Kudarcsorozat volt Gyurcsány sportminisztersége

„Akinek kétségei lettek volna, az Nagykátán végképp meggyőződhetett: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök akar lenni. Mond ilyet egy sportminiszter? Sokan azt gondolják, hogy ezt az országot Mária teremtette. Rendben van. Nekünk az a dolgunk, hogy ezt az országot berendezzük. Vagy: A jóléti rendszerváltás célja, hogy felszámoljuk azt a nyilvánvaló hazugságot, amely miatt gyermekeink nem lehetnek egyenlők. És még: Lehetetlen, feje tetejére állított világ ez. Akik az élet napos oldalára születtek, azok ezt az előnyt át tudják örökíteni gyermekeik jövőjére, akik nem, azok a hátrányt adják tovább.”

Gyurcsány még alig néhány hónapja sportminiszter, amikor a fenti sorokat írtuk. Látszott, másmilyen ő, mint nagy elődei, Deutsch Tamás, aki suta manővereivel a népszerűségi lista mélyére zuhant, vagy a népművelő Jánosi György, akinek testtartása sem volt valami sportos.

Gyurcsány legalább sportosabb kinézetű volt, és a sport ideális terep volt szárnyai bontogatására, hogy vérbeli politikus legyen. Az önbizalmának sem tett rosszat a kinevezés, mert ebből a mezőnyből azért nem volt lehetetlen gyorsan kitűnni.

Nem akart osztogatni

Sokat nem vártak tőle, mert rögtön azt mondta, nincs több pénz. Ritka lényeglátással ráérzett, hogy a magyar sportnak évtizedek óta a forráshiány a legnagyobb baja, így hát rögzítette: nem akar osztogatni, megteszi azt más helyette.

Arra is gyorsan rádöbbent, hogy a stadionokban nincs rend, hiszen a Ferencváros szurkolói, miután csapatuk elveszítette a bajnoki címet, a pályára rohantak, zsidóztak, törtek-zúztak az utcákon is, a debreceni edzőt, Szentes Lázárt még meg is rúgták.

2003 júliusában sokkal kellemesebb élményei voltak, Barcelonába ment, és megnézte, hogy a vízilabda-válogatott hogyan nyeri meg harminc év után a világbajnokságot. A nagy meleg ellenére zakóban volt, vállára Klára hajtotta a fejét a döntő előtt, aki akkor még nem volt Klára asszony. Felfedezhette a világ élvonalába berobbanó Cseh Lászlót is.

Baumgartner, doppingbotrány

Augusztusban bejelentette: tízmillió forint lesz az athéni aranyérmeseké, ő nem lesz az első sorban az ünneplésekkor, de ha netán kudarc lesz, akkor övé a felelősség. Athénba azonban már leendő államférfiként utazott, a hangoztatott felelősségvállalás elsikkadt, és a doppingbotrányokért azóta sem vállalta a felelősséget senki. Pedig az ő minisztériuma fizette a sportolók ellenőrzését, más kérdés, milyen ellenőri garnitúra vette fel az ezért járó pénzeket. (Mesterházy Attila államtitkár kicsit mérges lett a felelősséget firtató kérdésektől, Gyurcsány akkor már bőszen tervezett.)

Az első nagy sportminiszteri dobására 2003 decemberéig kellett várni, akkor állami segítséggel juttatta volna be Baumgartner Zsoltot a Formula–1-be. „Elképesztő tehetséggel rendelkező pilótának lehetőségeihez mérten segítséget ad a kormány. Sokat vacilláltunk, tanakodtunk, amíg a döntést meghoztuk, de a magyarság örül a magyar emberek sikereinek, így Zsolt mellé álltunk” – jelentette ki.

Baumgartner beülhetett a Minardiba, a szponzorációt ért heves támadások után állami támogatás nélkül, egyszer nyolcadik lett, pontot kapott érte. Az elképesztő tehetség halványult, egy év után véget ért a karrier. Kovács László külügyminiszter is rásegített a menedzselésre, szerinte megtérülő befektetés lett volna Baumgartner.

Nem mentek a focipályázatok

Gyurcsány egy újabb nemes ügyet szolgált: a román–magyar foci-Európa-bajnoki pályázatot.

Már 2004 elején Bukarestben tárgyalt, de teljes közöny volt a válasz. Később a horvátok mellé álltunk – a 2012-es rendezés volt a tét –, már miniszterelnökként utazott a cardiffi eredményhirdetésre. Gyárfás Tamás megfűzte, hatalmas az esély, mégis elég kínos pillanatokat kellett átélnie, telefonját nyomkodva vette tudomásul: Lengyelország és Ukrajna futott be, a magyar–horvát pályázat nulla szavazatot kapott.

