Jolán
-1 °C
7 °C

Forr az árvízkárosultak dühe

2010.07.08. 07:51
Bekiabálások, vádaskodások, szabadjára eresztett indulatok jellemezték az árvíz sújtotta Felsőzsolcán szerdán lezajlott demonstrációt. A helyi károsultak úgy érzik, hogy a segélyek nem érkeznek meg hozzájuk, és hogy egyáltalán nem kaptak segítséget az önkormányzattól. Sokan a polgármester, Fehér Attila lemondását követelték.

Körülbelül kétszáz ember állt szerdán a felsőzsolcai városháza előtt, arra várva, hogy a város polgármestere kijöjjön, és választ adjon kérdéseikre. A tömeg – bár egyre indulatosabb volt – békés maradt. Sokan esernyők alatt állva, a többség azonban fedetlen fővel várta az esőben, hogy történjen valami.

„Mindenünk odaveszett, mindenünk elázott, házunk, ruhánk, bútorunk, mindenünk” – sírt egy idős asszony a városháza előtt, aki egyedül neveli értelmi sérült lányát. „A vizes rekamiéra nájlont tettem, plédet tettem, azzal takaróztunk" – mesélte, majd elmondta: eddig még egy fillér segélyt sem kaptak.

Az indulatok nagy része az évek óta polgármesterként működő Fehér Attila, és a jegyző, Sáhó Zoltánné ellen irányultak.

„Szeretném tudni, hogy a jegyzőnő miért rakatta körbe két méter magasan a saját házát homokzsákokkal, és miért mondta egy háromgyerekes anyának, akinek a házát elvitte a víz, hogy húzzon fel magának sátrat, ha aludni akar valahol. Ez jegyző? Nem idevaló!” – mondta egy helybeli anya, mire a mellette álló idősebb nő buzgón helyeselt.

Egy másik tüntető azt panaszolta, hogy nem érkeznek meg a segélyszállítmányok. „Állítólag elirányítják a bútorszállítmányokat, mert Zsolcán nincs hely, pedig nekem magamnak is négy szobában áztak el a bútoraim.” Szomszédja pedig hozzáteszi: eddig a polgármesteri hivataltól csak egyetlen dolgot kaptak az árvíz óta: patkánymérget.

„Ha nem jön le, mi magunk húzzuk ki”

Kérdésünkre, hogy mire volna leginkább szükségük ebben a helyzetben, az előbb már idézett nő azt válaszolta, hogy elsősorban a tájékoztatást hiányolták. „Egyrészt információra volna szükségünk, hogy tudjuk, mire számíthatunk, és arra, hogy ami bejön adomány, az ne tűnjön el.”

Helyi pletykák szerint ugyanis az adományok nagy részét a polgármester maga tette zsebre, illetve ismerősei, rokonai között osztotta szét. A legvadabb feltételezések szerint a háza kertjében lévő medencét csurig rakták adományokkal. Azt is hallottuk helyiektől, hogy öccse akarja felújítani az árvíz által tönkretett településrészeket, illetve, hogy maszek tüzépet akar nyitni.

A demonstrálók által követelt polgármester és jegyző helyett végül az egyik képviselőtestületi tag, Nádi Gyula jött ki, aki próbálta lecsendesíteni a tömeget – nem sok sikerrel. Az emberekben felgyűlt keserűség most tört felszínre, minden panaszukat nekiszegezték. Mivel határozott választ ő sem tudott adni, a tömeg egy része betört a városházára, és meg sem állt a második emeletig, ahol azt követelték, hogy beszélhessenek a polgármesterrel.

A benyomuló tömeget végül a rendőrség tartotta fel: egyikük az ordibálást túlharsogva szólította fel az emeletre betörőket, hogy menjenek vissza az épület elé, mert a demonstrációra kiadott engedély csak ott érvényes, az épületben nem.

Később Nádinak sikerült elérnie, hogy összegyűjtse a demonstrálók nyolc fő kérdését, amelyekre ígérete szerint megpróbál még aznap estig választ kérni a polgármestertől, aki állítása szerint jelenleg házon kívül tartózkodik. „Nyolc éve, hogy itt van, de mindig házon kívül van” – mondta egy asszony a tömegből.

