Bertalan
14 °C
27 °C

Szívesen hibáztatjuk a megvert nőket

2010.03.08. 20:32
Magyarországon tabu a családon belüli erőszak, és meglehetősen sok előítélet övezi. Ha valakit otthon vernek, a rokonság, a szomszéd rendszerint másfelé néz, a rendőr sok esetben nem távolítja el a bántalmazót, mert egyszerű családi vitának titulálja a verést, a bíró ismeretei gyakran hiányosak. Még rendes törvény sincs a családon belüli erőszakra, sőt, a törvény betűje szerint nincs is ilyen bűncselekménytípus. Ebben a helyzetben kapott Dr. Galajda Ágnes bíró Nemzetközi Bátorságdíjat a CEU-n az amerikai nagykövettől a családon belüli erőszak elleni küzdelméért.

A Bátorság-díjat a családon belüli erőszak elleni küzdelemért kapta. A családi erőszak hatékony kezelésénél sok múlik a rendőrön, a családsegítőn, az ügyészen is. De mennyit tudnak tenni a magyar bírák azért, hogy jobb legyen a helyzet?

Dr. Galajda Ágnes: Nagyon sokat. A bírók döntése fontos üzenet a társadalom felé. Ha a bíró elítéli ezt a cselekményt, akkor hat a rendőrségre, a társadalomra is. Ezért nem mindegy, hogy a bírósági döntések milyen szintűek, milyen tudást, ismeretet tükröznek. Hét éve foglalkozom ezzel témával, és azóta talán nem volt még egy olyan kérdés, amelynek megismerésére ennyi szakmai fórumot szerveztünk volna. Mégis nagyon nehéz az áttörés.

Azért is kapta a díjat, mert konferenciákat, szakmai képzéseket szervez a bíróknak a családon belüli erőszakról. Ennyire szegényesek az ismeretek?

2003-ban Washingtonban egy olyan képzésen vettem részt, amely során gyökeresen megváltozott a szakmai álláspontom. Addig én is azt gondoltam, mint a bírók többsége, hogy ez is csak egy átlagos erőszakos bűncselekmény, nincs speciális jellegzetessége. Az egyik legnagyobb bátorságnak azt tartom, ha az ember a korábban elfogadott nézeteit, megszokásait, gondolatait felül tudja bírálni. Abban az időben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalában dolgoztam, és lehetőségem volt családon belüli erőszakkal kapcsolatos konferenciákat szervezni a bíróknak. Igyekeztünk mindig rendőröket, civileket, ügyészeket is meghívni, vagyis a problémát horizontálisan megfogni. 2008-ban pedig megalakult a Bírónők Egyesülete, ami folytatja az ismeretátadást, képzést.

Gajada Ágnes
Gajada Ágnes

Ön speciális bűncselekményként tekint a családon belüli erőszakra, holott nincs olyan magyar törvény, ami ilyen bűncselekménytípust említene.

Ma az erőszakos bűncselekmény eredménye szerint foglalkozunk a családon belüli erőszakkal, vagyis ez is csak egy súlyos testi sértés például. Ennek következtében elsikkadhat a cselekmény sajátossága: az elkövető és az áldozat együtt él, sérül a bizalom, az erőszak ismétlődik, eszkalálódik, vagy hogy egyáltalán nem könnyű kilépni a szituációból. Az áldozattá válásnak, majd utána az együttélésnek mások a körülményei, és ez nagyban speciálissá teszik a családon belüli erőszak cselekményeit.

De ahhoz, hogy a bíró is jól tudja kezelni az ilyen ügyeket, rengeteg jellemzőt, kutatási eredményt kell ismernie, hogy értse, itt nem olyan jellegű verekedésről van szó, mint akár egy kocsmában vagy ismeretlenek között az utcán. Fontos az is, hogy határozott és pontos fogalmakkal dolgozzunk, ehhez képest itthon nincs társadalmi és szakmai megállapodás abban, hogy a családon belüli erőszak egy olyan önálló jelenség, ami nem hasonlítható más erőszakos cselekményekhez.

Törvényeink általánosságban védelmet nyújtanak az áldozatoknak, de látnunk kell, a családon belüli erőszak áldozatainak ez sokszor nem elegendő. És sajnos addig, amíg abban nincs megegyezés, hogy a családon belüli erőszak egy speciális erőszak típus, addig az eszközök, például a távoltartás megítélése, alkalmazása is nehézkes.

Magyarországon a családon belüli erőszak kezelésének törvényi lehetősége nemrég bővült, most már elrendelhetik a hozzátartozók közötti erőszaknál az azonnali távoltartást is, de ennek a gyakorlata ritkás. Kritikusai szerint több szempontból rossz a távoltartás szabályozása: rövid időre emeli ki a bántalmazót és nincs kiépítve olyan hálózat, ahová a bántalmazott mehet, és ott támogatást, szállást kap.

