Csak Pesten lehet ügyeket intézni?

Kósa Lajos, Debrecen polgármestere sokadszor vetette fel, miért ne lehetne országos feladatot ellátó hivatalokat, közintézményeket, közgyűjteményeket valamelyik vidéki városba költöztetni. A debreceni polgármester szerint például a Néprajzi Múzeum, az Alkotmánybíróság vagy az agrártárca működhetne vidéki székhelyen is.

Kósa szerint a munkaerő elköltözése sem lenne gond. „Aki nem akar ilyen feladat miatt elköltözni, ahelyett biztos lennének rátermett munkavállalók (vidéken is – a szerk.)” – mondta a Magyar Nemzetnek adott interjújában. Kósa korábban a Népszabadságnak azt mondta, hogy a Központi Statisztikai Hivatal akár lehetne Szegeden is, és még a Legfelsőbb Bíróságnak is lehetne vidéken a székhelye.

Budapest megtelt

„Én csak azt a kérdést vetettem fel, hogyan lehetne Budapest elképesztő hegemóniáján változtatni – mondta kérdésünkre Kósa Lajos. – Erről jó lenne beszélni, és ezt a kérdést szeretném is napirenden tartani, hogy végre valamilyen változás történjen.”

A királyi Magyarországot logisztikai szempontból sem volt könnyű kormányozni, de ma már nem azokat az időket éljük. Van autópálya, vonat és internet. Kósa szerint eleve elhibázott volt, amikor kormányzati negyedet akartak építeni, mert a hivatali működés ma már nem épületekről szól. Látni lehet, hogy Budapesten problémás a minisztériumok és más intézmények elhelyezése. A Néprajzi Múzeum elhelyezésére például már a hetvenes évektől próbálnak megoldást találni, és a mostani helye sem megfelelő. Miért ne lehetne valamelyik vidéki városban? Legalább öt-hat olyan város van, amelyik alkalmas lenne országos hivatal, közintézmény vagy közgyűjtemény befogadására.

Debrecen az elmúlt években sokat tett azért, hogy ne csak Budapesten legyenek fontos események. A Modern és Kortárs Művészeti Központ több kiállításának látogatottsága vetekedett a budapesti galériákéval, itt rendezték a futsal-Európa-bajnokságot, de volt Iron Maiden-koncert, Lenny Kravitz-koncert és ABBA-Show is. „Rossz a szemlélet, mert az emberek eljönnek Debrecenbe, tetszik nekik a kiállítás a Modemben, de fanyalognak, hogy ezért autóba vagy vonatra kell ülniük – mondta Kósa Lajos. – Ez a vidéki ember számára természetes, és érdekes módon nem probléma. Gyakran megfeledkeznek arról, hogy az ország nagyobb része vidéken lakik, Budapest vonzerejét pedig egyáltalán nem csökkentené, ha húsz helyett csak tizennyolc nagy múzeum lenne ott.”

Vidéken tényleg lóval járnak az emberek?

Felvetésünkre, hogy egy országos hivatal vagy közintézmény vidékre helyezése nem jelentene-e nagyobb költségeket, például a több utazás miatt, Kósa azt felelte, hogy ha az ott dolgozók nagy része is az adott városban lakna, akkor nem. Ez az ellenérv is tipikusan budapesti gondolkodást tükröz, véli Kósa Lajos. Ha ma egy vidéki ember egy budapesti minisztériumban vagy más intézménynél kap állást, neki is utaznia kell, esetleg lakást bérelnie, és ha az ezzel járó kiadásokat megtérítik neki, akkor ez is ugyanúgy költséggel jár.

Kósa szerint a vidéken élő emberek egészen új gondolkodásmódot és mentalitást is hoznának a hivatalok vagy a közintézmények működésébe. Sokszor tapasztalják ugyanis a vidéken élők azt, hogy az oktatás, az egészségügy, a vidékfejlesztés vagy agrárium területén Budapesten egészen elképesztő, valóságtól elrugaszkodott döntések születnek, mivel sokan úgy hoznak döntéseket, hogy nem hagyják el Budapest közigazgatási határát.

Kérdésünkre, hogy egy vidéki város tudna-e megfelelő infrastruktúrát,  lakást nyújtani az oda települő nagyobb számú hivatalnoknak, Kósa Lajos azt felelte: „Ez olyan, mintha azt kérdezné tőlem, igaz-e, hogy vidéken még mindig nincs villany és lóval járnak az emberek?”

Kósa szerint vidéken sokszor jobbak a közlekedési és lakhatási feltételek és az életminőség is magasabb, mint Budapesten. Egy országos hivatal áttelepítése egy vidéki városba olyan mennyiségű munkahelyet teremtene, mintha egy közepes vállalat költözne oda. Ha néhány hivatallal kevesebb lenne, az Budapestnek is hasznos lenne, mert csökkentené a beutazások számát és ezzel a dugókat is. Kósa Lajos a telefonbeszélgetés végén azzal búcsúzott, hogy most megy is megetetni a lovát.

Túlcentralizáltság

Korábban az Államreform-bizottság a hazai közigazgatás egyik problémájának a túlcentralizáltságot jelölte meg. A feladatok a minisztériumokban és a szervezet megkettőződését okozó minisztériumi háttérintézményekben koncentrálódnak, amelyek jelentős részét nem delegálják a területi (regionális, megyei, helyi) szintre. A regionalitás nem jelenik meg a hazai közigazgatás feladat- és hatásköri rendszerében, noha az EU-tagság egyik alapvető követelménye a regionális szerveződések megvalósítása.