2004 májusában megnevezte a Nemzet Sportolóit, a háromszoros olimpiai bajnok pólós Kárpáti György, aki ekkor nem kapta meg a címet, meg is sértődött rá. Még előtte, áprilisban megdöbbent azon, hogy a magyar stadionokban zsidóznak. A Ferencváros az MTK pályáján játszott örökrangadót. „Magyarországról semmilyen vonat nem megy sehová” – jelentette ki. A futballkérdésekhez ezekben az időkben mindig érzékenyen nyúlt, egyszer azt is szorgalmazta, hogy a gyerekek ingyen mehessenek meccsre.

A Puskás-stadionnal se volt szerencséje

A Puskás-stadion sorsa sem hagyta nyugodni. „Hosszú, bonyolult mérkőzés kezdőrúgását végezték el a mai napon, egy olyanénak, amelyen győzni szeretnének, és amelynek a végén szándékaik szerint Magyarország és a magyar sport fog nyerni” – mondta a pályázat meghirdetésekor. A stadion azóta is szégyene Budapestnek, Bukarest közben megkapta a 2012-es UEFA-kupa-döntő rendezési jogát.

Majd jött az olimpia augusztusban, bár államférfiúi erőit ekkor már a kormányfői gondolatok kötötték le. Első lépésként szeptember végén megszüntette azt a minisztériumot, ahová kinevezték. Államtitkárnak pedig Vitray Tamás ajánlására talált egy olyan szakembert (Ábrahám Attilát), aki azóta eltűnt, még a kajak-kenu szövetség elnökségébe sem választották be a múlt héten, pedig olimpiai bajnok volt.

Monszun miatt a versenynap elmaradt

Már miniszterelnök, amikor százhatvannal száguldó pécsi vonatot ígért a 2012-es Eb-re, de még egy uszodát sem sikerült megépíteni, pedig nem akárki, Gyárfás Tamás úszószövetségi elnök kérte. Talán emiatt fütyülték ki a 2006-os választási diadal után az augusztusi úszó-Eb-n, és talán ez volt az első nagy fütyülés. Pedig ekkor még az őszödi beszéd sem került nyilvánosságra. És mivel nem volt fedett uszoda, ezért fordulhatott elő, hogy a monszunhoz hasonló eső miatt egy versenynap elmaradt.

Nemcsak Gyurcsány érezte kellemetlenül magát a szitokáradat alatt – ekkor még nem volt takarodj –, hanem Gyárfás is, aki zavarában az ujját a szájára tette, mintha ezzel el lehetett volna hallgattatni a tömeget.

Gyurcsány ekkor már nagyon komolyan gondolta a sportolást, rendszeresen futott, az egyik hölgy kifejezetten büszke volt rá, hogy vele együtt koptathatja a sváb-hegyi utakat, és neki maga Feri, a futótárs szerzett jó helyre jegyet az Eb-re. Később az államigazgatásba is beverekedte magát.

Huszonhárommillió románnal több lett volna az arany?

Gyurcsányt azóta mindenhol fütyülik, nehéz rangsorolni, így hát csak a legszükségesebb eseményeken van ott, már azt sem érezte feladatának, hogy a holland focikapitánnyal (Erwin Koeman) kezet rázzon, gratuláljon neki, pedig Lothar Matthäushoz még elment.

Ott volt Pekingben is, rózsaszín ingben pompázott, és a magyar szurkolók egyik legjobb vicce is a városhoz kötődik: Pekingben kap egy új gerincet, mert Európában nem vállalták a műtétet. A magyar szurkolók az újságírókat rendre azzal biztattak, ugyan kérdezzék már meg, hogy huszonhárommillió románnal nyertünk volna-e aranyat az első tizennégy napban?

Gyurcsány sodró lendülettel érkezett a nagykövetségi fogadásra, hogy olyan kérdést tegyen fel például Gyurta Dánielnek, hogy „magával meg mi történt, fiatalember?”. Majd Kínát és a rendezést dicsérte, végül hazament, hogy a tévé előtt szurkoljon tovább. Meghosszabbított kezét, Gyenesei minisztert rögtön hívta a pólódöntő után, aki azonnal vitte a telefont Kemény Dénes kapitánynak, nem számított, hogy ő közben nyilatkozik.

Kíváncsiak vagyunk, melyik sportesemény lesz a következő, amelyiken feltűnik, melyiken hazaárulózzák. A hokisoknak gratulált még tavaly, lehet, úgy tervezte, hogy a svájci A csoportos vb-n is ott lesz. Most már nem várható.