Titok, ha a politikus beteg

A Fideszben nincs protokoll, ami a politikusok egészségi helyzetével foglalkozna, mondta kérdésünkre Cser-Palkovics András helyettes szóvivő. „A Fidesz politikusai közül mindenki, így Orbán Viktor is magánszemélyként saját maga gondoskodik saját egészségügyi ellátásáról, és maga dönt arról is, hogy nyilvánosságra hozza-e, ha beteg.”

Ugyanez a helyzet az MDF-nél is: „Nem került szóba nálunk, hogy akár saját, akár más pártok politikusainak egészségügyi állapotával foglalkozni kívánnánk” – mondta Kerék-Bárczy Szabolcs szóvivő, amikor az MDF-vél várhatóan listavezető Bokros Lajos egészségügyi helyzetéről kérdeztük.

A Jobbik szerint ugyanakkor a választók bizalmából mandátumhoz jutó, közpénzből fizetett országgyűlési képviselők egészségi állapota nem magánügy. Ezért a politikusoknak vállalniuk kell, hogy a munkavégzésüket tartósan befolyásoló egészségügyi állípotukról szóló információkat nyilvánosságra hozzák.

A betegség nem lehet intim magánügy, őszintén be kell róla számolni, mondta Dúró Dóra, a Jobbik szóvivője. A Jobbik jelöltállító bizottsága ezért a képviselőjelöltek egészségi alkalmasságát is vizsgálja. A jelölteknek nyilatkozniuk kell, mert például az alkoholbetegség vagy a többórás frakcióüléseken való munkát megakadályozó erős dohányzás kizáró ok. Ha a politikus nem tudja ellátni a feladatát, személycserére van szükség, mondta a szóvivő. Mivel a képviselők nem hívhatók vissza, a Jobbik megfontolja, hogy a jelölés feltételéül szabja, hogy a politikus vállalja: probléma esetén önként lemond a mandátumáról.

Az MSZP alapszabálya vagy más dokumentuma nem tér ki a listavezetők egészségügyi állapotára. „Mesterházy Attila, az MSZP miniszterelnök-jelöltje és listavezetője ettől függetlenül is fontosnak tartja az egészséget, annak rendszeres ellenőrzését – tudtuk meg a sajtóosztálytól. – Mivel Mesterházy Attila édesapja orvos, ezt a hozzáállást, szemléletet még a családból hozta magával. Rendszeresen, évente egyszer átesik egy általános orvosi kivizsgáláson. Legutoljára idén januárban volt beteg, amikor gyermekeitől kapott el egy betegséget.”

Tabu vagy nyílt titok?

Magyarországon többnyire tabu a köszereplők betegsége. Antall József már évek óta rákbeteg volt, a kezelés már munkakörének ellátásában is gátolta, amikor pizsamában, a kórházi ágyán egy tévéinterjúban először számolt be állapotáról. Horn Gyula a bulvárlapok szerint agylágyulásban szenved, a Népszabadság már a halálhírét is közölte (igaz, alaptalanul), környezete mégis totális hírzárlatot rendelt el.

Horn Gyula 75. születésnapján

Horn Gyuláról teljes a hírzárlat

A politikus 2007 nyarán, hetvenötödik születésnapján mutatkozott utoljára a nyilvánosság előtt a Magyar Nemzeti Galériában megrendezett ünnepségén, a tudósítások szerint beszéde alapján már érzékelhető volt zavarodottsága. 2007. szeptember 16-án került kórházba, azóta a budapesti Állami Egészségügyi Központ őrökkel és kamerákkal vigyázott VIP-részlegében kezelik, és egyáltalán nem szerepelt a nyilvánosság előtt.

A média – főként a bulvárlapok – mégis időről időre, nevüket nem vállaló ismerősöktől származó értesülések alapján foglalkozik vele. Miután a politikus kórházba került, az első hírek arról szóltak, hogy alvászavarral kezelik, azóta memóriazavaráról, agyműködését korlátozó (közelebbről meg nem nevezett) betegségről, az Alzheimer-kórhoz hasonló állapotról, majd agylágyulásáról is szó esett. Az biztos, hogy Horn Gyula él, parlamenti mandátuma is van, de nem lehet tudni, hogy valójában mi a baja, ugyanis a kórházban a család kérésére semmilyen tájékoztatást nem adnak a politikus betegségéről és az állapotáról sem.

Mindenhol más

Kultúránként eltérő a beteg közszereplők kezelése. Magyarországon sem titkolózik mindenki, főként, ha a baj már végzetes. A tavaly januárban elhunyt pécsi polgármester, Tasnádi Péter például halála előtt fél évvel bejelentette, hogy daganatos beteg.

Sólyom László, köztársasági elnök sem titkolja – az előbbieknél jóval enyhébb – betegségét, a halláskárosodását. A legutóbbi, új-zélandi útján készült fotókon jól látható a hallókészüléke, amit nem visel állandóan, csak fontos tárgyalásokon, hogy véletlenül se legyen probléma abból, ha félrehall valamit.

Erős állam, biztonsági kockázat

Franciaországban az elnök az erős állam jelképe, és hagyományosan rendkívül diszkréten kezelik a magas rangú politikusok gyengeséggel járó egészségügyi problémáit, amelyekből pedig akadt pár. Charles De Gaulle prosztatabetegségét, Georges Pompidou ritka rákbetegségét titkolta el a nyilvánosság elől.

