Pesten fut a pénze után az ukrán gázkirály

A Szabadság téri Bank Center Platina tornyának tetején, a Bazilika kupolájára néző tanácsteremben fogadott néhány magyar újságírót csütörtökön Dmitrij Firtas, a világ egyik legtitokzatosabb milliárdosa. A vidéki tűzoltóból lett oligarcha vagyonát a Kyiv Post című ukrán lap 255 millió dollárra (majdnem 50 milliárd forintra) becsüli. Érdekeltségei között volt a magyar Emfesz Kft. is, aminek visszaszerzéséért harcol most.

Ugyanakkor visszatérő gyanú, hogy Firtas legfontosabb érdekeltségei valójában nem az övéi, hanem csak az orosz-ukrán gazdasági-politikai elit strómanja. Az ezzel kapcsolatos véleményeket csütörtöki budapesti látogatásán határozottan visszautasította, többször is hangsúlyozta, hogy amit magáénak mond, az teljesen és kizárólag az övé.

Mégis, nyilvánosságot kerülő életmódja miatt ukrán lapok még azzal is élcelődtek, hogy Firtas esetleg nem is létezik. Először idén januárban mutatkozott egy ukrán tévéműsorban, hazája polgárai ekkor szembesültek először azzal, hogy tényleg hús-vér ember. (Külföldi lapokban azonban már korábban is szerepelt, és adott interjút 2004-ben a Financial Timesnak is, ahol a fényképe is megjelent.)

Magyar újságírók előtt először december 17-én mutatkozott. Ugyanaz az az arc volt, aki a Finacial Times képéről ismerős. Firtas sápadt, halk, hideg tekintetű negyvenes férfi. A két és félórás találkozót szinte mozdulatlanul ülte végig, rendkívül visszafogott volt, hangját sosem emelte fel és szinte sosem mosolygott.

Csupán munkatársainak jelzett néha határozott kézmozdulattal, ha azonnal át akarta venni a szót. Csak ez utalt arra, hogy nagyhatalmú ember. Egy befolyásos magyar gázipari szakember (aki soha nem dolgozott neki) azt mondta róla, hogy amikor egy budapesti étteremben látta, akkor testőrök hadával vette körbe magát, és a telefonját egy embere tartotta a füléhez, ha beszélni akart. A maroknyi, Mabofi nevű cége által meghívott magyar újságíró ilyen allűröket nem láthatott csütörtökön, de a cég irodája nyilvánvalóan erőt sugárzott: öltönyös biztonsági emberek járkáltak a folyosókon, egy olyan irodaház tizedik emeletén, ahol a földszinten a lifthez vagy a lépcsőhöz sem lehet ellenőrzés nélkül eljutni.

Firtas egyik legfontosabb érdekeltsége a Rosukrenergo 45 százaléka. Ez a cég látta el gázzal 2004-től 2009-ig Ukrajnát, és árult valamennyit néhány környékbeli országba is, elsősorban Magyarországra. Itthon az Emfesz adta tovább a fogyasztóknak a Rosukrenergo gázát. A Rosukrenergo Firtas szerint évente 750-850 millió dollár közti profitot termelt.

Idén januárban Firtas régi ellenfele, a hazájában gázhercegnőnek is nevezett, korábban üzleti riválisnak számító Julia Tyimosenko ukrán miniszterelnök megegyezett Valgyimir Putyin orosz miniszterelnökkel, hogy a Rosukrenergo nem folytathatja közvetítő kereskedelmét a Gazprom és Ukrajna között. A Rosukrenergo nem jutott gázhoz, és így az Emfesz is beszállító nélkül maradt.

Firtas november eleje óta másodszor járt Budapesten, mindkét alkalommal a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársainak tett tanúként vallomást. Hivatalosan meg nem erősített információink szerint az ukrán üzletember előző látogatása után néhány nappal vették őrizetbe egy rövid időre Góczi Istvánt, az Emfesz ügyvezető igazgatóját. Góczi ellen sikkasztás gyanújával nyomoznak az Emfesz eladása miatt. Az Emfesz Firtasé volt, de Góczi áprilisban egy dollárért eladta a legfrissebb Apeh toplista szerint 28. legnagyobb árbevételű (nettó 220 milliárd forint) magyar céget, anélkül, hogy erről Firtasnak szólt volna.

