Bajnai: Beteg a magyar társadalom

Egy hónapja ön a miniszterelnök. Végignézve az életrajzán és ismerőseivel beszélgetve is felmerült, hogy ugyan nagyon komoly feladatokat végzett korábban is, de mindig egy nagyon erős ember árnyékában dolgozott: Simor András (a CA-IB vezetőjeként), Veres Tibor (a Wallis fő tulajdonosaként) és Gyurcsány Ferenc (miniszterelnökként) voltak ők. Élvezi, hogy nincs főnöke? Vagy nyomasztja a teljhatalom?

Nincs teljhatalmam. A Magyar Köztársaság törvényei nagyon jól szétosztották a hatalmi ágakat, és nem is hiszek abban, hogy valaki egy személyben egyesíthet minden bölcsességet. Én mindig is csapatjátékos voltam, de nagy önállósággal vezettem a rám bízott feladatokat és csapatokat. Ezt az árnyékban dolgozást nem éreztem jellemzőnek. Vállalom mindig a végső döntés felelősségét. A lelki magányosságot is, ami ezzel jár.

Az előbb felsorolt nevek között most különösen érdekes Simor Andrásé, hiszen jelenleg ő a jegybank elnöke. Úgy hallottuk, hogy az önök kapcsolata a 90-es években több volt, mint egyszerű munkatársi kapcsolat, például az ön atyai mentoraként írta le valaki. Hatással van ez a mostani munkájukra?

Szívesen korrigálom ezeket a képeket. Simor Andrással három évig dolgoztam együtt közvetlenül. Akkor ő a főnököm volt. Ezután szakmailag elvált az utunk, de emberileg azóta is jó kapcsolatot ápolunk.

Épp ezért léteznek elméletek – és ezek Oszkó Péter kormányzati szerepétől csak erősödtek –, amelyek arról szólnak, hogy gazdaságpolitikai kérdésekben Simoré az első vagy éppen az utolsó szó. (Oszkó Péter követte Simor Andrást a Deloitte Magyarország élén)

Ilyen típusú teóriákat a Leleplező című folyóirat szokott terjeszteni. Tegyük félre azt a széles körű paranoiát, ami a magyar politikát uralja, vagy amivel szórakoztatják magukat a magyar közéletet megfigyelők. Ez nem egy nagy ország. Ha teóriákat próbálnak csinálni, akkor a magyar gazdaság fontos szereplőinek valószínűleg nyolcvan százalékáról ki tudnák mutatni, hogy ismerem, vagy találkoztam vele.

Az említett három embernek nagyon világos szerepköre van. Ebből következően akár lehetne konfliktusom is a jegybank elnökével, hiszen ő egy független szervezet vezetője. Hogy közben volt munkatársi vagy akár jó emberi kapcsolat is van köztünk, az legfeljebb segíthet, hogy az ország érdekében együtt tudjunk működni.

Láttam az elmúlt években, hogy a gyanakvás mekkora gátja lehet a sikeres együttműködésnek. Ez válsághelyzetben különösen élesen jön elő. Bizalom hiányában még a racionális lépések is elmaradnak. Még a versengő együttműködés is sokkal többet jelentene az országnak, mint a mára kialakult, régóta meggyökeresedett paranoiás játszmák. Párton kívüliként úgy látom, ez a gyanakvás örvényként húzza le az országot.

Ez a paranoia erodálta emberi kapcsolatait? Például Stumpf Istvánra gondolok, akinek az intézetében tanított a rendszerváltás idején. Azt hallottam, hogy később is jó kapcsolatban voltak. Maradt kapcsolatban még valakivel, aki inkább a Fideszhez kötődik?

Ha rajtam múlott, akkor nem engedtem, hogy az emberi kapcsolataimat erodálja, hogy most pár évre a politika világába kerültem. Nagyon sok emberrel, aki inkább a jobboldalhoz áll közel, a mai napig viszonylag kiegyensúlyozott és rendszeres kapcsolatot igyekszem tartani. De azt is képes vagyok felfogni, hogy különböző szerepbe kényszerült emberek különböző módon kell, hogy nyilatkozzanak, mert nagyon sokszor a hollét határozza meg a tudatot.

