Az épületek felújításakor a kevéssel is beérjük

A február mozgalmas hónapja a magyar környezetvédelemnek. A hónap elején majdnem ötszáz civil szervezet próbált nyomást gyakorolni a politikusokra, hogy még ebben a ciklusban tárgyaljon az országgyűlés a klímatörvényről. Akár nekik köszönhetően, akár tőlük függetlenül történt, a parlament az utolsó munkanapon, február 22-én napirendre is tűzi a kérdést. Közben pénteken megrendezték a Második Budapesti Klímacsúcsot.

Bár az üzleti szféra nem túl nagy számban képviseltette magát, a meghívott és beígért politikusok mindannyian, a tudományos élet szereplői pedig majdnem mind eljöttek a budapesti Béke szállóban tartott rendezvényre.

A legtöbb felszólaló beismerte a tavalyi koppenhágai klímakonferencia kudarcát, de megpróbálták bíztató jelként értékelni azt a keveset, amit a dán fővárosban tartott tanácskozás el tudott érni. Például, hogy a résztvevő államok maximum kétfokos hőmérsékletemelkedést tartanak elfogadhatónak.

Szili Katalin megnyitóbeszédében reményét fejezte ki, hogy a parlament elfogadja a klímatörvényt. Ezzel Magyarország legalább a törvényi szabályozás terén csatlakozna Európa élvonalához.

A cél az üvegházhatást előidéző gázok kibocsátásának csökkentése. A jelenlegi tervek szerint a fejlett államoknak már most csökkenteni kell kibocsátásukat, míg a fejlődő államok 2020-ig növelhetik azt.

Magyarország nem is áll olyan rosszul. Az 1990-es állapotokhoz képest 40 százalékkal kéne csökkentenünk az üvegház hatást okozó gázok kibocsátását 2020-ig, 2050-ig pedig 80 százalékkal. Mostanáig a csökkentés 30 százalékát sikerült teljesítenünk.

Itthon a káros anyagok kibocsátásának 40 százalékáért a háztartások a felelősek. Ez elég magas arány. Létezik ennek orvoslására egy átfogó program, a Zöld Beruházási Rendszer, és azon belül például a Klímabarát Panel Program.

Ürge-Vorschatz Diána, a CEU professzora, nemzetközileg is elismert klímaszakértő nem jött el, előadását azonban a levezető elnök Dr. Faragó Tibor, a környezetvédelmi minisztérium államtitkára ismertette, jelezve, hogy mivel nem ért egyet.

A klímaszakértő arra hívja fel a figyelmet, hogy az otthonok modernizálásakor könnyen követhetjük el azt a hibát, hogy kevéssel is beérjük. A belakatolás veszélyének hívják azt, amikor egy házhoz végre hozzányúlnak, valamennyit javítanak is a pazarló energiafelhasználásán, azonban közel sem annyit, hogy az a hosszú távú kibocsátási terveknek megfeleljen. A felújítás után pedig a következő negyven évben érintetlenül hagyják az épületet.

Ürge-Vorschatz példaként hozta fel a Solonova kísérleti projektet ahol, igaz rendkívül drágán, úgy tudtak felújítani egy panelházat, hogy az 84 százalékkal kevesebb energiát használ mint előtte. Az önkormányzati programok esetében, például Székesfehérváron, ez a javulás mindössze 18-36 százalékos.

A szakértő arra a következtetésre jutott, az előadását tolmácsoló környezetvédelmi államtitkárral nem teljesen összhangban, hogy a drágább, de hosszabb távú megoldást kell alkalmazni, mert ezen a téren kis lépésekkel nem jutunk előbbre.

A politikusok az általános célok és remények megfogalmazásán kívül egy-két konkrétumot is említettek. Fodor Gábor ex-környezetvédelmi miniszter elmondta, itt lenne már az ideje, hogy a környezetvédelem ne ágazati politika legyen, hanem érdemben, kormányzati szinten foglalkozzanak vele. Pozitívumként említette, hogy a Magyarországon amúgy gyenge civil társadalom, legalább a környezetvédelem területén erős.

Bencsik János, a Fidesz szakpolitikusa többek között a környezetvédelmi hatások internalizálásáról, fogyasztói árakban való megjelenéséről beszélt, a társadalmi igazságosság megteremtése mellett.

Mi lesz itt 2050-ben? - tette fel a kérdést a levezető elnök a tudományos blokk végén. A nem titkoltan provokatív felvetésre válaszolva kifejezetten borús jóslatokba bocsátkoztak a megkérdezettek.

László Ervin filozófus szerint, ha még egyáltalán élünk negyven év múlva, azt a fenntarthatóság határán fogjuk tenni. Vagy gyökeresen változtatunk az elkövetkező 3-5 évben, vagy később nagy veszélybe kerülünk. A 2012-es évet kritikus évnek tekinti.

Többen egyetértettek abban, hogy a globalizáció pár éven belül megtorpan. Dr. Kerekes Sándor a Corvinus egyetemről ehhez képest optimista volt. Bár a mély változtatásra még szerinte sem állunk készen, egy komolyabb, minden valószínűség szerint bekövetkező krízis után képesek leszünk rá. Ő azért sem aggódik, mert véleménye szerint a természet szerencsére többet bír, mint a társadalom.