Fico lenyelte a szécsényi békát

A tervezettnél több mint egy órával hosszabbra nyúló magyar-szlovák miniszterelnöki találkozó utáni sajtótájékoztatón úgy tűnhetett, hogy a szlovák kormányfő rendesen kiosztotta magyar kollégáját, aki szerényen és öniróniával tűrte a megpróbáltatásokat. A találkozó érdemi eredményeit vizsgálva azonban egyértelmű: Bajnai nyomott le békát Fico torkán, és a sértett odamondogatás csak arra volt jó, hogy a szlovák vezető ne bukott emberként hagyja el a Forgách-kastélyt.

A találkozó hivatalos kitűzésének napján, múlt csütörtökön, az Index akkori információi szerint a magyar diplomáciának két célja volt: Szlovákia valamilyen formában kérjen bocsánatot Sólyom László augusztus 21-i kitiltásáért; és engedjen a szlovák kormány a nyelvtörvény abszurd szigorából.

2:0 ide

A két oldal kapcsolatát legsúlyosabban terhelő aktuális ügyekben a gyors megoldás egyáltalán nem volt várható. A most csütörtöki, Szécsényben tartott Bajnai–Fico-csúcs előtt mindkét oldal visszafogottan azt kommunikálta, örülni kell annak, hogy a vezetők egyáltalán szóba állnak, és kinyilvánítják együttműködési szándékukat. Éppen ezért volt meglepő, hogy a szimbolikusnak várt találkozónak elég konkrét eredményei lettek.

A meglepetést tovább fokozta, hogy a magyar fél mindkét célját elérte. A csütörtöki csúcsból magyar szempontból aligha lehetett volna többet kihozni. Fico ugyan nem szórt hamut a fejére, sőt, kifejezetten csípős megjegyzéseket tett Magyarországra és a kormányra, de a fontos vitás kérdésekben egyértelműen a magyar álláspont győzedelmeskedett.

Ebben valószínűleg komoly szerepe lehetett a Szlovákiára nehezedő nyugati nyomásnak, esetleg Fico valamilyen ismeretlen belpolitikai szempontjának, vagy a Bajnai környezetében népszerű vélekedés szerint a miniszterelnök tárgyalási taktikájának (a negyedórásnak szánt négyszemközti találkozó közel egy órán át tartott).

Sajnálkoznak

A találkozón elfogadott nyilatkozat szerint mindkét ország sajnálkozik a Sólyom Lászlóval történtek miatt. Részsiker lett volna már az is, ha a nyilatkozatban csak ennyi maradt volna, hiszen a szlovák kormánypárti politikusok eddig mereven azt kommunikálták, hogy teljesen jogos volt a magyar elnök kitiltása alig két órával érkezése előtt. Azonban a nyilatkozatba bekerült, hogy egyik fél sem akarja, hogy hasonló eset újból megtörténhessen, közösen szabályokat hoznak az ilyen esetek elkerülésére. Sőt, arra is kitér a nyilatkozat, hogy mindkét ország maradéktalanul tartani akarja magát a személyek szabad mozgását biztosító schengeni egyezményhez.

E megállapítások önmagukban mind közhelyesnek tűnhetnek, olyan mondatoknak, amelyeknek nem sok értelmük van. Hiszen a schengeni egyezményt ha valaki aláírta, akkor természetes hogy tartani akarja magát hozzá, és az sem meglepő önmagában, hogy nem akadályozza két EU-tag a másik vezetőinek mozgását. Ugyanakkor ebben a helyzetben e két kitétel lényegében megfelel a Sólyom-vitában elhangzott magyar érvek elismerésének. (Schengen miatt eleve jogtalan volt a kitiltás és abszurd egy szövetséges vezető megalázása.)

A közös sajnálkozás mögé biggyesztett megállapítások így a finomkodó diplomáciai fordulatok ellenére világos szlovák bocsánatkérést jelentenek. Utalás sincs a szlovák érvekre a közös nyilatkozatban. Nincs szó arról, hogy eztán mindig meghívjuk a másik oldal vezetőit is, vagy hogy figyelembe vesszük a másik érzékeny dátumait, vagy hogy ha biztonsági kockázat merül fel, akkor otthon maradunk.

Sólyom-ügyben a magyar igény teljes kielégítést nyert.