Van, hogy mást mondanak önnek szemtől szembe, és mást olvas a sajtóban ugyanattól a személytől?

Van ilyen élményem is, de nem erre utaltam. Szerintem Magyarország egyik legeslegnagyobb baja az, hogy a politika mindent megpróbál maga alá gyűrni. E mögött pártpolitikai, hatalmi érdekek vannak. Pártszimpátia alapján próbálják a társadalmat felosztani. Pedig az életben nagyon sok dolog százszor fontosabb, mint a politikai szimpátia.

Egy normális társadalomban a kórházban a főnővért nem pártszimpátiája szerint kellene osztályozni. Vagy a sportmozgalomban sem kellene azt nézni, hogy melyik edző vagy sportvezető milyen szimpátiával bír, vagy az egyetemen melyik docens hova tartozik. Teljesen beteg lett ilyen szempontból a magyar társadalom. Ez a megosztottság régóta kifejezetten rossz irányba viszi Magyarországot, és nagyon sokszor akadálya az értelmes cselekvésnek. Sőt, lassan úgy látom, hogy a normális életvitelnek is.

Nagyon hangsúlyos ez a politikán felül állás a kommunikációjában, sokszor elmondta, például, hogy nincsenek politikai ambíciói. Mégis elvállalta az ország legmagasabb politikai tisztségét. Ez nem ellentmondás?

Én nem a politikán felül állónak gondolom magam, ez legfeljebb egy köztársasági elnöknél merülhet föl. Nincs semmi baj a politikával mint hivatással, de aki hivatásszerűen politikus, az azzal foglalkozik, hogyan lehet megszerezni, illetve megtartani a közhatalmat.

Nekem viszont ilyen törekvéseim nem voltak, és most sem ez áll tevékenységem középpontjában. Úgy is mondhatnám, hogy én nem a következő választásokkal kell, hogy foglalkozzam, hanem a következő évtizeddel. Megmondtam, és tartom, hogy egy év múlva szeretnék visszatérni a politikán kívüli világba.

Mégis vannak furcsa helyzetek szerepéből adódóan. Ott volt, például, május elsején az MSZP EP-kampánynyitóján, volt Pécsen Szili Katalinnál is kampányolni. Felállított egy lélektani határt, hogy milyen kérésnek tud eleget tenni?

Olyan kéréseknek tudok eleget tenni, amelyekkel egyetértek, és amelyek segítik a programom végigvitelét. Engem a parlament két pártja támogat. Nem próbálom értéksemlegesnek beállítani magam, szociáldemokrata-szociálliberális világnézetű vagyok, és ez az attitűdöm nem most alakult ki. Nekem most az a dolgom, hogy hosszú távra érvényes, rövid távon akár népszerűségvesztést is okozó lépéseket próbáljak keresztülvinni, mert az a meggyőződésem, hogy ez az ország az érdeke.

Ez egy üzlet, hogy az MSZP támogatásáért cserébe részt vesz a kampányukban?

Nekem nagyon fontos, hogy az MSZP erősödő párt legyen, mert egy erős párt tud erős támogatást adni. Egy olyan párt, amelyik el tudja magyarázni a választóinak, hogy miért van szükség arra, amit támogat. Azért mentem el május elsején a majálisra, mert az a meggyőződésem, hogy nem lehet elefántcsonttoronyból kormányzást csinálni. Oda kell menni, azokhoz, akiket leginkább érintenek az intézkedéseink, és el kell mondani szemtől szembe, hogy miért csináljuk ezt. Mert akkor van csak esélyünk, hogy megértsék és elfogadják. Azt persze nem várom, hogy szeressék is.

