Függetlennek mutatkoznak majd az MSZP jelöltjei

Főhet a fejük a 2010-es országgyűlési választásokra készülő szocialistáknak, milyen kampánnyal próbáljanak szavazatokat gyűjteni, vagy életszerűbben: megállítani a még meglévő bázis lemorzsolódását. Egyrészt az MSZP alól szép lassan kikopott a pártstruktúra: 2006-ban még harmincezernyi aktivista felszerelést (pólót, dzsekit stb.) gyártatott a párt, erre talán még ma is futná, de alig akad valaki, aki hajlandó lenne felhúzni a kampányuniformist. Másrészt nyolcévnyi kormányzás után nehéz újat ígérni.

A gondoskodó állambácsit már kidobták

Nagy gondot okoz, hogy az utóbbi évek kampányüzenetei ma hiteltelenek lennének. Az nyilvánvaló, hogy az 1998-as szlogen („hogy tartsuk a jó irányt”) működésképtelen, annak ellenére, hogy a kormány stabilizálta a forintot, lassanként helyre kalapálja a makrogazdasági mutatókat, és jövőre még némi adócsökkentés is belefér. Ez azonban inkább csak kármentésnek látszik, és a mindennapokban még sokáig nem hoz érezhető javulást.

A 2002-es „jön a gondoskodó állam, és majd osztogat a közszférának, és kárpótolja a nyugdíjasokat” típusú kampány sem életképes, és nem is lenne hiteles. Hiszen az őszödi beszéd kiszivárgása óta másról sem beszét a szocialista kormány, mint hogy vége a szociális osztogatás korszakának, és hogy az eddigiekbe is már belerokkant az állam. A válság csak felerősítette ezt a retorikát, minden szocialista politikus a felelősen megszorító kormányzatról szónokol, és persze a felelőtlen ellenzékről, amely szerintük újra beletaposná a televénybe az országot. Azaz ha a szocialisták most némi osztogatással próbálkoznának, az érdemben nem növelné bázisukat, viszon maradék szavahihetőségüket is megkoptatná.

A gyűlölet nem jó, imázs nincs

A 2004-es népszavazás gyűlöletkampánya sem bizonyulna nyerő stratégiának. Akkor a határon túli magyarok kettős állampolgárságával kapcsolatban azt vizionálta a baloldal, hogy a kisebbségi magyarok szavazati jogukkal majd bebetonozzák Orbánt a hatalomba, illetve hogy huszonötmillió romániai munkavállaló lepi el Magyarországot. Jelen állás szerint azonban egyre kevésbé működik az Orbán-mumus, továbbá miután kiderült, hogy a huszonötmillió román Gurcsány Ferenc ötlete volt, ismét csak baj lenne a rémisztgető üzenetek hitelességével.

Megjegyzendő, hogy számos szocialista politikus szerint azért nem talál visszhangra a társadalomban a Magyarok Nyilainak és a rémisztő cigánygyilkosságoknak az ügye, mert sokan úgy érzik, az MSZP próbálja megint a terror-, illetve a rasszistakártyát kijátszani. Ráadásul ezzel a tematikával a párt sok szimpatizánst veszthet, hiszen a nagy MSZP-s megyékben tarolt a cigányellenes retorikával nyomuló Jobbik.

A 2005. szeptemberi úgynevezett imázskampányt a jelenlegi politikai környezetben szinte lehetetlen lenne megismételni. (Akkor lett az MSZP a piros szegfű helyett a piros kocka pártja.) Egyrészt kevés az idő egy újabb arculatváltáshoz. Másrészt az MSZP-nek most éppen nincs egy új, de többé-kevésbé bejáratott és nem utolsó sorban hitelesnek tűnő kampányarca. Akkor volt: Gyurcsány Ferenc. Harmadrészt az akkori kampányérzés – „merjünk baloldalinak lenni” – ma már sokkal nehezebben ébreszthető fel, hiszen sok szimpatizáns érzi úgy, hogy pártja a gazdagok MSZP-je lett, illetve hogy a baloldali értékeket feláldozták a liberálisokkal kötött politikai alkukban. Egyszóval jelenleg az MSZP a saját bázisának sem tud meggyőző baloldali hívószavakat találni.

Távolodó szocialista jelöltek

Visszásan hatna a 2006-os miniszterelnöki kampánnyal tetőző elszámoló és kritikai kampány is (hány kilométer sztrádát adott át a Fidesz és az MSZP, hányszor hagyta ki Orbán Viktor a parlamenti szavazást, mit köszönhetnek az MSZP-nek és a Fidesznek a nyugdíjasok, melyik kormány hány munkahelyet teremtett). Egy nyolc éve kormányzó pártnak meglehetősen kínos, ha elődjéhez képest próbálja meghatározni magát.

Úgy tűnik, igen szűk a szocialisták kampánytere. Annyit tehetnek, hogy egyfajta belső imázskampánnyal megpróbálják egyberántani, működőképessé tenni a pártot és a szimpatizánsok táborát. Információink szerint ebben a korteshadjáratban kap majd szerepet Gyurcsány Ferenc, aki vélhetően inkább belül lelkesít, és kevésbé a nyilvánosság előtt.

Valószínűleg más kettősség is jellemzi majd a szocialisták kampányát. A jelek szerint jobban elkülönül a központi kampány az egyéni körzetekben folytatott korteshadjáratoktól. Ugyanis célravezetőbb, ha az MSZP-s politikusok távolságot tartanak pártjuktól (mint például Szili Katalin tette a pécsi polgármester-választáson), és félig-meddig független jelöltként igyekeznek fellépni.

Egyharmad és egy kis negatív

A központi kampány már keményebb dió, hiszen a válságkezelés nem lakossági sikertörténet, így az MSZP a kríziskezelés közben felbukkanó, a mindennapokat érintő témára ugrik majd rá. Lendvai Ildikó már most is hangoztatja, hogy 1,7 millió nyertese van a kormányzásnak, mert ennyi ember törleszt devizaalapú hitelt.

Persze a gazdasági populizmus mellett az MSZP-nek azt is el kell hitetnie, hogy kormányzóképes erő. Nehéz feladat, hiszen mindenki úgy kalkulál, hogy a szocialisták veszítenek, ez pedig amortizálja a megmaradt bázis szavazási hajlandóságát.

A baloldalnak így azt kellene elhitetnie, hogyha a parlamenti mandátumok legalább egyharmadát megszerzi, akkor egyrészt sikerrel ellensúlyozhatja a Fidesz „országrontó” törekvéseit, másrészt hogy az MSZP képes lesz a Fidesz versenytársa maradni a 2014-re választásra. Mindehhez persze szükség lesz némi negatív kampányra, ami elhiteti az emberekkel, hogy a Fidesz eltörölné a Bajnai-kabinet eredményeit.

Mindenesetre optimista szocialista számítások szerint az MSZP húsz-huszonöt egyéni körzetet hozhat el (a pesszimista becslések csak három-öttel számolnak), de az erőteljes helyi kampányra mindenképp szükség van az országos listás helyeket biztosító töredékszavazatok miatt. Utóbbiakból harmincötöt-negyvenötöt szedhet össze a párt, a területi listákról pedig megyénként egy-két ember juthat majd be a parlamentbe.