Szili: Magunk alatt szappanozzuk a lejtőt

Egy mondatban mi a véleménye a mai magyar baloldalról?

Most nagy divat a válságra hivatkozni, de az tény, hogy a baloldal is a válságát éli, a magyar pártpolitikai rendszerrel egyetemben.

És mi a véleménye a mai Szili Katalinról?

Szili Katalin is válságban van, ez lenne a stílusos válasz. De komolyra fordítva: én nem vagyok válságban, az életem van változóban, igaz, azok az értékek, amelyekben évtizedek óta hiszek, nem változtak, és nem változnak bennem.

No, meg azt is mondják, hogy a pozíciója van változásban: feladta a házelnökséget, hogy miniszterelnök-jelöltségre, pártelnökségre cserélje.

Na igen, és pápa is szeretnék lenni. Na, nem. Ott ültem a kongresszuson, hallgattam a beszédeket. És egyértelműen kiderült, hogy miután egy ekkora vereséget benyelt a párt, esze ágában sincs senkinek levonni a konzekvenciákat, esetleg lemondani. Miközben mindenki arról beszél, hogy új szakasz kezdődik az MSZP életében, le kell zárni egy korszakot. Akkor döntöttem el, hogy példát mutatok, és felállok. A magyar politikai életben egyébként még nem volt példa arra, hogy valaki ilyenfajta misszióért feladja pozícióját.

Mi is ez a misszió?

A baloldal építése. Nem platformot, nem különböző irányokat akarok építeni, hanem baloldalt és baloldali jövőképet.

Amihez nem ártana valamiféle pártfelhatalmazás. Mert ha az nincs, akkor kinek a nevében járja a vidéket, és mivel, hiszen nem ártana egy autó, abba benzin, meg egy stáb.

A jogszabályok értelmében ugyanannyi ideig illet meg a szolgálati autó, mint ahány évig házelnökként dolgoztam. (A leköszönő közjogi méltóságok magánhasználatra kapnak autót.) De akkor se esnék kétségbe, ha nem járna. A borzasztó az, hogy közjogi méltóságként, az országgyűlés elnökeként azért ütöttek, hogy milyen juttatások járnak (rezidencia, költségtérítés, satöbbi), amit egyébként minden más elnök is kapott), amikor viszont minderről lemondok, akkor gyanúsan méregetnek. Egyszerűen nem tudják elhinni, hogy valaki egy tisztességeset lép. Pedig csak egy olyan struktúrában kívánom elhelyezni magam, ahol időm, energiám egy közösségért áldozhatom.

Mi történt az MSZP kongresszusán? Kívülről úgy tűnt, semmi érdemi, csak elbukott a fiatalok és az öregek pozícióharca.

Hadd nyúljak vissza a kongresszus előtti időszakhoz. A pécsi polgármester-választás után felvetettem, hogy szükség lenne egy helyzetértékelő pártértekezletre. Aztán az EP-választás után azt mondtam, most már kongresszus kell. A kongresszus döntései ugyanis sokkal nagyobb kötőerővel bírnak, így ez a testület dönt irányváltásról, akkor nincs mese, váltani kell. Ám a kongresszus előtt elindult egy folyamat, amiből kívülről csak annyit lehetett érzékelni, hogy dúl a pozícióharc.

Azért csak sikerült egy kompromisszumot összekalapálni, mondván: a fiatalokat beemelik a pártot a választásokig irányító országos választási bizottságba, gyakorlatilag ők adhatják a miniszterelnök-jelöltet, és...

Értse már meg, ez maszatolás. Maszatolunk, és az ország azt látja rólunk, hogy szétkenünk minden felelősséget, és ezzel csak szappanozzuk magunk alatt a lejtőt. És az is a maszatolás és a pozícióharc része, hogy az EP-választás után az első üzenet az volt – bárki is küldte –, milyen is legyen a miniszterelnök-jelölt.

Lendvai Ildikó pártelnök beszélt miniszterelnök-jelöltről.

Akkor ő. Különben az MSZP jelenlegi helyzetében egy listavezető megjelölése sokkal adekvátabb lenne. Lássunk már reálisan: tizenhét százalékon állunk. Ha most belemegyünk hatalomtechnikai kérdésekbe, akkor a fürdővízzel együtt nemcsak a csecsemőt, de még a nagymamát is kiöntjük.

