolsó adag puskaporát. Ha nem az utolsót.