Firtas tehát azért jött, hogy harcoljon az Emfeszért. Az alábbiakban összefoglaljuk legfontosabb kijelentéseit, amelyeket a magyar újságírókkal osztott meg, illetve az adott témában eddig napvilágott látott állításokat.

Miért adott el Magyarországra olcsóbb gázt a félig Gazpromhoz tartozó Rosukrenergo, mint a Gazprom?

Az Index korábban erről ezt írta:

„Az oroszok az Emfesznek nem azért adtak olcsóbban gázt, mert a Gazprom racionális üzleti érdeke ezt megkívánta, hanem mert a konstrukción keresztül olyan személyeket vagy intézményeket finanszírozhattak, amelyre egyébként nem lenne módjuk.”

Firtas szerint:

Úgy tudta rávenni a Gazpromot a magyarországi árengedményre, hogy elmagyarázta, piacot kell szerezni az új gázszolgáltató cégnek, ezért árkedvezményt kell adni. Az igazán nagy dobás az lett volna, ha Nyírtasson felépül az Emfesz erőműve, ami megduplázta volna az Emfesz jelenleg évi 3 milliárd köbméteres gázigényét. Az árampiacba való belépés, illetve opció az Emfesz tulajdonrészébe motiválta a Gazprom Rosukrenergóhoz delegált képviselőit, hogy az EU-s tagállamok közül messze a legolcsóbban éppen Magyarországra adjanak el gázt.

Elképzelhetőnek tartja, hogy Góczi egyedül intézte az Emfesz eladását, és nem orosz politikai nyomásra lépett?

Az Index korábban erről ezt írta:

Gócziról ismerősei azt mesélik, hogy Moszkvához teljesen lojális ember. Több forrásunk egymástól függetlenül is úgy fogalmazott, hogy „Góczi egy katona, nem a saját szakállára működik”.

Illetve ezt:

Egyes feltételezések szerint Góczi István önjáró lett. Miután az idén januári Putyin-Tyimosenko alku nyomán nyilvánvalóvá vált Firtas kegyvesztettsége, átvette a céget, hogy aztán ő adhassa tovább a Gazprom által kiszemelt új kedvezményezettnek. Ennek a történetnek a realitása azért tűnik csekélynek, mert aligha lehet képes bárki egyszerre megsérteni Firtast és a Gazpromot is. Ráadásul az E.on beállítása az Emfesz megmentésére arra utal, hogy nagyon befolyásos körök nem hagyják elbukni az Emfeszt – igaz, még nem is oldották meg a problémáit.

Firtas szerint:

Nyilvánvaló, hogy Góczi jogtalan lépéseket tett. Innentől mindegy, hogy áll-e mögötte valaki. Az idő mindent helyre tesz majd, minden nyilvánvaló lesz.

Góczi István kényszerhelyzetben adta el az Emfeszt?

Az Index korábban erről ezt írta:

„48 órám volt, hogy gázt szerezzek. Megkerestek orosz üzletemberek, hogy megvennék az Emfeszt, és vállalták, hogy lesz elég gáz” – mondta az Indexnek Góczi István az elzárás utáni helyzetről.

Firtas szerint:

„Ha egy cég dolgozója megkapja használatra a cég autóját, akkor azt nem lophatja el arra hivatkozva, hogy egy közlekedési balesetet akart megakadályozni. Ha úgy érezte, hogy nem tud gázt szerezni, akkor szólhatott volna nekem, vagy lemondhatott volna alkalmatlanság miatt” – mondta Firtas. Firtas szerint annak ellenére, hogy az ukrán hatóságok leállították az Emfesznek indított gáz szállítását, ő megállapodott a Gazprommal, hogy a Rosukrenergo az ukrán-magyar határon is vásárolhat gázt, és így nem kellett volna az Emfesznek fő magyarországi riválisától, az egyébként szintén Gazpromtól vásárló E.on-tól vennie a gázt.

