Karcag titka

130 szakács mérte össze a tudományát a hétvégén a 12. karcagi birkafőző fesztiválon, és ez önmagában is jelentős esemény. Ráadásul az Index közéleti elemző stábja kiszúrta, hogy két kormánytag, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár Varga Mihály és Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter is a város szülötte, ami – tekintetbe véve a sajtónak a tervek szerint hamarosan hatályba lépő új médiatörvény által előírt tájékoztatási kötelességét – egyértelművé tette, hogy az eseményről megfelelő súllyal kell beszámolnunk.

Ha mindez nem lett volna elég, a rendezvény előtt két nappal Varga államtitkár a honlapján saját készítésű videófelhívást tett közzé, hogy reklámozza a monstre szabadtéri birkafőzést.

Egy ilyen mozgósító erejű felvételnek egyszerűen lehetetlen volt ellenállni. A feladat nyilvánvaló volt: ki kell deríteni, hogy mitől jött lendületbe Karcag, mi a város titka.

Az időjárás sajnos csúnyán kibabrált a szervezőkkel: szombaton a városban 15 fok volt és szinte megállás nélkül esett az eső. A helyszín, a múzeum körüli park gyorsan elmocsarasodott, így aki tehette, behúzódott valamelyik sátorba. A szokásos 10-15 ezer látogatónak körülbelül a negyede jött el, igaz, a többségükről már déltájban lerítt, hogy őket aztán semmilyen időjárási viszontagság nem tántoríthatja el a fesztiválozástól.

A hasonló fesztiválok gyakorlatának megfelelően itt is volt népi kirakodóvásár. A város nyitottságát jól mutatta, hogy nemcsak a magyar népi iparművészet kapott lehetőséget a bemutatkozásra: a helyben kovácsolt kerítésdíszek és a földön kucorgó bácsi által fonott gyékénykalapok mellett jól megfért a műanyag olasz zöldségaprító készlet képességeit bemutató előadás.

A kirakodóvásár vonzerejét nagyban növelte, hogy helyszínül egy aszfaltozott utat jelöltek ki, így nem kellett bokáig a sárba merülve nézni a portékákat. Különösen népszerűek voltak a pálinkamanufaktúrák sátrai.

A tulajdonosok eleinte csak ingatták a fejüket a kormány pálinkaliberalizációs intézkedésének az említésére, aztán némi unszolásra elmondták, hogy fogalmuk sincs, miből fogják törleszteni a fejlesztésre felvett hiteleket, ha a házi főzés miatt jelentősen visszaesik a kereslet. A pálinkakínálattal ismerkedő fesztiválozók jókedvét szerencsére egyáltalán nem vetette vissza a kormánypolitika.

A birkafőzők hatalmas kondérokban kavargatták a pörköltet. Hiába címerállata Karcagnak a juh, a helyi szakácsoknak az ország összes részéről érkező birkafőzőkkel kellett összemérni a tudásukat. A technológia szórás hatalmas, volt aki a 2-3 éves, még nem ellett nőstény juhokra, az úgynevezett apácákra esküdött, mások szerint a jó pörkölthöz legalább 6 éves birka kell. Ugyanígy megoszlottak a vélemények az abálólé összetétele és a pontos technológia tekintetében is.

Ahány birkafőző mester, annyi apró fogás, amelyekhez az Indexnek megszólalók többsége a vallási dogmákhoz hasonló elszántsággal ragaszkodott. Voltak köztük juhászok is, akik ilyenkor rendre a gondjukra bízott nyáj legjobb húsú állatait főzik meg. Mindehhez, mint kiderült, vörösbort és (többnyire) szilvapálinkát fogyasztottak, elviselhetőbbé téve az időjárás viszontagságait.

Az emberek többsége az eső elől a nagy rendezvénysátorba menekült, ahol a helyi amatőr néptáncosok, kórusok, dalárdák, mesemondók adtak számot a tudásukról, élőben demonstrálva, mennyire nem légből kapott a köztársaságielnök-jelölt Schmitt Pál civil önszerveződésről vallott nézete, miszerint ott történnek "a művészet, a szocializáció első lépései".

Mivel a pórnép csak vihogott vagy a vállát vonogatta, amikor Karcag titkáról kérdeztük, rájöttünk, hogy bennfentes forrást kell keresnünk. A legalkalmasabb nyilvánvalóan Fazekas miniszter lett volna, aki az összeférhetetlenség miatt épp a napokban mondott le a város polgármesteri tisztéről, de sajnos nem bírtunk a nyomára akadni. Hiába tudtuk, milyen öltönyt visel, milyen esernyővel óvja magát és milyen formájú a cipője nyoma, mintha csak fantom lett volna, soha nem értük utol.

Szerencsére egyszer csak előttünk termett Varga Mihály, aki addigra már megvált átázott öltönyétől és sárga túrakabátban vegyült a tömegben. A múzeum mögötti különsátorban végre megtudtuk, hogy mi a titok. "Ez itt egy rideg alföldi táj, jó kis szikes talajjal. Mindenért jobban meg kell küzdeni. A környék hagyományos mezőgazdálkodó, földművelő vidék, a maga minden keservével, és lehet, hogy ez az embert kicsit ütésállóbbá teszi, megacélosítja."

A vidéket az államtitkár szerint csak három dolog bírja ki, a birka, a szilva meg az Othello szőlő, amik úgy függnek össze, hogy vacsora előtt jó szilvapálinkát kell inni, utána megeszik a birkát, majd jó othello bort isznak. "Ha ez a három dolog kibírja a talajt, akkor nekünk is ki kell".

Az államtitkár nem aggódik a pálinkaliberalizáció miatt, szerinte a házi főzésű párlatok nem vonnak el érdemi keresletet a nemesebb italok elől, és az intézkedésnek a népbetegségnek számító alkoholizmusra gyakorolt esetleges kedvezőtlen hatásától sem tart: "mértékletesség" – hangsúlyozta a kulcsszót Varga Mihály. Miután továbbindultunk, úgy találtuk, hogy a birkafőző fesztiválra az eső ellenére is kitartók egyáltalán nem az önmérséklet erényének gyakorlása céljából látogattak ki.

A nap fénypontjára, a főzőverseny eredményhirdetésére már mindenki kicsit elcsigázott volt, viszont Fazekas Sándor végre materializálódott, sőt, a pillanat fényét emelendő felbukkant mellette Pintér Sándor belügyminiszter is. Ekkor azonban végtelen hosszúságú díjátadó ceremónia kezdődött.

A szakácsok között nem igazán érthető szempontok alapján elképesztő mennyiségű kerámia főzőedényt osztottak ki. Díjakat adott át a kazah nagykövet, és a város vezetés által felajánlottak mellett rengeteg díj érkezett mindenféle cégektől és intézményektől is. Így derült ki, hogy a versenynek francia és lengyel résztvevői is voltak.

Amikor nem karcagi kapott díjat, egy érces férfihang rendre hangos "bundázásba" kezdett. Különdíjat kapott a legidősebb és a legfiatalabb szakács, a legfiatalabb és a legidősebb népviseletbe öltözött birkafőző, valamint a legnagyobb, népviseletbe öltözött főzőcsoport is. Az Index stábja egy ideig próbált lépést tartani az eseményekkel, de másfél órányi várakozás után még mindig nem derült ki, hogy a zsűri kinek a főztjét találta a legjobbnak, így nem acélosítottuk magunkat tovább a saras sziket dagasztva.