Móric
9 °C
18 °C

Rettenetesen idegesítenek a gyerekek

2010.07.02. 10:08
A magyar népességfogyás prózai oka, hogy nálunk egyszerűen túl kevés gyerek születik. Németországban is hasonló a helyzet, ott a gyermektelenek 30 százaléka felvállalja, hogy tudatosan nem akar utódot. A közvélemény-kutatók szerint Magyarországon kiemelkedően magas a gyerek értéke, nálunk a felmérésekben nyoma sincs a németekéhez hasonló válasznak, mégis évről évre csökken a születések száma. A családi kérdésekben konzervatívnak tekinthető Magyarországon a gyermektelenség kínos dolog, a környezet megbélyegzi, önzőnek tekinti azt, aki nem vállalkozik saját gyerekre. 30 feletti, gyermektelen nőket és férfiakat kérdeztünk arról, miért nem akarnak gyereket. Fogy a magyar sorozat, 2. rész.

A gyerektelenség tabu, ezt az is jól példázza, hogy interjúalanyaink közül csak egy személy vállalta saját nevén a beszélgetést, aki külföldön él. A többiekét kérésükre megváltoztattuk.

Egyre szűkösebbek a lehetőségek

Adrienn 37 éves, barátjával él, nem házasodtak össze. Húszas évei elején tíz évvel későbbi saját magát férjjel és legalább egy gyerekkel képzelte el, de ahogy múltak az évek, úgy halványodtak a saját gyerekkel kapcsolatos vágyai. Ma már egyáltalán nem akar gyereket,  elsősorban anyagi okok miatt.

„Erre általában az a reakció, hogy a gyerekvállalás nem pénz kérdése, és ez kisgyermekkorban még igaz is lehet, de iskolakorban már sokkal többi anyagi vonzata van a gyermeknevelésnek. Az iskoláztatáson felül a növekvő gyereknek az igényei is növekednek, és már rég rossz, ha azt kell elmagyarázni, hogy miért nem megyünk állatkertbe/nyaralni/olyan helyekre ahová a többi gyerek  jár. Mindig jó munkahelyeim voltak, sosem kerestem rosszul, sosem voltam munkanélküli, van lakásom, nincsenek súlyos gondjaim, ennek ellenére még gyerek nélkül is egyre szűkösebbek a lehetőségek (utazásra, tanulásra, lakáscsinosítgatásra már nemigen jut) a rezsit is egyre nehezebb kifizetni. És ha a családi bevétel gyed/gyes alatt a töredékére csökkenne, gyakorlatilag kivitelezhetetlen lenne az életszínvonal szinten tartása” – mondja, majd hozzáteszi, hogy nem is szereti különösebben a gyerekeket.

 

Ki nem állhatom őket

A 32 éves Mikolájnak viszont ez a legfőbb érve a gyerektelenség mellett. „Rettenetesen idegesítenek a gyerekek, gyakorlatilag ki nem állhatom őket. Nyilván ugyanazok a dolgok idegesítenek, amik nagyjából mindenkit, csak míg mások higgadtan és felnőtt módon tudják ezeket tolerálni, addig én erre képtelen vagyok. Egy visítozó vagy szaladgáló kis geci simán a dühroham szélére juttat barmikor. Emiatt nem tudom elképzelni, folyamatosan a közelemben legyen, hogy együtt kelljen vele élnem.”

bby250

A gyerekek tehát ellenszenvesek Mikolájnak, de mégsem ez a legfontosabb indoka a gyerektelenségre. „Azzal tudnám érzékeltetni, amit Bill Murray mond Scarlett Johanssonnak az Elveszett Jelentés című filmben, amikor az kérdezi tőle, hogy milyen volt, amikor megszületett az első gyereke. A válasz az volt, hogy az egész addigi élete ment kukába. Szeretem a mostani életemet, baromi komfortos, mert szinte alig vannak benne kötöttségek, kötelezettségek, felelősség. Virágaim se nagyon vannak, mert rendszeresen kellene locsolni őket. Néha fél évig nem mosogatok el, mert éppen akkor nem ahhoz van kedvem” – mondja, majd hozzáteszi, hogy kizártnak tartja, hogy ez valaha is megváltozzon az életében.

Miért építenék akadályokat?