Az azonnali távoltartást a polgári bírók rendelik el. A büntetőjogban ez egy kényszerintézkedés, olyan, mint az előzetes letartóztatás vagy a házi őrizet. Általában akkor rendelik el, ha a súlyosabb intézkedés feltételei nem állnak fenn, és igen ritkán élnek ezzel a lehetőséggel, főleg, mert nagyon lassú a folyamat. Jártam el olyan ügyben, ahol a januári eset május környékén gyűrűzött be a bíróságra. Nem kell magyarázni, hogy mennyire hatástalan, ha májusban elrendelem a harminc napos távoltartást.  Az is baj, hogy nincs következő lépés, mint például Ausztriában, ahol a távoltartás mellett az áldozatnak megfelelő támogatásban van része, van hely, ahová mehet, egy olyan hálózat, ahol segítséget kérhet, ahol lakhat. Ennek itthon nincs meg a lefedettsége.

Sólyom László kritikájára azt is módosították az Alkotmánybíróság döntését követően a törvényben, hogy a volt élettársakra nem alkalmazható az azonnali intézkedés, holott a tapasztalat azt mutatja, hogy az egyik legnagyobb veszélyt a volt élettársak jelentik. A törvényben csak bejegyzett élettársi viszony esetén lehetséges ez az eljárás. Hogyan értékeli ezt?

A kutatások szerint valóban azok a legkritikusabb helyzetek, amikor bekövetkezik a válás, vagy felbomlik egy kapcsolat. Ez gyakran erőszakos cselekményekhez vezet. Azt hiszem, nem lehet különbséget tenni abban, hogy jogilag milyen kapcsolat szakadt meg. Remélem, hogy korrigálják majd ezt a törvényben.

Mi a nemzetközi tapasztalat? A nemzetközi gyakorlatban definiálva van a családon belüli erőszak? Segíti az eljárást, ha külön bűncselekménynek számít ez az erőszakos bántalmazások között?

Amerikában például külön törvény van, de ott sem egy-két év alatt született meg. Európában a kontinentális jogot alkalmazzuk, vagyis az a bűncselekmény, ami törvényben meg van határozva. Ami nincs megfogalmazva, az nem bűncselekmény. Az Európában meggyökeresedett jogi gondolkodásnak sokkal jobban megfelelne, ha ki lenne mondva, hogy ez egy önálló erőszakos cselekmény. Ugyanakkor a bírók megfelelő képzésével a mostani helyzeten is lehetne javítani, de alapvető változást, áttörést csak törvénymódosítással lehetne elérni.

A rokonság, szomszédság elfordítja a fejét, a rendőr nem él az azonnali távoltartás, vagy súlyosabb esetben az őrizetbe vétel lehetőségével, az ügyész nem dönt elég gyorsan az előzetes letartóztatásról, a családsegítő nem működik hatékonyan, a bírók keveset tudnak a családon belüli erőszakról. Mindenki hibás?

Bizalmatlanok az emberek, igen erős az előítélet. Azt gondolják, hogy az áldozatok hazudhatnak, vagy valami hátsó szándékkal tesznek bejelentéseket. Ha valaki közli a munkahelyén, hogy bántalmazták az utcán, részvéttel közelítenek hozzá. Ugyanakkor, ha elmeséli, hogy otthon bántották, akkor szerintem pillanatok alatt egyedül marad. Ráadásul nálunk szívesen hibáztatják az áldozatokat, azt mondják, biztos a nő provokálta a verést, valamilyen okot szolgáltatott rá. Mások szerint pedig nem tartozik az államra a magánszférának ez az intim része. Pedig igenis ki kellene mondani, hogy akkor is fel kell lépni, ha valaki a családon belül válik áldozattá.

A bíró is a magyar társadalom tagja, amiben a családon belüli durva verés tabu, és gyakran az áldozatokkal szemben vagyunk előítéletesek. Az előbb ön által részletezett vélekedések a bírók fejében is megjelenhetnek.

Ez nem fogadható el. A bírót, aki ítélkezik, vagy a rendőrt, aki eljár, csak úgy szabad közel engedni a témához, ha elég ismerete van és nem rendelkezik az átlagember előítéleteivel. A közhatalom nem tűrheti el, hogy a képviselői munkájuk során az átlagember előítéleteivel hozza meg döntését. Nem szabad, hogy egy legyen az átlag állampolgárral, mert akkor nagyon nagy baj van. Ezért is küzd az egyesületünk.