A decentralizációra számos példa van. Hollandiában például a kormányzat Hágában székel, de fontos hivatalok és intézmények vannak Rotterdamban és Amszterdamban is. Németországban a kormány Berlinben működik, az Alkotmánybíróság székhelye viszont Karlsruhe. Szlovákiában az Alkotmánybíróság Kassán székel. Sok kritika éri ugyanakkor az EU-t amiatt, hogy a hivatalnokok és képviselők utaztatása és elszállásolása sok kiadással jár amiatt, hogy a parlamenti ülések egy részét Strasbourgban tartják.

Magyarországon eredetileg Esztergomot jelölték ki az Alkotmánybíróság székhelyéül. A testület azonban néhány ünnepi ülés kivételével sohasem működött ott, nincs is olyan épület, amely a hivatal elhelyezésére megfelelő volna. Az AB egyébként hetente két teljes ülést tart, amelyen az összes alkotmánybíró részt vesz. Nem lenne könnyű megoldani, hogy ezekre az ülésekre egy másik városba kelljen utazniuk az alkotmánybíráknak.

„A hivatalok vidékre költöztetésénél először azt kell vizsgálni, van-e jogi lehetőség rá. A válasz, igen – mondta kérdésünkre Sárközy Tamás jogászprofesszor, korábban a közigazgatási reformért felelős kormánybiztos, jelenleg az Általános Vállalkozási Főiskola rektora. – Nagyon fontos lenne Magyarország Budapest-centrikusságát csökkenteni, ezt azonban csak átgondoltan és fokozatosan lehet megvalósítani. Ha például a jövőbeli új kormányok valamilyen új intézményt, szervet hoznak létre, az elhelyezésnél ez is lehet egy szempont.”

Távol a fővárostól

Magyarországon van számos országos hivatal, amelynek vannak vidéken is dekoncentrált, regionális szervei. Ilyen például a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium vagy a Központi Statisztikai Hivatal. Sárközy szerint fontos lépés volt a táblabíróságok létrehozása is – 2003-ban a fővárosban, Szegeden és Pécsett, 2005-ben Győrben és Debrecenben. „Mint látható volt, nem volt probléma a megfelelő munkaerő sem, akinek pedig utaznia kellett, az vállalta ezt.”

Bár jogilag nem lenne akadálya akár minisztériumok vidékre telepítésének sem, Sárközy Tamás szerint a kormányzati és a parlamenti munka miatt ez nem feltétlenül jó ötlet. Ugyanakkor a kormánytól független, központi állami szervek, például az ombudsmanok hivatalai működhetnének, mondjuk, Székesfehérváron vagy más városban. Ha egy ilyen fontos hivatal nem Budapesten van, az egyrészt jelzi a semlegességét, másrészt felértékeli és megerősíti az adott települést. Az elmúlt években a kormány sokat tett a központi közigazgatás egyszerűsítéséért és leépítéséért, de az önkormányzatoknál ez nem történt meg. Ha tennének ilyen lépéseket a helyhatóságoknál, a felszabaduló munkaerőt fel tudnák szívni a vidékre telepített hivatalok, intézmények, mondta Sárközy Tamás.

Csak Pesten lehet ügyeket intézni

Magyarország monocentrikus ország, és ezt a gondolkodásmódja is tükrözi: kapcsolatokat Budapesten kell szerezni, és ügyeket is csak ott lehet elintézni, mondta Rechnitzer János professzor, az MTA Regionális Kutatások Központja Nyugat-magyarországi Tudományos Intézetének igazgatója. Franciaországban 1982-ben született meg egy decentralizációs törvény, hatására  országos hatáskörű, költségvetési intézményeket telepítettek ki Párizsból. A folyamat ott is lassan halad, mert a bürokrácia érthető okokból minden eszközzel akadályozza, és nem könnyű a személyi és infrastrukturális feltételek megteremtése sem.

Magyarországon ezen a téren kevés történik. Mintha nem vennénk észre, hogy ma már egy hivatal nem úgy működik, mint húsz vagy ötven éve, mondta Rechnitzer János. Ma már van autópálya, van internet, e-mail, ráadásul vidéken sokszor jobbak a közlekedési és lakhatási lehetőségek, mint Budapesten. A társadalombiztosítási főigazgatóság működhetne Budapesten kívül is, legfeljebb a leveket nem budapesti címre kellene postázni. Az állampolgárnak azonban teljesen mindegy lenne, hol van a főigazgatóság székhelye, ha az ügyfélkapun online intézheti az ügyeket.

Rechnitzer János szerint nagyon fontos gesztus lenne a vidéknek, ha egy országos illetékességű hivatal székhelye nem Budapesten lenne. Ez jelentős szellemi erőforrásokat koncentrálna az adott városba, egy-egy ottani konferencia fellendíthetné az idegenforgalmat, a jobb jövedelmek nagyobb fogyasztást eredményeznének, lehetőség lenne a helyi egyetemmel való kooperációra, és mindez emelné a város súlyát. Egy ilyen lehetőség versenyt is gerjesztene a városok között.

A nagy magáncégek már felfedezték maguknak a vidéket, ha a központ Budapesten is van, aki ügyfélszolgálatot, tudakozót hív, az könnyen lehet, hogy nyíregyházi vagy nagykanizsai munkatárssal beszélget, de a bankok is szeretik kihelyezni a háttértevékenységet a valamivel olcsóbb munkaerőt jelentő kisebb városokba.