Óvónőt fogadtak

A nyelvtörvény ügyében is sikerült valószínűleg a legtöbb reálisan lehetségest kihozni magyar szempontból. A két miniszterelnök ugyanis megegyezett, hogy teljes mértékben figyelembe veszik egy norvég diplomata, Knut Vollebaek javaslatait. Az EBESZ kisebbségügyi főmegbízottja magyar kérésre vizsgálta a nyelvtörvényt, teljes jelentését még senki sem hozta nyilvánosságra. Magyar külügyi forrásból viszont úgy értesültünk, hogy Vollebaek észrevételei lényegében egybevágnak a törvénnyel kapcsolatos magyar panaszokkal.

A szlovák politikusok eddig csak a szöveg első mondatait idézték, ami szerint a szlovák nyelvtörvény léte és általános céljai teljesen helyénvalóak, és nem sértik az európai normákat. Az ördög azonban a részletekben van, mert a szöveget teljességében ismerő magyar forrásaink szerint innentől kezdve oldalakon át kritizálja a törvényt a jelentés. Sőt, ahogy Bajnai a találkozó után még utalt is rá, olyan igényeket is megfogalmaz a szlovák kormány felé, ami túlmutat magán a törvényen: így a kisebbségi nyelvtörvény megerősítését és egy új kisebbségi törvény megalkotását.

Fico Szécsényben az újságíróknak a már sokszor hangoztatott első mondatot ismételte csupán, mintegy jelezve, az EBESZ bábáskodásának elfogadása szlovák győzelmet jelent. Azonban ha a szlovákok tényleg betartják, hogy maradéktalanul figyelembe veszik a norvég javaslatait, akkor a törvényhez készülő végrehajtási utasítás a törvény legkritikusabb részeit érvényteleníti majd.

A törvény szeptember elsején már hatályba lépett, azonban a gyakorlatban nem alkalmazzák, hivatalos magyarázat szerint azért, mert nincs kész a végrehajtási utasítás, vagyis az a szabályrendszer, hogy kit hogyan és mi alapján lehet büntetni vele. E halogatás már jelezte, hogy a szlovák kormány elbizonytalanodott, valószínűleg nyugati nyomásra. Az EBESZ kéréseinek teljes mértékű elfogadása azt jelzi, hogy az eredeti szándékhoz képest a törvény jelentősen felpuhulhat.

Mindez lehet, hogy nem elégíti ki a megsértett szlovákiai magyarokat. Csáky Pál, az MKP elnöke a múlt heti dunaszerdahelyi nyelvtörvény-ellenes tüntetésen például azt mondta, hogy a törvény léte már önmagában sérti és megfélemlíti a felvidéki magyarságot. Ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy a törvény teljes visszavonását nem lehet kikényszeríteni, még az MKP szervezte tüntetés szónokai is leginkább a paragrafusok módosításáról beszéltek.

Fico ugyan tett egy utalást Szécsényben arról, hogy magához a törvényhez nem készülnek hozzányúlni. Lehet, hogy csak a végrehajtási utasítás puhítja fel a törvényt, de arra Fico szavát adta, hogy az EBESZ észrevételeit figyelembe veszik. Fico sokszor elismételte Szécsényben, hogy magánszemélyeket eleve nem is lehetne büntetni a törvény szövege szerint, ezt csak a rossz szándékú magyar propaganda terjesztette. A nyelvtörvény homályos utalásai ezt a felvidéki magyarok szerint egyáltalán nem zárják ki. Nem kizárt, hogy az egyszer elkészülő végrehajtási utasítás egyértelműen kizárja majd, és Fico most úgy csinál, mintha eleve ez lett volna kormánya szándéka.

Szintén nagyon komoly eredmény, hogy a két kormányfő megegyezett, hogy egy év múlva közösen átnézik a nyelvtörvény hatásait.

Az alcímben szereplő óvónős hasonlattal Bajnai élt. Homokozóban veszekedő óvodásoknak tűnik a két ország nyugati szemmel nézve, akik az óvónőnek árulkodnak egymásnak – mondta. Ezzel az önironikus megjegyzéssel (több másik mellett, például Fico jogász végzettségére utalva „nem merészkedett” a törvény részleteiről vitázni az újságírók előtt) szinte alájátszott a sajtótájékoztatón Ficónak, aki így retorikai szinten arcvesztés nélkül távozhatott. Azonban közben olyan ígéreteket írt alá, amelyeket a magyar fél fogalmazott meg.

Fico nyelve csípett

A találkozó utáni sajtótájékoztatón Fico számtalan félmondattal és utalással gúnyolódott a magyarokon. Arról beszélt, hogy szeretne együtt örülni a magyarokkal, hogy mindkét ország kijut a foci-vébére (a szlovákok elsők csoportjukban, a magyarok most játszottak el ezt az esélyt). Büszkélkedett kormánya és pártja belpolitikai erejével (Bajnai kisebbségi kormányt vezet, amelynek pártja biztos bukásra áll tavasszal). Dicsekedett a szlovák gazdaság eredményeivel, satöbbi.

