Gyöngyi
9 °C
9 °C

Fűre ...ni szabad

2009.04.20. 19:20 Módosítva: 2009-04-20 19:25:04
Már vagy két hete nyakig járunk a koranyári tavaszban, aminek köszönhetően a nép kiözönlik a legközelebbi zöld területre, az emberek ellepik a városi parkokat, ligeteket. A jó idő csábításának engedve leltárba vettük a Budapesten található nagyobb természetzárványokat, hogy egyrészt felmérjük állapotukat, másrészt szemügyre vegyük szolgáltatásaikat. Előző cikkünkben a legnagyobb pesti közparkokat vettük sorra, most a budai zöldterületeken a sor. Mivel - ellentétben Pesttel - Budán csak egy igazán nagy közpark van (a 108 hektáros Hajógyári-sziget) ezért másodsorban a belvároshoz közel eső nagyobbacska parkokra koncentráltunk, a teljesség igénye nélkül.

A Feneketlen-tó és környéke

Talán nem vagyunk egyedül azzal a gondolattal, hogy Buda, szűkebbről a XI. kerület szégyene a Kosztolányi Dezső tér közelében lévő, körülbelül egy hektáros vízfelületű, 5,4 méter mély tó és az azt körülvevő park, a szép múltú, tragikus jelenű és rendezetlen jövőjű Budai Parkszínpaddal egyetemben. A posványos, habzó vizű egykori bányagödör, annak gondozatlan, szemetes partja talán csak azért nem riasztja el az ide járókat, mert a Gellért-hegyre sokat kell kaptatni, a Kopaszi gát meg viszonylag messze van, vagy éppenséggel túl trendi bizonyos ízlés szerint.

Azt is túlzás lenne mondani, hogy magában a parkban viszonylag tűrhető viszonyok lennének. Ha jobban belezoomolunk a tavaszias, virágzásos látványba, rögtön szembetűnik, hogy a ritkás, ligetes-cserjés növényzet üdének messziről sem nevezhető, a sétányok és padok sincsenek túl jó állapotban. A parkszínpad közvetlen környezete siralmas, a szemeteskonténerek bűze átható, a fűben, a bokrok aljában kutya- és emberszar lapul a legnagyobb egyetértésben. Keveset javít a szomorú összképen, hogy a parkban van étterem és játszótér is. Nem látunk más magyarázatot minderre, hogy a főváros vezetése magasról tesz rá, hogy az amúgy remek adottságokkal bíró terület hosszú évek óta az igénytelenség és lepusztultság szinonímája.

Képek a Feneketlen-tó környékéről

A Gellért-hegy

A budai hegyvidék értékeit áttekintve a Normafát kihagytuk ugyan végül a parkszemléből, de kárpótlásul bevettük a Főkert egyik kiemelt közparkjának számító Gellért-hegyet (avagy Gellérthegyet, ha a városrészről beszélünk, ugye), különös tekintettel arra, hogy a Dunához és a belvároshoz közeli, 51 hektáros magaslati területnek jól körülhatárolható parki része is van: a déli oldalon a Jubileumi park. A hely a nyugalmasabb közparkok közé számít, nincsenek rendezvények, hétvégén is viszonylag elviselhető mennyiségű ember lepi el.

A terület több kutyamentes játszótérrel is kedvez a családosoknak, a csúszdás rész egyértelműen a gyerekek kedvence. A változatos, többek között mediterrán növényekkel is büszkélkedő, sűrű lombos zöldterület alapvetően jól gondozott, bár a méhsejt alakú virágágyások ott jártunkkor még virág nélkül szomorkodtak. Napozóteraszai, tisztásai heverészésre, a Citadelláig vivő kaptatói enyhén szuszogós sétára csábítanak, és természetesen a parkok közt verhetetlen a panorámája. Van pár elhanyagoltabb, összegraffitizett épület a környéken, és ha megszomjaztunk, még sima ivóvizet is nehéz találni, de mindez az összességében kellemes benyomást tevő képen keveset ront.

Képek a Gellért-hegyről

A Hajógyári-sziget

A hivatalosan Óbudai-sziget névre hallgató 108 hektáros földrajzi terület a III. kerület fő rekreációs zónája, ami több mint tíz éve folytat elkeseredett küzdelmet azért, hogy augusztustól augusztusig kiheverje azt az egyhetes traumát, amit az amúgy remek Sziget fesztivál jelent neki. Ilyenkorra a természet nagyjából már regenerálódik, például a nagyszínpad mögötti területre alig ismer rá az, aki csak az augusztusi egy hét alatt fordul meg itt. A fesztivál frekventáltabb programhelyszínei azonban még most is kitaposottnak, lelakottnak tűnnek, a nagyszínpad előtti tisztás újrafüvesített részein még csak most sarjadnak a vékonyka zöld szálak.

Mindez persze nem tartja vissza az embereket. A K hídhoz közeli parkolók hétvégén csurig vannak autókkal, sokan a sziget távolabbi zugaiba is elautóznak, vannak, akik itt oldják meg járművük tavaszi kitakarítását. A nagy játszótéren százszámra zsizsegnek a gyerekek, a réteken a napimádó felnőttek, focizni, tollasozni, kutyát trenírozni is sokan érkeznek. A Hajógyári-sziget az alapvetően civilizált részektől - azaz a szórakozóhelyekkel, irodákkal zsúfolt déli csücsöktől és a csónakházas, bungalós keleti oldaltól - eltekintve kevés extrát nyújt, de a természetközeli élményekre vágyók szemszögéből talán ez a legnagyobb pozitívuma is a helynek.