Francois Mitterrand ugyan rendszeresen jelentéseket adott ki kiváló egészségügyi állapotáról, de ezek mind hamisak voltak. Megválasztásakor, 1981 novemberében diagnosztizáltak nála prosztatarákot, és bár orvosai akkor csupán pár évet ígértek neki, kitartott. A betegséget 1992-ig sikerült eltitkolnia, 1996-ban aztán ez a kór okozta halálát. Halála után orvosa, Dr. Claude Gubler A nagy titok címmel írt egy könyvet a betegségről és arról, hogy Mitterrand hogyan adott ki hamis egészségügyi jelentéseket. Válaszként a család beperelte orvosi titoktartás megszegésért.

Francois Mitterrand

Leonyid Iljics Brezsnyevről, a Szovjetunió vezetőjéről halála előtt az a pletyka járta, hogy gépek mozgatják a karját, amikor integet, annyira le van gyengülve, és annyira merevek az izmai. Állapotáról mégsem közöltek semmit a nyilvánossággal, főként, mert betegségének komoly nemzetbiztonsági kockázata volt. A Time magazin már 1975-ben Brezsnyev-szindrómának nevezte el a szovjet vezető egészségi állapota és a halála miatt esetleg kitörő hatalmi harc rizikóját.

Leonyid Brezsnyev

Az Egyesült Államokban az utóbbi évtizedekben nyíltan kezelik a közszereplők betegségeit, de nem volt ez mindig így. Franklin D. Roosevelt kerekesszékben, illetve mankókkal élte életét, miután 1921-ben deréktól lefelé megbénult. Kézi vezérlésű autót használt, csípőjét és lábát fémmandzsettákkal támasztotta meg, ezekkel még néhány lépést is képes volt megtenni. Nyilvánosan sohasem mutatkozott a tolószékében, mindig egy helyben állt, vagy valamelyik segítőjére támaszkodott. Az elnökről mindössze két olyan fotó létezik, amin a kerekesszékében ül.

Roosevelt és unokája (fotó: Wikipedia)

Betegsége eltitkolásának sikerességében szerepet játszott, hogy elnöksége idején nem volt még televízió. A rádió és írott sajtó működését pedig nagyszerűen átlátta és kiváló viszonyt tartott fenn a fehér házi tudósítókkal.

A titkolózás aztán az Egyesült Államokban megszűnt, Ronald Reagan az előbbiekkel ellentétben nyíltan kezelte betegségét: maga jelentette be, hogy Alzheimer-kórban szenved. Azóta Amerikában a nyitottság hagyománya jellemző, a weben is hozzáférhető nyilvános listákon ismerhetjük meg a hírességek, nagy politikusok kórtörténetét. A tengerentúli országban tehát épp a hazaival és a franciával ellentétes a helyzet, a sztárok és közszereplők betegségéről a nyilvános beszédet fontosnak, a gyógyulásért vívott küzdelem részének tartják. Nagy Britanniában például idén egy valóságsósztár nyílt haláltusája miatt nőtt meg a méhnyakrákszűrések aránya.

Miért tabu ma Magyarországon egy közszereplő betegsége?

Dr. Kovács József, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete Bioetika Részlegének docense szerint egyfelől történelmi, másfelől társadalmi okai vannak a magyar titkolózásnak: „A közösséget érdeklő kérdésekre válaszolni csak a demokráciában tartják fontosnak. A diktatúrák hagyományosan titkolódzni szoktak a közösséget érintő legfontosabb kérdésekről is, és a mi demokratikus hagyományaink még nem elég régiek ahhoz, hogy egy másfajta hozzáállás meghonosodhatott volna.”

A bioetikus szerint fontos volna, hogy a közszereplők kiálljanak, és nyíltan beszéljenek betegségükről. „Ha bizonyos betegségek szégyennek számítanak, akkor azokat inkább titkolni szokták. Ezért is fontos, hogy minél több híres ember legyen hajlandó beszélni olyan betegségeiről is, amelyek stigmatizálóak (például pszichiátriai betegségeikről), mert ezzel hozzájárulhatnak az adott betegség destigmatizációjához.”

Dr. Síklaki István, az ELTE szociálpszichológusa szerint a súlyos betegségek tabuja összefügghet az itthon jellemző kispolgári mentalitással. Ez sokat ad a látszatra, de minden másféleséggel való asszociációtól irtózik. „Bizonyos értelemben egy betegség a családban (ha több, mint nátha) deviancia. Ezért a hatalomhoz kötődő tekintélyfiguráknál fontos adni a látszatra, és eltitkolni a kórt” – mondta Síklaki. Itthon a média megítélése is hitványabb, mint nyugaton:„Amerikában egy sztár temetése médiaesemény, amely értelmezhető úgy is, hogy a család megköszöni a köz figyelmét a szerettüket ért tragédia után. Nálunk viszont az a reflex, hogy a média eleve rosszindulatú, szenzációhajhász, ezért rendes ember szemérmesen elrejti a gyászát. Elveszik az az olvasat, hogy a médián keresztül a tágabb társadalom fejezheti ki együttérzését.”

Különbséget tenni aktív és volt politikus között

Dr. Kovács szerint különbséget kell tenni a hivatalban levő politikusok, köztisztviselők, és a tévéből ismert emberek, már nem aktív politikusok, közszereplők között: „Míg az a társadalom érdeke, hogy választott tisztségviselői egészségi állapotáról tudomása legyen, pláne, ha az befolyásolhatja a feladat ellátásának képességét, mindez nem igaz azokra az emberekre, aki már nem töltenek be ilyen tisztséget. Az orvosi titoktartás mindenkit egyaránt megillet, azonban a fontos közhivatalt betöltőktől – vagyis nem orvosaiktól – nagyobb nyíltság várható el saját egészségi állapotukkal kapcsolatban.”

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!