Az MDF a szocdemeket is bevenné az SZDSZ mellé

Somogyi Zoltán az 5. hely környékén rajta lesz az országos listán

A „nyitás politikájaként” meghirdetett pénzügyi- és emberierőforrás-gyűjtő akcióban hirtelen felduzzadt azok száma, akiknek befutó helyet kell biztosítani a párt országos listáján, ha szövetségre lépnek az MDF-fel. Így alig marad pozíció a régi fórumosoknak. (Az MDF 2006-ban az öt százalékot alig meghaladó eredményével 11 parlamenti mandátumhoz jutott.)

A pártban közismert, hogy az olyan, korábban elképzelhetetlen húzásokat, mint a liberálisokkal való nyílt választási szövetség Somogyi Zoltán, a Political Capital korábbi vezetője fogadtatta el Dávid Ibolyával. Somogyi fizetett külsős tanácsadóként már a 2006-os választások előtt is nagy befolyással volt a pártelnök döntéseire, a héten viszont hivatalosan is kampányfőnöki rangot kapott, és biztossá vált, hogy az 5. hely környékén rajta lesz az országos listán. Az elnöki tanácsadó hatalomátvételét két régebbi MDF-politikus, Makay Zsolt és Viniczai Tibor próbálta megakadályozni, de nem jártak sikerrel, sőt a kinevezést Makaynak kellett bejelentenie a nyilvánosság előtt.

Az Index információi szerint a Somogyinak tulajdonított meglepetés-politika nem áll meg az SZDSZ-nél. A Retkes Attila irányítása alatt álló, frakcióját vesztett szabad demokraták betagozódásáról csak néhány napja szivárogtak ki az első hírek, de a vidéki párttagságnak hamarosan azt is fel kell dolgoznia, hogy az egykor keresztény konzervatív értékrendű Fórum az MSZP-től némileg eltávolodott Magyarországi Szociáldemokrata Párttal is szorosra kívánja fűzni a szálakat.

Biztos befutás

Kapolyi László az Indexnek cáfolta, hogy együttműködési tervei lennének az MDF-fel. Azt mondta, hogy a pártelnökség néhány napja az önálló indulás mellett döntött, de MDF-es forrásaink szerint Dávid Ibolya több párttársának elismerte, hogy tárgyalnak a szociáldemokrata párt iránytójával és finanszírozójával.

Kapolyi MSZDP-je utoljára Gyurcsány Ferenc elnöksége alatt kötött megállapodást a szocialistákkal, ám a viszonyt már akkor beárnyékolta, hogy sok szakadár MSZP-s a szociáldemokraták soraiban keresett és kapott menedéket. Kapolyiék ezt követően a Centrum Pártnál próbálkoztak új együttműködő felet találni, de a parlamenten kívüli minipárttal zátonyra futottak az egyezkedések. A Kapolyi által tagadott újabb szövetségeskeresést az is motiválhatta, hogy a milliárdos lemaradt az MSZP decemberben véglegesített országos listájáról. A szociáldemokraták pedig, bár állítólag az önállóságot favorizálják, egyedül még listaállításra is képtelenek.

Úgy tudjuk, hogy az MSZDP-s megállapodást Bokros Lajos EP-s indításhoz hasonlóan, kész tényként akarták a párt és a szélesebb nyilvánosság elé tárni, a tárgyalásokat ezért az MSZDP-ben sem verték nagydobra. A párt budapesti közgyűlésén, ahol az egyéni jelöltek indulásáról döntöttek, egyetlen szó sem esett MDF-es tapogatózásokról.

Kapolyi László lemaradt a szocialisták decemberben véglegesített országos listájáról

Kapolyiék beemelésének egy országos listás befutó hely az ára, és egy helyet kell áldozni Bánk Attilának is, aki a Magyar Vidék és Polgári Párttal jelentkezett be néhány napja Dávidék támogatójaként. A 2002-ben feloszlott FKGP romjain vegetáló kisgazda szervezetek közül Bánk pártja választások környékén mindig feltűnik a porondon. 2006-ban összesen 18 jelölttel sikerült a pártnak országos listát állítania úgy, hogy 7 megyében indította őket. Az MVPP akkor országosan a 0,05 százalékos támogatottságot tudott felmutatni.

Megtizedelt sorok

Az MDF elnök számára a legnagyobb fejtörést azonban nem is a külön-külön esélytelen szervezetek összeboronálása okozza, hanem az, hogy lesz-e olyan párttagság, amely mozgósítható lenne egy teljesen új felállású pártelitért. Az elmúlt évek belső harcai már erősen megtizedelték a hagyományos MDF támogatók körét. A kizárások, a pénztelenség, majd az EP-választás előtti irányváltás miatt vidéken és Budapesten számos szervezet megszűnt. Dávid Ibolya sem a Tolna megyei Tamásiban indul, mert a párt ottani alapszervezete feloszlott. Az MDF-et ismerők szerint a vezetésnek most is számolnia kell olyan dacreakciókkal, mint az 2009-es EP-választás kampányában, amikor több megyében bejelentették, hogy Bokros Lajosnak nem kampányolnak.

Információink szerint a párt az aktivistahiány megoldását a Hit Gyülekezetével kötött megállapodástól remélte. A tárgyalások tényét Somogyi Zoltán egy interjúban részben el is ismerte, bár hozzátette, hogy Németh Sándornál szinte minden párt képviselői megfordultak. Az MDF-ben azonban most azt állítják, hogy a vallási csoport vezetése elállt az együttműködéstől.