Elég megbízhatónak tűnő forrásoktól hallottuk, hogy az SZDSZ első körben nem akarta támogatni az ön miniszterelnökségét, de később a párthoz közel álló üzletemberek meggyőzték a párt vezetését, hogy szükségük van még egy évre, leginkább az EU-s támogatási pénzek miatt. Utóbbiak elosztását eddig ön felügyelte. Bármilyen ezzel kapcsolatos alkudozás eljutott önhöz?

Rengeteg teóriát hallottam, döntő többségük bornírt hülyeség volt, de ezt konkrétan még nem. Nem tudom, hogy kik győzték meg az SZDSZ-t, eddig azt gondoltam, hogy én, amikor odamentem, és egy éjszakán keresztül hosszasan érvelve próbáltam elmondani, hogy miért érdemes támogatniuk ezt a programot. Én azt merném gondolni, hogy azért támogatják ezt a programot, mert sok lényegi elemét ők már nagyon régóta követelték.

Az ilyen pletykák és paranoiák, összeesküvés-elméletek ellen azért irtó nehéz védekezni, mert tele van velük a piac, és mindenki azt gondolja, hogy persze „ez így működik”. Még az is lehet, hogy van az országban, ami tényleg így működik, én ezt nem tudom. De az a folyamat, amit én végigcsináltam, abban ilyen elem nem volt.

Mennyire tartja rajta a szemét az MSZP-n? Vannak a pártban érdekes belső mozgások, már a programja aláírásakor volt, aki jelezte különállását. Egyben tartható lesz a támogatás?

Szerintem csak nagyon egyszerű, racionalitáson alapuló magatartással lehet ezt a programot végigcsinálni. Elmondtam a képviselőknek, hogy mi az a program, aminek a végrehajtására én vállalkozom. Közülük a legfájdalmasabbakra vonatkozóan azt kértem, hogy írják alá, és ennek tudatában felnőtt, érett módon menjenek bele ebbe a programba. Azt látom, hogy az MSZP fegyelmezetten, felelősséggel halad előre.

A kormány összetétele mégis úgy néz ki, mintha itt komoly egyensúlyozás folyna, például, az MSZP-n belüli erővonalakra is nagyon figyelne. Az egymással vetélkedő Szekeres Imre és Kiss Péter is jelentős pozíciót kaptak, és bekerültek olyan fiatalabb politikusok is, akiket Gyurcsány Ferenc bizalmasaként tartanak számon. Molnár Csaba kancelláriaminiszterre és Ficsor Ádám NBH-t felügyelő miniszterre gondolunk. Őket ön választotta, az MSZP-frakció vagy Gyurcsány Ferenc ajánlotta a figyelmébe? Hogyan történt a sakkozás?

Amikor az MSZP elnöksége megkérdezte, hogy vállalnám-e a miniszterelnök-jelöltséget, már akkor szerepelt feltételeim között, hogy a válságkezelés szempontjából meghatározó területeket szakértők vezessék. Azt is mondtam azonban, hogy a többi pozícióban szükségem van arra, hogy az MSZP meghatározó emberei álljanak a kormány mögé, és teljes mértékben, nevükkel vállalják ezt a programot.

Csak így tartható egyben ez a nagyon bonyolult politikai formáció, és így pótolható a kormány másik részéből hiányzó politikai egyeztetési rutin. Ennek jelentőségét nem szabad értelmiségi-idealista módon lebecsülnünk.

Kiss Péter részvétele nagyban erősíti a kormánynak azt a képességét, hogy ezeket a társadalompolitikai szempontból érzékeny intézkedéseket a lehető legkissebb fájdalommal végig tudjuk vinni.

Szekeres Imre sikeres honvédelmi miniszter. Magyarország relatíve alacsony katonai költségvetésű ország létére elismert szereplő a NATO-ban. Nem tudom, hogy észrevették-e, de az elmúlt három évben egy csendes haderőreform valósult meg Magyarországon, jelentős átszervezésekkel, úgy, hogy egy rossz hangot nem hallhattak erről. Ezt a szervezőkészséget ismertem el, amikor Szekeres Imrét felkértem.

