Azt hittük, a családtámogatási rendszer okozza

"Ez sosem volt pénzkérdés, a férjemmel mindig is sok gyereket szerettünk volna." "Jött egyik a másik után, mi pedig örültünk nekik. Ha szegényebbek lennénk, szerintem akkor is hat lenne." "Eredetileg kettőt szerettünk volna, most jön az ötödik, valahogy nem bírunk leállni, és szerencsére nem rokkanunk bele anyagilag."

Ahol szégyellik magukat a háromgyerekesek

Az idézett mondatok három felkapottabb budai óvoda előtt hangzottak el egy májusi délután, a hazafelé cihelődés perceiben. Valamennyi megkérdezett arról számolt be, hogy ezekben az ovikban valóban jóval több a sokgyerekes család.

Egyes, a budai kerületek felkapottabb környékein lévő óvodában-iskolában annyira sok ilyen, 4-5-6 gyerekes család van, hogy a háromgyerekes szülők olykor szinte kínosan érzik magukat. Ami ezekben az intézményekben megfigyelhető – azaz hogy a legtehetősebb, magasan kvalifikált szülőknek mintha az átlagot jóval meghaladó számú gyereke lenne – akár a véletlen műve is lehetne. Csakhogy nem az.

Az iskolázottság és a gyerekvállalási kedv Európa-szerte úgy viszonyul egymáshoz, hogy a legtöbb gyereke az alacsonyabb végzettségűeknek van, a végzettség növekedésével pedig a gyerekek száma fokozatosan csökken. Mindez több okra vezethető vissza.

Iskolázottság és termékenység

Az alacsony iskolai végzettségű nők tradicionálisan több gyereket vállalnak. Emellett a már nem reproduktív korban lévő, de a mainál termékenyebb női generációk átlagos iskolai végzettsége alacsonyabb, ami értelemszerűen torzítja a teljes nőpopulációra vonatkozó iskolázottsági és termékenységi statisztikák összefüggéseit.

A magasabban iskolázott nők kevesebb gyermeket vállalnak és azt is később, hiszen több időt töltenek iskolában, szülés előtt néhány évig dolgoznak, így kitolódik a családalapítás.

Az alapösszefüggés az iskolázottság és a termékenység között a Magyarországgal összehasonlítható helyzetű országokban nagyjából hasonlóan alakul. Az azonban magyar sajátosság, hogy a legmagasabban kvalifikált nők ha kicsivel is, de több gyereket vállalnak, mint a középső szintű végzettségűek: a gyermekszám az iskolázottság függvényében nem csökkenő, hanem ferde U-alakú görbét mutat.

Egy hipotézis bukása

A jelenség nem új. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 1980-as, 1990-es és 2001 népszámlálási adatai, majd a 2005-ös mikrocenzus eredményei ugyanezt a jellegzetességet mutatják. Ráadásul a magasan iskolázottak  a közepes végzettségűeknél eleve kicsit magasabb gyerekvállalási kedve az évek múlásával ha kis mértékben is, de folyamatosan nő, és ez a folyamat a közbenső számítások szerint 2005 óta még erőteljesebb lett.

Kapitány Balázs, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének tudományos titkára felhívta az Index figyelmét, hogy a demográfusok hipotézise hosszú ideig az volt, hogy az U-görbe a nagyvonalú és sajátos magyar családtámogatási rendszer eredménye: gyermekvállalási terveit a felső középosztály tudja a leginkább megvalósítani, mert a jövedelemfüggő, és a gyerek kétéves koráig járó gyermekgondozási díj (gyed) mellett egy jó fizetéssel "el lehet lenni".

Csakhogy nemrég, szinte véletlenül kiderült, hogy noha a román családtámogatás rendszere teljesen eltérő, és a román nők körében a végzettség növekedésével csökken a gyerekvállalás, az erdélyi magyarok körében nagyon hasonlóan alakul a termékenység és az iskolázottság összefüggése, mint idehaza. Vagyis a magasan kvalifikált nők magasabb termékenysége igazi hungarikum.

A felfedezés annyira új, hogy az okokat egyelőre még a szakemberek is csak találgatják. Felmerült, hogy a határokon túl élők szemében a magyarországi viszonyok egyfajta követendő mintául szolgálnak. Kérdés, hogy a hazai jelenség elég szembetűnő-e ahhoz, hogy arra a határon túl bárki is felfigyeljen. Kapitány Balázs szerint esetleg az lehet a mintakövetés alapja, hogy az anyaországi értelmiségiek sem gyerektelenek.

Miért van a Rózsadombon olyan sok ovis?

Bármilyen nemzeti demográfiai sajátosság is áll a jelenség hátterében, a rózsadombi, pasaréti és svábhegyi óvodák előtt reggelente a családi egyterűből kikászálódó gyereksereglet nem elsősorban arra vezethető vissza. Sokan eleve azért költöznek Budára, mert miután kibulizták magukat, gyereket szeretnének, és ez végzettségi-jövedelmi szempontból erős szelekciós hatással bír – mondja a demográfus Kapitány.

Emellett a budai agglomerációban lakó, de a városban dolgozó szülők szívesen hordják a gyerekeket városi óvodába, mert így szükség esetén napközben hamarabb oda tudnak jutni. Vagyis ezekben az intézményekben az ingatlanpiac sajátosságai alapján elvárhatónál is jobban felülreprezentáltak az U-görbe óvatosan felfelé ívelő száráért felelős családok.