Firtas szerint ukrán tárolókban bőven volt gáza a Rosukrenergónak, de ezt az ukrán állam ellopta és ezért be is beperelték Ukrajnát (a Rosukrenergo egy stockholmi választott bíróságon két tételben összesen 8,2 milliárd dollárt követel Ukrajnától).

Kié volt az Emfesz, miért nem vette meg a Gazprom?

Az index korábban ezt írta:

Góczi István azt állította, hogy Firtas arra hivatkozva nem akarta eladni az Emfeszt a Gazpromnak, hogy annak magyar tulajdonosai is vannak, és ezért nem rendelkezhet az egész cégről.

Firtas szerint:

Firtas többször is hangsúlyozta, hogy az Emfeszt birtokló ciprusi Mabofi 100 százaléka az övé. Firtas is megerősítette, hogy két évig tárgyalt a Gazprom tulajdonszerzéséről, és ő valóban csak az Emfesz harmadát akarta először eladni, de később beleegyezett, hogy a Gazprom igényének megfelelően több mint 50 százalékát eladja a cégnek. Szerinte az üzletet csak azért nem ütötték nyélbe, mert Góczi szinte az utolsó percben eladta a céget.

Ki lopott?

Az Index korábban erről ezt írta:

Góczi szerint Firtas rendszeresen vett ki rengeteg pénzt az Emfeszből és ezekkel az összegekkel máig nem számolt el.

Firtas szerint:

Ő minden hasznot az Emfesznél hagyott, hogy azt fejlesztésekbe visszaforgassák. „Gyermekeim életére esküszöm, hogy a gáz árán kívül egy kopejkát nem vettem ki az Emfeszből” – mondta. Azt is hozzátette viszont, hogy éppen Gócziék lophattak, az Emfesz ugyanis január és április között 165 millió dollár értékű gázt nem fizetett ki a Rosukrenergónak. Ezt az összeget egy OTP-számlán kellett volna Góczinak zárolnia, de az összeg nincs meg, az Emfesz idén négy hónapig nem fizetett a gázért. Firtas szerint Góczi és segítői korábban is offshore-cégekbe menekítették az Emfesz pénzének egy részét, és erre a Gazprom könyvelői jöttek rá, amikor az adás-vételt előkészítették.

A magyar kormány beszállna az Emfeszbe?

Az Index korábban erről ezt írta:

Hónig Péter, energiáért is felelős miniszter a parlamentben november 23-án beszélt az Emfesz lehetséges jövőjéről: „Tekintettel arra, hogy az MVM-mel kapcsolatban a kormányzat célja, hogy ez egy erős társaság legyen, az sem kizárt, hogy gázkereskedelemmel foglalkozzon valamikor; az sem kizárt, hogy azt a piaci szegmenst megcélozza, amely ma az Emfesz tulajdonában van”.Az Index úgy értesült, hogy komolyan szó van arról, hogy az MVM beszálljon az Emfeszbe.

Firtas azt mondta, hogy nem hallott az MVM-es tervről, ezzel nem is foglalkozott soha.

Tényleg Veres János volt pénzügyminiszter segít Firtast az Emfesz visszaszerzésében?

Góczi erről korábban ezt mondta:

Veres János kérjen bocsánatot két kiskorú gyermekemtől, akik azt kérdezték anyjuktól, hogy most féljenek-e – üzente Góczi István a volt pénzügyminiszternek, amikor múlt szerdai őrizetbe vételének hátterét elemezte a sajtó előtt. (...) Góczi azt állította, saját információi alapján már akkor feltette a kérdést a volt miniszternek, összeegyeztethetőnek látja-e, hogy a meggyanúsításáért lobbizik a nyomozóknál, és közben azt akarja elérni, hogy az ukrán milliárdoshoz, Dimitrij Firtashoz kerüljön vissza az Emfesz tulajdonjoga.

Firtas erről:

Milyen János? Soha nem hallottam ezt a nevet. Mondja akkor már el, hogyan tudna ő nekem segíteni?