A kormányba egyébként mindenkit én kértem föl. Nem nagyon hallgattam ebben a vonatkozásban politikai tanácsokra. Az önök által említett két másik ember kapcsán érdemes kicsit visszagondolniuk az elmúlt három év politikatörténetére. Molnár Csabát annak idején én kértem magam mellé államtitkárnak, amikor gazdasági miniszter lettem. Az egyik legtehetségesebb fiatal MSZP-snek gondolom.

Ficsor Ádámot pedig korábbról ismertem, minthogy ő Gyurcsány Ferenc kabinetfőnöke lett, sőt én is azok között voltam, akik őt ajánlották figyelmébe, amikor új kabinetfőnököt keresett. Az EU-s agrárpénzek elosztásáért felelős szakállamtitkárként ismertem meg. Ficsor Ádámot is az MSZP egyik tehetséges fiatal politikusának tartom, aki ráadásul részt vett kabinetfőnökként nemzetbiztonsági ügyek kezelésében is.

Hosszas gondolkodás után döntöttem úgy, hogy mindenképpen külön miniszteri felügyelet alatt akarom a titkosszolgálatokat tartani, hogy a parlamenti interpellálhatósága megmaradjon ennek a pozíciónak. Annak örülnék nagyon, ha az elmúlt három év rossz tapasztalatai után az egész titkosszolgálati ügy visszakerülhetne oda ahova való: vagyis keveset beszélnének róla, és külső-belső konszenzus övezné.

Egyelőre beszélnek róla. Például kiszivárgott, hogy a magyar hírszerzés pár nappal előre jelezte, hogy a Mol részvényeit fel akarja vásárolni egy orosz cég. Ezt a Gyurcsány-kormány tagadta. Átnézte az ezzel kapcsolatos feljegyzéseket? Lett volna mód a cselekvésre? Mit tett volna?

Éppen az a dilemma, hogy azért zárt egy nemzetbiztonsági ülés, mert olyan információkról van szó, amelyeket nem lehet kiadni. A titoktartásra kötelezett résztvevők nem jogosultak kiállni és beszélni róla, ráadásul, ha mi be akarjuk tartani ezeket a játékszabályokat, akkor nem cáfolhatjuk és pontosíthatjuk a szavaikat, mert itt nagyon nagy tétek forognak kockán. Ezért tartom felelőtlennek és sportszerűtlennek, sőt az ország érdekeivel szembenállónak ezt a vitát.

A Mol nemcsak Magyarország, hanem a régió egyik legértékesebb és legsikeresebb vállalata. Éppen ezért a magyar kormány már két évvel ezelőtt is – amikor az OMV jelentős tulajdonrészt szerzett a Mol-ban – azt mondta, hogy azt nem tekinti barátságos lépésnek, hiszen nem egyeztettek előtte arról, hogy mit akarnának kezdeni a befolyásukkal.

Ezért nemzetiségtől függetlenül, ha egy másik cég szerzi meg a Molnak egyeztetés nélkül ugyanazt a csomagját, akkor ezt most is barátságtalan lépésnek tartjuk. Ebből a szempontból a magyar kormánynak a magyar érdeket kell képviselnie. Az egész régiónak nagyon nem mindegy, hogy milyen intenciókkal, mennyire átlátható cég szerzi meg ezeket a részvényeket. Ezért a magyar kormánynak felelősen kell eljárnia, hogy a Mol a sikeres stratégiáját folytathassa.

A lex Mol néven elhíresült, az ellenzék által is támogatott törvény elfogadásával ezt a kormány korábban is megtette. Most pedig a kormány a Mol közgyűlésén megszavazta azokat a módosításokat, amelyek biztosítják, hogy a társaság stratégiája a jövőben se sérüljön. A kormány megtette, amit kellett, és mindig meg fogjuk tenni.