20 éves ellentét

Hogy bővül-e még az együttműködő pártok köre, egyelőre nem tudni, de az MDF és az SZDSZ története és mindenkori politikai programja, céljai alapján - legalábbis 2009-ig - nehéz lenne kevésbé összeillő párost találni az összeolvadáshoz. A két nagy rendszerváltó párt között a legintenzívebb együttműködés a rendszerváltás közjogi kereteiről és a felállítandó demokratikus intézményrendszerről döntő kerekasztal-tárgyalások során alakult ki: a pozícióit védeni igyekvő MSZ(M)P-vel szembeni tárgyalási taktika összehangolásának óriási jelentősége volt.

Az első, 1989 késő őszi négyigenes népszavazáson már nem tudtak közös álláspontot képviselni: az SZDSZ csak a szabad választások után választott volna államfőt, az MDF ezt nem támogatta (bár a pártnak volt jelöltje Für Lajos személyében, egy gyors, a nép általi elnökválasztás lényegében Pozsgay Imre köztársasági elnökségét jelentette volna). Végül a népszavazáson az SZDSZ által is képviselt álláspont győzött.

1990-ben a szabad demokraták jelöltjét, Göncz Árpádot válaszották meg a parlamentben államfőnek - köszönhetően a két párt egyetlen komolyabb megállapodásának, az Antall József és Tölgyessy Péter által megkötött MDF-SZDSZ-paktumnak, ami lehetővé tette az MDF vezette kormány stabil működését.

A két párt helyenként népi-urbánus vitára leegyszerűsödő, alkalmanként alig burkolt zsidózással, szélsőjobbozással súlyosbított kapcsolatában ez volt az egyetlen momentum, ami szoros együttműködést mutatott. Az MDF és az SZDSZ 19 évig, egészen a Bajnai-kormány megalakulásáig, mindig egymás ellenzéke volt. Ez legelőször az 90-es taxisblokkád idején jött elő élesen, folytatódott a kommunista diktatúra vezetői elszámoltatásának kérdésével (benne az elhíresült Kónya-Pető vitával), majd az SZDSZ csatlakozott a szélsőjobboldali veszély ellen életre hívott Demokratikus Chartához, ott találva az MSZP-t is. Később már a közös MSZP-SZDSZ kormány alatt a Bokros-csomag váltott ki indulatokat a két párt között.

Göncz, Mádl, Sólyom

Az ellentétes oldalon álló pártok között a kooperáció a minimumra, elsősorban a parlament által megválasztott tisztviselők személye körüli olykori egyeztetésre korlátozódott. A köztársasági elnökök megválasztása azonban minden volt, csak zökkenőmentes nem.

Mádl Ferenc és Göncz Árpád

1995-ben, a Göncz második elnöki mandátuma mellett kiálló SZDSZ-szel szemben az MDF Mádl Ferencet preferálta. 2000-ben az egyedüli jelölt Mádl-t a kormánypártok (köztük az MDF) mellett az ellenzéki SZDSZ is támogatta, ám a jelölt ennek ellenére csak a sima többséget igénylő harmadik fordulóban nyert. 2005-ben az SZDSZ távol maradt (nem hivatalosan Szili Katalinnal szemben inkább Sólyom László mögé állt), míg az MDF deklaráltan kiállt ugyan Sólyom mellett, de az első fordulóban az elhíresült vakondos szavazás alapján magyarázkodásra kényszerült, hogy valóban meg is szavazza-e.

Mit és miért

Az SZDSZ sajátos kooptálása mögött a politikai racionalitást leginkább Bokros Lajos személye és neoliberális gazdaságpolitikai programja jelenthetné. Az MDF annyiban biztosan jól jár, hogy nem lesz önálló SZDSZ-lista, ami a mindkét nagy párttól ódzkodó, mérsékelt (potenciális MDF-) szavazók közül vihetne el jópárat, és jól jöhet az eddig az SZDSZ mögött álló üzleti körök pénzinjekciója. A már amúgy is csak vegetáló SZDSZ-nek vége, vezetői három, talán mandátummal kecsegtető listás helyért cserébe lemondanak az önálló politizálásról.

Hasonló esetre már volt példa, amikor az MDF a Schmuck Andor-féle, politikailag értelmezhetetlen Tisztelet Társaságával kötött választási együttműködést. Tény, hogy az SZDSZ még a romjaiban is bír némi politikai arculattal, ami azonban az MDF-be való beolvadással végképp semmivé foszlik.

Retkes Attila az SZDSZ elnöke a párt szezonnyitó frakcióülés után

A hagyományokra és a keresztény erkölcsre alapozódó konzervatív értékrend mentén politizáló MDF célkitűzései mindig is markánsan eltértek a szabadelvű SZDSZ számára kardinális emberi jogi és szabadságjogi kérdésekben. Ilyen egyebek mellett az etnikai  kisebbségek és a melegek helyzete, vagy a drogfogyasztás megítélése. Az MDF a rendszerváltás óta következetesen akadályozza az SZDSZ egyik legfontosabb politikai törekvését, az állambiztonsági iratok nyilvánosságát.

Retkes Attila SZDSZ-elnök júliusi megválasztásakor vidék-központúságot hirdetett: a szép szavakból mára három fővárosi politikus látszik maradni az MDF listáján. Azén az MDF-én, amelyik nemrég népi kezdeményezést indított a szociális kártya bevezetéséért – ilyesmivel leginkább a nyíltan vagy látensen cigány- és szegényellenes szavazóknak szokás udvarolni. Az SZDSZ számára a burkolt cigányellenességgel való bármilyen azonosulás még tavasszal is elképzelhetetlen lett volna, a párt (önjáró frakciója) le is szavazta az MDF ezirányú javaslatát.

Kérdés az is, hogy milyen közös vidék- és agrárpolitikát fog kidolgozni Bokros, az SZDSZ illetve az MDF mögé a napokban beállt (volt kisgazda) Bánk Attila-féle Magyar Vidék és Polgári Párt.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!