További Belföld cikkek
- Megérkezett a havazás, baleseteket és fennakadásokat okozott az utakon
- Uszály ütközött a Margit híd lábának, több hajóban is kárt tett
- Orbán Viktor: A békéről beszélni Európában olyan volt, mintha ördögöt idéznél
- Kemény üzenetet küldött David Pressmannek lehetséges utódja: Hagyd abba ezt az ostobaságot
- Parázs vita alakult ki Magyar Péter és Fülöp Attila között
A miskolci kiliáni lakótelepen közepén, a Könyves Kálmán utca helyén több száz méteren át hömpölyög a megáradt Szinva patak vize. A helyiek többsége a villamosvégállomás felőli oldalon álldogál. Vasárnap este hat van, szeretnének hazajutni a túloldalra, de a térdig érő, sebes sodrású vízbe csak kevesen merészkednek be.
A folyamatosan zuhogó eső miatt a Szinva már jóval feljebb, a Hámori-tónál kilépett a medréből. A Lillafüred felé vezető úton több helyen magas vízátfolyások vannak, a rendőrök csak a helyben lakókat engedik át. A városban szükséghelyzet-közeli állapotok uralkodnak, de a katasztrófvédelem a készenléten túl egyelőre nem hozott különleges intézkedést.
A lakótelepen van, aki biciklivel próbál hazajutni, mások egyszerűen átsétálnaka vízen, megint mások leveszik a cipőt és úgy kelnek át. Aki kéri, azt a tűzoltók ölben viszik. A járdaszegélyen homokzsákok sorakoznak. Senki nem emlékszik még csak hasonló esetre sem.
A környéken ennek ellenére viszonylagos nyugalom van. "Valami csőtörés történt?" - kérdezi egy vicces kedvű 40-es férfi. "Haza kéne menned Ferikém, nemsokára kezdődik valami árvizes katasztrófafilm a tévében, azon röhögjél! - szól oda egy ismerőse. Később kiderül, hogy Feri is csak kínjában poénkodik, a kocsijából csak a tetőantenna látszik ki a garázsban.
Szinte valamennyi ház pincéjét elöntötte a víz. Az egész városban vízkorlátozások vannak, a környéken ezen túl sok panelépületben az áramot is el kell zárni; rengeteg család néz nehéz éjszaka elé. Tóth Istvánné egy karton vízzel és gyertyákkal felszerelkezve szeretne hazajutni, sírdogál, őt majd dzsippel viszik át. A boltban gyorsan fogy az ásványvíz, de az eladó szerint a töményre is nagy ma a kereslet. A tűzoltók nem bírják a tempót, a szivattyúik folyamatosan járnak, de túl sok pincéhez kéne kiérniük.
A Szinva valószínűleg még messze nem tetőzött, de mivel nem a szokásos medrében folyik, és a belváros védelmében egy zsilipet is meg kellett nyitni, megjósolhatatlan, hogy mennyit emelkedhet. Az eső mindenesetre folyamatosan zuhog, az egyik katasztrófavédelmis szerint a lakótelepen még akár fél métert is nőhet az új patak szintje.
Pár fiatal kap az alkalmon, és egy kopott vízitúrás kenuval hajókázni kezdenek a házak között, majd visszacipelik a hajót. Amikor elakadnak, kiszállnak, felemelik, visszaülnek, továbbeveznek. Olykor a tűzoltók is megtolják őket, vigyorognak, aztán a vállukat vonogatják: "ha ehhez van kedvük, miért ne csinálják?
A folyóccskán a tűzoltók járművei, homokot hordó teherautók és töltött zsákokat elszállító terepjárók közlekednek. Amikor némelyik teherautósofőr túl gyorsan hajt, a kerekek nyomában a víz átcsap a homokzsák-torlaszokon a keresztutcákba, ilyenkor a méltatlankodó bámészkodók gesztikulálva próbálják lassabb sebességre inteni.
Este hétkor az egyik parkocskánál nagyobb csoport önkéntes kezd csoportosulni. Homokzsákokat töltenek, és csatárláncba állva adogatják egymásnak. A Könyves utca hosszában egyre magasabb az alkalmi homokzsák-védvonal.
Az önkéntesek egyre többen vannak, sok a fiatal. A legtöbben a környékről jöttek, van aki bakancsban és terepruhában dolgozik, mások strandpapucsban, edzőcipőben vannak. Nagyon sok a gárdaegyenruhás, jobbikos-pólós. "Most bezzeg nincs itt a tévé, hogy velünk ijesztgessenek" - mondja egy fiatal nő.
A túloldalon ácsorgók közül valaki fasisztázni kezd, kis szóváltás alakul ki, de ez most nem a politikai nézetkülönbségek rendezésének a pillanata: senkinek nincs kedve átgázolni a vízen egy kis kakaskodásért. A zsákokat töltők között valaki viccelődni kezd a homokozó gárdistákon: "Ez az első melegparti Miskolcon, zsákoljuk a homokot, Frodók!" Nincs nagy sikere.
A rádióban megint bemondják, hogy ráomlott a löszfal egy házra és valaki meghalt. Az egyik lapátoló férfi halkan odaszól a körülötte állóknak: "nem mindenki jobbikos, itt lakom, persze hogy addig lapátolok, amíg kell."
Este tízkor a környéket biztosító, csuromvizesre ázott rendőröknek még fogalmuk sincs, meddig kell itt lenniük. A panelházak közül sok vaksötét, lent az emberek csendesen adogatják a zsákokat.