Adalbert
12 °C
21 °C

Meghal a magyar, de nem ezért fogy

2010.07.05. 15:49
Egy rózsadombi és egy bodrogközi magyar várható élettartama között tizenegy év különbség van. Fogy a magyar, de nem a halálozás miatt, a magyar halálozási helyzet az utóbbi másfél évtizedben sokat javult. Mégis, egyes társadalmi csoportokban még mindig rettenetes a helyzet, és bár 1993 óta jelentősen javultak a halálozási mutatóink, sereghajtók vagyunk a fejlett országok között. Fogy a magyar sorozat, 3. rész.

Néhány afrikai ország kivételével a világon mindenhol a nem fertőző krónikus betegségekben halnak meg legtöbben, így van ez Magyarországon is. Ezenkívül az erőszakos halálok (baleset, öngyilkosság) vannak még a leggyakoribb okok között, és a fertőző betegségek, de azok már csak elenyésző mértékben. A KSH legfrissebb halálozási adatai szerint 2008-ban százharmincezer magyar halt meg, felük valamilyen szív- és érrendszeri betegségben, negyedük rákban, és csupán három ezrelékük halálát okozta fertőző betegség (elsősorban TBC).

Magyarország, a negatív példa

Magyarország évtizedekig, a kilencvenes évek elejéig egyedülálló volt azzal, hogy a fejlett országok között szinte csak nálunk csökkent a várható élettartam. Ennek főként a szocialista rendszer volt az oka. Az MTA Demográfiai Bizottságának elnöke, Józan Péter szerint a halálozási viszonyokat nagy mértékben befolyásolja az adott ország gazdasági-, kulturális-, társadalmi rendszere, és bár a halálozási okok a világon mindenhol hasonlóak, a halálozási helyzet a társadalom szerkezetének függvényében eltérő.

D  FO20081106040

Nálunk a hatvanas években kezdett el drámaian romlani a helyzet. 1966-tól 1993-ig folyamatosan csökkent a várható élettartam. Ez a trend elsősorban a férfiakat érintette, évről évre csökkent néhány tized évet a születéskor várható életkoruk. A nőknél ugyanez a mutató stagnált, vagy kissé javult, de összességében romlott a helyzet.

„A hatvanas évek második felére a lassan és kevéssé, de javuló életkörülmények miatt új betegségek jelentek meg. Egyre többen kezdtek el cigarettázni és alkoholt fogyasztani, ezekre korábban sokkal kevesebb embernek volt pénze. Az egy főre jutó alkoholfogyasztás akkoriban érte el a tizenegy litert” – magyarázta az okokat Józan professzor.

A hatvanas, hetvenes években ráadásul csekély volt a választék friss zöldségből, gyümölcsből, az egészséges ételek egyszerűen nem voltak benne a fogyasztási kultúrában. „Az egészséggel mit sem törődő táplálkozási kultúra jellemezte a magyarokat. Túl sokat ettek, és túl zsírosan, a túlsúlyra sem figyeltek úgy, mint ahogy ma. Elsősorban a férfiak nem törődtek az egészségükkel, ez látszott a halálozási mutatóikban is.”

 

Rendszerváltás, életmódváltás

A rendszerváltás segített a romló halálozási trenden. Az életkilátásokat nagy mértékben javítja a jobb gazdasági helyzet, nem véletlen, hogy legtovább a gazdag országok lakói élnek, Svájc, Kanada, Svédország, Hollandia áll a sor elején.

„Magyarországon az előző rendszer nem törődött az emberek egészségével. Az új rendszerben rá van kényszerítve a munkavállaló, hogy törődjön az egészségével, hogy ne dohányozzon, ne igyon a munkahelyén. Akkor van munkája, ha egészséges. Az olívaolaj, a zöldségek, halak, sajtok sokkal nagyobb választékban és könnyebben hozzáférhetők, mozgással is sokkal jobban támogatják az emberek az egészségüket. Ma már minden gyógyszer kapható, ami máshol, és minden orvosi beavatkozásra lehetőség van, amelyek drámai módon javítják az egészséget” – mondta a professzor. 1993 volt a rossz korszak lezáró éve, akkor tizenötezer ember halt meg infarktusban, míg ma – még úgy is, hogy öregszik a népesség – fele annyian halnak meg ugyanezért.

A helyzet tehát nagyon sokat javult, másfél évtized alatt öt évvel megnőtt a várható élettartam (férfiaknál most 70, nőknél 78 év), de a társadalmi csoportok között még mindig nagy a különbség. Az egészségtudatos életmód csak a társadalom felső harmadára jellemző.

 

Ráadásul a helyzet annyira rossz volt, hogy a mostani javulással együtt is a fejlett országok sorának végén maradtunk, Ukrajna, Bulgária, Románia és Oroszország társaságában. Józan Péter szerint a halálozási mutatók javításának módja egyértelmű. „Saját gazdasági viszonyainknak megfelelően sokkal jobb is lehetne a halálozás Magyarországon, és az elsődleges javulási lehetőség a társadalom alsó harmadában élők megcélzásával lehetséges. Véleményem szerint az elesetteket kellene egészségügyi, családügyi reformokkal segíteni. Sokat elmond, hogy ma Magyarországon tizenegy év különbség van a Rózsadombon és a Bodrogközben élők várható élettartama között.”

Öngyilkos magyarok

Dr. Zonda Tamás pszichiáter, öngyilkosság-kutató szerint az öngyilkosságok megítélését, gyakoriságát nagyon meghatározza az adott ország kultúrája. Egyik legerősebb tényező a vallás tiltó ereje lehet, erre jó példa, hogy az iszlám országaiban ritkább az öngyilkosság.

Magyarországon sokkal több a férfi elkövető, és az időskor, az özvegység vagy az elvált állapot is hajlamosító tényező. A rossz szociális helyzet azonban nálunk nem akkora kockázati tényező, mint a nyugati államokban. A magyar hozzászokott a nélkülözéshez, és fejlett túlélés technikákra tett szert. Az iskolázatlanság viszont rizikófaktor, miként a falusi lét is. Zonda szerint a déli, délkeleti országrészben kétszer-háromszor gyakoribb az öngyilkosság, mint a nyugati megyékben, és a protestánsok is gyakrabban lesznek öngyilkosok, mint a katolikusok.

Zonda az Öngyilkos nép-e a magyar? című könyvében arról ír, hogy a magyarok nem ősi turáni átok vagy néplélektani sajátosság miatt állnak igen elől az öngyilkossági listán. Magyarországon az 1960-as években kezdett el emelkedni az öngyilkosságok száma, 1968 és 1987 között csaknem folyamatosan miénk volt a szomorú világranglista első helye. A kutató szerint a magyar nem depressziósabb mint más nép, de a keserű kollektív traumákkal teli ötszáz éves történelem rezignációt, szkepszist hozott.