Képek a Hajógyári-szigetről

A Kopaszi gát

"Túl trendi, műmájer, nyugatmajmoló, túl steril, a tervezőnek csak vonalzója, meg körzője volt" - kritikusai szerint ilyen; "tiszta, rendes, kellemes, biztonságos, Budapest legápoltabb parkja" - rajongói szerint meg ilyen a hányatott múltat maga mögött tudó Kopaszi gát. A Lágymányosi-öböl 2007 nyarára megújított környezete a westbalkános, romkocsmás, dzsumbujos időket visszasíróknak kétségkívül túl rendezett, túl kispolgári képet mutat. Akik viszont azt szeretik, ha üvegcserépmentes gyepen lehet heverészni, ha vonzó környezetben (amihez szervesen hozzátartozik a kelenföldi hőerőmű, a hengermalom ipari műemlékeinek látványa) lehet falatozni, vagy éppen nem a bokrok között kell szükségüket elvégezni, azoknak ideális hely a Kopaszi gát.

Ha a hétvégi teltházat, a tömött parkolót nézzük, úgy tűnik sokan - sőt, talán túl sokan - vannak, akik elégedettek a magántőkéből revitalizált XI. kerületi közpark nyújtotta örömökkel. A Duna partján piknikezők szunyókálnak a pázsiton - külön táblák hívják fel a figyelmet: "a fűre lépni szabad" -, a sétautakon csapatostul tolják babakocsijaikat a kisgyerekes anyukák, biciklisek tekernek a gáton, sülő kenyérlángos illata száll. Bár az épületek egy része még nincs úgymond belakva, pár helyen még hiányoznak a kandeláberek is, mégis egyértelmű: ha a Feneketlen-tó a városrész szégyene, akkor a Kopaszi gát egyértelműen a kerület büszkesége lehet.

Képek a Kopaszi gátról

A Tabán

Az I. kerület sem lehet túl büszke patinás városrészének, illetve parkjának mai képére. A Várhegy, a Gellérthegy és a Naphegy közötti, nagyforgalmú utak ollójába szorított völgyben sok említésre méltó dolgot nem találni, ennek megfelelően kevesen is látogatják. Néhány napimádó, pár itt sátorozó hajléktalan, a dombodal tetején lévő, kissé leromlott állapotú játszótérre érkező gyerekeken és szüleiken kívül nem sokan vannak az alapvetően gondozatlan, helyenként kifejezetten elhanyagolt látványt nyújtó zöldterületen. Étterem, büfé, fagylaltozó nincs - még a közelben se nagyon, mi a legelemibb szükségletünket sem tudtuk kielégíteni: egyetlen működő vízcsapot sem találtunk.

A parkot ráadásul folyó építkezések is szorítják: délről a felújítás, átépítés, kibővítés alatt álló Rác fürdő, nyugatról egy másik építkezés teszi még klausztrofóbbá a területet. Pedig a panoráma a Gellért-hegy után innen a legszebb: a budai vár, az Erzsébet híd, a Gellért-hegy látványa a Tabán még megmaradt értékei közé tartozik.

Képek a Tabánból

A Városmajor

A XII. kerület neves parkja is látott már szebb napokat, bár optimista vélekedések szerint 2-3 évvel ezelőtt sokkal rosszabb volt a helyzet mint most. A Szilágyi Erzsébet fasort kísérő park öreg fái leginkább az időseket vonzzák, jellemzően ebben a parkban láttuk a legtöbb nyugdíjaskorú, padokon sütkérező, komótosan sétálgató, vagy éppen ádáz sakkcsatát vívó városlakót. A nyugodt környezet játszóterei természetesen vonzzák a kisgyerekeseket is, de a fiatalok is kedvelik a helyenként bozótosabb, rejtőzésre alkalmas parkot.

A szobrászat talán legfeminimebb Beethoven-ábrázolását is rejtő Major legnagyobb hátrányának azt tartják, hogy nem pótolják lelkiismeretesen a pusztuló faállományt, a virágágyásokból pedig rendre ellopják a kiültetett palántákat. Említésre méltó, hogy itt működik a Városmajori Szabadtéri Színpad, ebben mindenképp előbbre való a Major, mint a Feneketlen-tó. Bár az összkép kissé gondozatlan, a park javára írhatók a közvetlen közelben található kávézók, kisvendéglők, no meg a fogaskerekű, mint tömegközlekedési kuriózum.

Képek a Városmajorból

A Vérmező

És végül vissza az I. kerületbe, a Várhegy lábához, hogy egy újabb nem túl jól karbantartott parkról szóljunk. Az Attila út, a Krisztina körút és a Mikó utca határolta parkban fejezték el annó Martinovics Ignácot és társait, szerencsére a hangulat azóta kissé javult, mégha maga a park, a jakobinus mozgalom vérbefojtása óta eltelt 224 évben nem sok urbanizálódáson esett át. Van egy darab labdajáték-ketrec Kiss István 1979-ben készül Szitakötők című szobrával, a gyepen rengeteg gyermekláncfű és százszorszép virít, a fiatal cserjés, ligetes réten lehet napozni, tollasozni, frizbizni, andalogni - és gyakorlatilag ennyi.

A padok leharcoltak, a növényzet ápoltsága közepes, több helyen hajléktalanok tanyáznak. Mivel a helyzet nem annyira súlyos mint a Feneketlen-tó esetében, nagyjából a Tabán és a Városmajor alsó-közepes szintjén stagnál a Vérmező is.

Képek a Vérmezőről