Megannyi kiszólása, amelyeket Bajnai szó nélkül hagyott, akár egy előzetes stratégia része is lehetett. A magyar fél eleve úgy indult a tárgyalásnak, hogy szimbolikus engedményeket kell tenni. Ahogy egy forrásunk fogalmazott a tárgyalás előtt: „Ficónak szabad menekülési utat kell biztosítani”.

Fico kettőt kért, de rossz helyen

Fico két igényt fogalmazott meg a magyarokkal szemben. Azonban egyik kérés sem tartozik szorosan a magyar kormány hatáskörébe, bár ha nagyon akarják, akkor Bajnaiék talán kikényszeríthetnék ezek teljesítését. (Úgy tudjuk, a magyar álláspont egyelőre annyi, hogy tudomásul veszik Fico igényeit.)

Fico szeretné, ha Révkomáromban méltó helyre kerülne Cirill és Metód szobra. (A szlávokat megtérítő szentek szobrait még a 90-es években a Matica Slovenska nevű nacionalista szlovák szervezet akarta felállítani, de a magyar többségű önkormányzat ezt nem engedte, ezért a szobrok most a szervezet helyi székházának teraszán állnak.) Fico Szécsényben is üzent a révkomáromi önkormányzatnak, hogy találjanak a szobornak méltó helyet, és akkor közösen tehetnék tiszteletüket Bajnaival Cirill, Metód és a 21-én avatott Szent István szobra előtt is. Erről a döntés a révkomáromi magyar polgármester kezében van, a magyar kormánynak elvben nincs befolyása rá.

Fico azt is sérelmezte, hogy létezik a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma, ami éppen a napokban tartja soros ülését Budapesten. E szervezet a magyarországi hírekben keveset és kis hangsúllyal szerepel, azonban a szlovák parlament sokat foglalkozott vele, egyszer külön határozatban ítélték el a fórumra járó MKP-s képviselőket. (A szervezet a határon túli és a magyar parlamentben ülő magyar nemzetiségű képviselőket tömöríti.) E fórumot azonban nem a kormány hozta létre, így elvben Bajnaiéknak a megszüntetésére, átalakítására sincs hatása.

Bajnai a találkozó utáni sajtótájékoztatón egyik kérésre sem reagált.

Csúsztatások

Az összesen 11 pontból álló közös nyilatkozat kitér a szélsőségesek megregulázására. Bajnai büszkén ismételte, hogy a Magyar Gárdát betiltották, gyűléseit a rendőrség feloszlatja. Ugyanakkor éppen a csúcs kezdetekor mintegy tucatnyi, gárdista ruhába öltözött ember demonstrált alig 200 méterre Ficótól és Bajnaitól. (A csúcs elleni demonstráció egyébként erőtlen volt és kevés embert mozgatott meg.)

Fico szintén belement egy furcsa érvelésbe. A szlovákiai magyarok jó dolgát például azzal jellemezte, hogy saját testőrei között is vannak magyarok. Ez az érvelés alig színvonalasabb a klasszikus "vannak zsidó barátaim is" kezdetű retorikai fordulatnál.

Jövőre ünnepelnének

A 11 pontos közös közlemény sok általánosabb, a kétoldalú kapcsolatokat fejleszteni hivatott tételt is tartalmaz, ezek között szinte megbújtak az izgalmasabb, korábban részletesen tárgyalt pontok.

A tervezett együttműködés egyik látványos csúcspontja lehet, hogy jövőre a két kormányfő közösen tervezi ünnepelni a szlovák-magyar alapszerződés 15. évfordulóját. Emellett rendőrségi együttműködésről, aktívabb vegyes bizottságokról is szó volt, illetve egy új szervezet alapításáról, amely politikán kívül állna, és ösztöndíjakat, sport- és kulturális eseményeket támogatna.

Fico távozó konvojában volt egy nyitott ajtajú kisbusz, egy gépfegyverét kifele fordító kommandóssal. A két ország viszonya aligha lesz nagyon barátságos a közeljövőben. Viszont a csütörtöki találkozó bebizonyította, hogy a legabszurdabb ellenségeskedést vissza lehet fojtani, és hogy az EU-tagság legalább informálisan garancia a kisebbségek elemi szintű védelmére.