A 32 éves, férjezett Júlia hasonló érvek miatt nem szült eddig, nem is szeretne szülni, bár nem is zárja ki, hogy valaha rászánja magát a gyerekvállalásra.

„Észérvekkel nem lehet megtámogatni a gyerek utáni vágyat, és ezt a vágyat nem érzem. Közben teljesen más, szüléssel, gyerekneveléssel nehezen összeegyeztethető dolgokat csinálok, és ezek fejlesztésén jár az eszem. Miért is építenék akadályokat a céljaim elé?” – mondja, és szerinte már az is jól mutatja a hozzáállását, hogy kislányként sem akart gyereket, sőt, babákkal sem játszott soha. A férje sem akar gyereket, nincs is emiatt konfliktus az életükben. „Szoktunk róla beszélni, és még az is lehet, hogy egy másik kapcsolatban mindkettőnknek lenne gyereke, mert ha az egyik fél nagyon akarja, a másik hajlamos beadni a derekát. Főleg a férfiak.”

A korábban idézett Adrienn ezzel a gondolattal ellentétes példa, a barátja ugyanis szeretne gyereket, de elfogadta, hogy Adrienn nem, és így is vállalják a közös jövőt. Adrienn ugyanakkor úgy érzi, a későbbiekben még okozhat a kapcsolatukban problémát a gyerektéma, és akár szakításhoz is vezethet. Mások előtt a barátja nem is szereti bevállalni, hogy nem terveznek közös utódot.

 

Túl öreg vagyok

A 40 éves Marcell úgy érzi, lemaradt a gyerekvállalásról, és ezt nem is bánja különösebben. „Most már késő, nem fogok hülyét csinálni magamból azzal, hogy a 16 éves lányomat kísérgessem az iskolai rendezvényekre 56 évesen, és állandóan megkapjam, hogy nagyfater, álljon már ki a képből. A másik ok, hogy túl egoista vagyok, szeretem az életemet abban a ritmusban élni, amiben most, és nem akarom, hogy ebből bármi vagy bárki is kiszakítson. Túl jól érzem ahhoz magam, hogy hajnal háromkor szaros pelenkák hurcolászására vágyjak”. Régebben volt olyan időszak az életében, amikor akart gyereket, de akkor a partnere nem olyan volt, akivel ezt meg lehetett volna tenni. Most már kifejezetten idegesítik a gyerekközpontú nők. „Volt olyan randi, ahol a csaj csillogó szemmel bámulta a szomszéd asztalnál gyereket etető kismamát, én meg felálltam, és leléptem.”

Mit szólnak a többiek?

bby251

A 32 éves Attila az édesanyjával él és nem akar gyereket, egyrészt, mert nincs barátnője, másrészt, mert úgy érzi, nem tudná megadni a lányának vagy fiának a kertes házat, amit saját magával szemben elvárna. Ugyanakkor erős társadalmi nyomást érez a gyerekvállalásra. „Anyám tesz néha kósza célzásokat rá, hogy lassan örülne valami unokaszerűnek, de ez nem jelentős. Inkább az, hogy az ex-osztálytársaim jelentős része már családos, vagy már el is vált. Havi átlag három tejfakasztó/legénybúcsú meghívás jön a velem egyidős vagy fiatalabb ismerősöktől. Ez kicsit frusztrál ugyan, de nem annyira, hogy feladjam az elveimet, hogy csak a biológiai órám ketyegésének engedelmeskedve legyen egy gyerekem.”

Senkit nem akarok meggyőzni

Adrienn családja és barátai is rendszeresen felhozzák a gyerektelenség témáját, de neki a téma tabu, egyszerűen nem beszél róla. „Mert előbb utóbb általában oda kanyarodik a beszélgetés, hogy meg kell magyaráznom, hogy miért nem. Én erről senkit nem akarok meggyőzni, még csak azt sem várom el, hogy bárki megértse, nem kell elfogadni, de rettenetesen bosszant, hogy az ellenkezőjéről szeretne valaki jobb belátásra bírni” – mondja. Júlia sem rajong ezért a témáért. „Nem állok vele ki sehova, és nem beszélek róla magamtól, pláne nem idegenek között, mert ők viszont hajlamosak beledumálni. Többször kerültem már hülye helyzetbe, mert van, akinek ez a döntés érthetetlen, és vadul nekikezd a papolásnak.”