Márpedig lesznek még bőven hatalomtechnikai ügyek. Most például kérdéses, hogy a választmány megszavazza-e, hogy azzal az öt emberrel bővíti ki az ovb-t, akikben az öregek és a fiatalok megegyeztek.

Nyilván minden választó azért izgul, hogy szűkített, vagy bővített lesz-e az ovb. Egyébként hadd legyen az a választmány joga. De mondom még egyszer, ez nem fontos. Nem véletlen, hogy a Baranya megyei küldöttek (én is Baranya országgyűlési képviselője vagyok) a kongresszus előtt összeültek, és úgy döntöttek, ne foglalkozzon a kongresszus az ovb bővítésével.

Próbálom értelmezni: helyben a pártnak tele a töke a személyi kérdésekkel?

A töke nem ízlésem szerinti, cseréljük ki másra, de egyébként szó szerint. A személyi kérdések azt is elfedték, hogy a kongresszuson csak-csak megfogalmazódott egy baloldali fordulat igénye. Ugyanis hosszan vitatkoztunk arról, hogy akkor most tovább kell menni az eddig követetett úton, amíg a társadalom azt meg nem érti, hogy ez számára jó, vagy változtatni kell a párt politikáján. A karakteres döntés elmaradt.

Baloldali fordulatról beszél, de mennyire fedik át a baloldali értékek a jelenlegi MSZP értékrendjét?

Szóban mindenképpen, az már más kérdés, hogy az intézkedéseinkben hogyan jelenik meg az igazságosság és a szolidaritás. Mert ezeket nem érzékeli a társadalom. Például, ha nem a tehetőseket sarcoljuk, hanem mindig ugyanazokról próbáljuk lehúzni a hetedik bőrt is, akkor a társadalom joggal gondolja, hogy ez a két fogalom csak egy szocialista szlogen. A kongresszuson is az volt a baj, hogy egyetlen dolog derült ki világosan: az MSZP támogatja a kormányt. Ez helyes is önmagában.

Ezenkívül a párt semmilyen üzenetet nem tudott megfogalmazni. Pedig mindenképpen le kell zárni egy politikai szakaszt, ugyanis meggyőződésem, hogy nem a megszorításoknál vesztettünk csatát, hanem a népszavazásokban kicsúcsosodó ügyekben (lásd: vizitdíj, kettős állampolgárság).

Mit tehet egy elsorvadt baloldal, amikor elemzők szerint a jobboldal is kőkemény balos programmal nyomul?

A mi a baloldaliságunk és a jobboldali populizmus közé nem tennék egyenlőségjelet. Még akkor sem, ha belül is vitáink vannak, mert sokan az osztogatásban látják a baloldaliságot. Hát nem. A modern baloldaliság harmonizálni tudja a progressziót, és modernizációt a társadalompolitikai célokká, ahol a gazdaság eszköz, és a környezeti erőforrás korlát.

Mi lenne a legsürgetőbb lépés, ha ön lenne a pártelnök?

Jó a kérdésfelvetés, de visszautasítom. Tényleg, ha bármi szeretnék lenni, akkor nem mondok le a házelnökségről, hanem ugródeszkának használom. Ami a teendőket illeti: a legfontosabb, hogy kell egy határozott irányvonal. El kell dönteni, hogy a választási időszakba csak a kormány politikájának támogatásával akarunk-e belemenni, vagy a markáns baloldali arcéllel.

A pártnak sokkal szélesebb horizontra van szüksége. Mindenképpen világossá kell tennünk, hogy néhány területen, például az egészségügyben és az oktatásban, nem csak a tőkelogikát tartjuk fontosnak. Ki kell tudnunk mondani néhány gazdaságpolitikai kulcsmondatot. Erős védőhálót kell húzni a leszakadó rétegek alá. Ha szükséges, az alkotmányban kell megfogalmazni, hogy az állam meddig tartozik felelősséggel a polgáraiért. Egyértelműsíteni kell, hogy a gazdaság a társadalompolitika célokat megvalósító eszköze. A nagy kérdés az, hogyan adja mindezt elő hitelesen a párt.