Emil, Csanád
11 °C
26 °C

Elfalaztak száz embert az ötödik kerületben

2009.04.07. 14:17 Módosítva: 2009-04-07 14:50:19
Képzelje el, hogy reggel felébred, és egy hatalmas fal magasodik ablaka előtt. Képzelje el, hogy az önkormányzatnál elmondják: sajnálják, de legálisan húzták fel. Soha többet nem látja a napfényt, mert egy vállalkozó hotelt épített bérháza udvarára, két méterre az ön ablakától, aztán belebontott egy védett épületbe, és a hivatal szerint mindez a jó ízlés jele. Ez nem Kafka-novella, hanem egy 5. kerületi történet.

„Nem szabálytalanul romlott a lakók helyzete, hanem teljesen szabályosan” – foglalta össze a Belváros főépítésze, Cselovszki Zoltán az egyik kerületi házban zajló eseményeket. Egy vállalkozó hatemeletes hotelt épített egy belvárosi ház udvarára úgy, hogy néhány lakó a gangról meg is érintheti a tűzfalat, amitől a lakásából levegőtlen, örökké sötét luk lett.

Az udvart teljesen kitöltő hotel legálisan, a kerület jóváhagyásával, sőt elvi támogatásával épül. A beruházásra pedig a valóság illuzórikus volta ad lehetőséget. Az önkormányzat szerint ugyanis hiába néz ki a ház udvara pont úgy, mint a bérházakból ismert udvarok, ez csak a látszat. Az valójában világítóudvar, mert ekképp szerepel az önkormányzat az 1999-es, majd 2004-ben megerősített szabályozásában is. Ennek alapján engedélyezték Szy Sándor vállalkozónak, hogy az udvar szinte egészét egy hotellel töltse ki.

A döntés a látottak alapján felveti a kérdést: ha a papírokon az áll, hogy az udvar valójában halastó, akkor a lakók számíthatnak rá, hogy egy délután vízzel töltik fel az egészet, sajnálattal véve tudomásul, hogy elégedett úszkáló pontyok jelennek meg néhány száz ember nappalijában.

A válasz valószínűleg igen. A lakók fellebbezésére küldött önkormányzati, majd közigazgatási hivatali határozatok ugyanis arról tanúskodnak: az emberek vannak a jogszabályokért, és nem pedig fordítva.

Kafka imádta volna

A történet kulcsa, hogy a Molnár utca 35. és a Havas utca 2. házak által közrezárt udvarnyi szélességű tér az vajon tényleg udvar-e, vagy csak világítóudvar, magyarul lichthof. Az önkormányzat többször, az építési engedély kiadásakor, majd a lakók fellebbezésekor megállapította, hogy világítóudvarról van szó, így a vállalkozónak joga van tűzfalat húzni az ide néző házak elé. A közigazgatási hivatal egy újabb fellebbezésre csak megerősítette az önkormányzatot.

A hivatal arra alapozza érvelését, hogy az udvaron egykor egy egyemeletes ház állt, a Körzőgyárként ismert, tavaly lebontott kiállítóhely. Azaz a területen mindig is volt épület. Meglepő módon ebből azt a következtetést vonta le az önkormányzat, hogy ha itt valamikor egy egyemeletes épület volt (amely nyilván nem takarta ki az ide néző lakásokba jutó fényt), akkor állhatna a helyén akár hatemeletes is. Ezen logikára alapozva a szabályozási tervben lehetővé tették, hogy magas épületet húzhassanak fel.

A hatóságot nem érdekelte, hogy az érvelésük alapját képező lichthof az ide vonatkozó OTÉK-rendelkezés (69§ (2) és a 71.§) szerint „elsődlegesen a levegőzésre, másodlagosan (méretei miatt a mellékhelységek (WC, kamra stb.) bevilágítására szolgál”. Légudvarra tehát nem nyílhatnak lakószobák. Jelen esetben viszont két ház minden egyes ablakkal rendelkező helyiségéből erre a sötét résre látni.

Kafka legsötétebb vízióit idézi az ötödik kerület válasza a lakók kétségbeesett fellebbezésére: „A tervezett épület az építésügyi előírásoknak megfelel, így az épület engedélyezésének nem akadálya a szomszédos ingatlan légudvarára néző lakások használhatóságát kedvezőtlenül befolyásoló tervezett épület hatása.” Tehát a jogszabályok rendben vannak, azt meg sajnálják, hogy azok az érintettekre történetesen rossz hatással vannak.

A bohém önkormányzat

Az önkormányzat nem akad fenn olyasmiken, hogy a légudvar minimális szélessége három méter, és Szy Sándor épülete, a majdani Bohém Hotel még ezt sem teljesít. A tervekben két méterre vitték a falat a lakásoktól.

A lakóknak arra a felvetetésére, hogy Szy Sándor vállalkozó még az engedélyezett terveket sem követte, és a hotel szinte érinti az egyik folyosó végét, a Nagy Szabolcs építési osztályvezető által jegyzett terv megjegyzi: „Jelen levelemmel egyidejűleg felszólítottam az építtetőt az építési engedély határozat kikötéseinek maradéktalan betartására.”

A hivatal jó indulata érződik a hotelnek a Molnár utcára néző épületénél is. Itt Szy Sándorék lebontották egy helyi védettségű épület felét, noha az engedély szerint annak homlokzati traktusát eredeti állapotában kellett volna felújítaniuk. Cselovszky Zoltán főépítész a bontásról nem is tudott, annyit viszont megjegyzett: „Az építtető minőségmániás ember, aki jó fej, hogy ide épít ilyen finom dolgokat.”

Szy Sándor Cselovszki Zoltán és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal engedélyére hivatkozott, amikor szóba hoztuk a helyi védettségű épület bontását. A lapunknak adott nyilatkozatát a vállalkozó visszavonta, így csak annyit jegyezhetünk meg az ügyben: Szy Sándort a bontás miatt 4,5 millió forintra büntették, de ezt még nem fizette be.

Cipőkanállal tették be

Megkerestük Bojár Iván Andrást, mivel a főváros városarculati tanácsnokaként közismert tisztségviselő többször is megjelent a lakókkal folytatott tárgyalásokon, a vállalkozó oldalán. Bojár szerint „ez egy olyan beruházás, amit cipőkanállal lehetett berakni a házak közé”, és ezért különösen nehéz a helyzete a vállalkozónak.

Segítséget azonban nem fővárosi hivatalnoki minőségében nyújtott, hanem mint a vállalkozó egyik régi barátja, aki ismerte az egyik elégedetlenkedő lakót is. Bojár szerint a lakók itt „szubjektív minőségromlást” szenvedtek el, ha azonban az építkezés megakad, az az egész városnak rossz lesz.