Góczi István egy 2004-es felhatalmazás birtokában jogszerűen adta el a céget?

Góczi erről az Indexnek korábban ezt mondta:

"A céget én képviseltem éveken keresztül, százezer jogásszal nézettem meg a képviseleti megbízást. Ez a lényege az offshore státusznak, a tulajdonos háttérben van, és valaki viszi a cég ügyeit. A Mabofi nevében én cégeket, legelőket, de erőművet is vettem és adtam el. Erre szólt a felhatalmazásom, mint a tulajdonos képviselője."

Firtas szerint:

A vitatott felhatalmazás egyszeri alkalomra szólt egy 2004-es ügyletre. Nevetségesnek tartja a feltételezést is, hogy véletlenül Góczinál hagyhatott egy, a cég eladására is vonatkozó felhatalmazást. „Nem azért fizetek nagyon sok pénzt nagyon sok ügyvédnek, hogy ilyen előfordulhasson” – mondta és véleményéhez csatlakozott David Brown, a Mabofi angol igazgatója is.

Perek sokasága

Firtas és a Mabofi tisztségviselői később elmondták, hogy az Emfeszért vívott jogi küzdelem tovább folyik. Beperelték a magyar államot, mert a Magyar Energia Hivatal soron kívül, egyetlen nap alatt bejegyezte az Emfesz eladását. Beperelték a cégbíróságot, amely bejegyezte a tulajdonosváltást, ráadásul úgy, hogy nem az Emfesz ügyében eljáró bíróhoz rendelték az ügyet, hanem az automata ügykiosztást valaki felülbírálta, és egy új bírót jelöltek ki a döntéshez. Beperelték azokat az ügyvédeket is, akik közreműködtek az adás-vételi szerződés intézésében. Beperelték öt ország öt bíróságán Góczi Istvánt is. Firtas mindezt pont egy emelettel Góczi irodája felett adta elő.

Firtas feltehetően abban bízik, hogy az ukrán elnökválasztás januárban kiüti a hatalomból Julia Tyimosenkót, és a Rosukrenergo visszatérhet a gázpiacra. Akkor a lényegesen nagyobb falattal együtt az Emfeszt is visszaszerezhetné esetleg. Kérdés persze, hogy ehhez az orosz állami Gazprom mit szólna, akik nélkül egy köbcenti gázhoz sem juthat kelet felől senki Európában. Firtas budapesti szereplése szokatlan gesztus. Vagy nagyon bízik valamiben, vagy nagyon nagy bajban van és egy utolsó nagy támadást indított.

Tűzoltóból gázkirály

Firtas édesapja sofőr, édesanyja cukorgyári könyvelő volt, karrierjét pedig szülővárosában, az ukrajnai Csernovciban tűzoltóként kezdte. Már a 80-as évek végén üzletelni kezdett, első dollármillióját azzal kereste, hogy hongkongi gyapotot cserélt üzbég tejporra. Orosz újságírók szerint már benne volt a türkmén gázt Ukrajnába vivő első komoly cégben, a Reszpublikában is, és ettől kezdve 2009-ig az összes fontos utódcégben szerepe volt. Dolgozott az Iterának, majd állítólag övé volt az Eural Trans Gas illetve a helyébe lépő Rosukrenergo közel fele is. Az elmúlt tíz évben lényegében ezek a cégek látták el gázzal egész Ukrajnát.

Vannak a gázüzlettel szorosan összefüggő vegyipari vállalkozásai, jelentős műtrágyagyárakat tulajdonol Ukrajnában és külföldön. Megszerezte a Krimi Titán nevű titán-előállító óriáscég fölötti fennhatóságot, de vannak jelentős ingatlanvállalkozásai is. A Firtas-portfoliót gazdagítja több ukrajnai bevásárlóközpontja, és a kohászattól a különböző energetikai vállalkozásokig számos érdekeltsége hálózza be a volt Szovjetunió egész területét, Észtországtól Tadzsikisztánig. Fő üzlete azonban a gáz volt, egészen 2009-ig.