Garázsból eszkábált átmeneti szállás

Az árvíz nyomai még mindig jól láthatóak a településen. Faluszerte látni funkcióját vesztett homokzsákokat, a házak falán jól kivehető a csík, ameddig a víz ért, és szinte nincs olyan utca a folyóhoz közelebb eső részen, ahol ne lenne több üres házhely, összedőlt ház.

Sok házat ledózeroltak, mert életveszélyessé váltak. Így járt az a férfi is, aki nyugdíjas édesanyjával jött vissza Miskolcról, hogy mint mondta: „legyen, aki intézkedik itt.” Most egykori házuk kertjében, a régi garázsbeállóban laknak.

„Szombaton délelőtt jöttünk vissza Miskolcról, ahova albérletbe kellett költöznünk az árvíz után, és egy órán belül jöttek is a markolóval" - meséli a néni. "A szomszédból futott át egy kislány, hogy figyelmeztessen, jönni fognak. Semmit nem tudtunk kihozni, pedig a házban volt még az a szekrény is, amit az édesanyám kapott nászajándékba. A cserepet sem tudtuk leszedetni, pedig alig három éve rakattuk fel” – panaszolta.

„Egyelőre itt áll a rom, mert az elszállítás 900 ezer forintba kerülne, ennyi pénzünk pedig nincs. Nem kaptunk támogatást, a biztosításunkból fizetjük majd, ha megjön” – mondta a néni fia, miközben anyja megmutatatta a körülbelül nyolc négyzetméternyi, kátránypapírral lefedett, betonpadlós helyiséget, amelyben egy régi rekamiéra tett szivacson alszanak, és egy spirituszégőn főznek. Látogatásunkkor épp konzervborsót, mert ebédidő volt.

„Nekem is elvitte a házamat a víz" – mondja egy férfi, akivel a kocsma mellett találkoztunk. "Én ugyan szerencsés helyzetben vagyok, mert kaptunk szolgálati lakást a feleségemmel, aki az iskolában tanít, de hogy a többi 170 ember, akiknek a háza romba dőlt hol lakik, azt nem tudom."

"Ráadásul annyi adomány ott áll, és nem adnak ki semmit, hogy legalább a ruháikat kimoshassák az emberek. Pedig krumplitól kezdve minden van, és most már egy hónapja várunk” – teszi hozzá.

„Összekeverték a lomtalanítást az adományozással”

A hivatalos álláspont szerint viszont osztják az adományokat. „A tartós élelmiszerosztás jelenleg is zajlik, a bútoroknál, műszaki cikkeknél leltározás van. Akiknek vízben állt a háza, azoknak nem lehet bevinni egyelőre semmit, mert előbb ki kell, hogy száradjon a ház, akinek meg nincs háza, annak hova rakjuk a mosógépet, a sátrába?” – tette fel a kérdést Németh Csaba, a polgármester szóvivője.

Elmondása szerint eddig 213 ember kapott húszezer forintos gyorssegélyt, tízezer forintot pedig önkormányzati költségvetésből adtak a rászorulóknak. „Kormányzati forrásból 1,7 milliárd forintot kapunk, ez teljes egészében a lakosság számára van elkülönítve, de hogy mikor kapják meg, ez nem rajtunk múlik. Annyi biztos, hogy november harmincadikáig kell megoldani a károsultak lakhatását.”

Az adományok szétosztására két munkacsoportot hoztak létre, amelyben főként civilek dolgoznak. Orosz Csaba koordinátor hétfőn vette át az adományügyi csoport irányítását.

„Töméntelen használtruha van itt, amit külső raktárakból hordtak össze, de ennek a negyven százaléka kapásból megy a szemétbe, mert használhatatlan" – mondta Orosz. "Néhányan ugyanis összetévesztették a lomtalanítást az adományozással."

"Háromból csak egy műszaki cikk olyan, ami működik is. Vannak persze teljesen új dolgok, egy áruházlánc például három mikrót és egy hűtőt ajánlott fel. A bútorokat csütörtöktől osztjuk. Ezek nagy része ugyan használt, de úgyis csak átmenetileg lesznek jók, hogy addig se kelljen a földön aludni, amíg nem vesznek új bútort a lakásokba.”

A 2200 árvízkárosult házból 1500 háznak adtak adománykártyát. Ezen feltüntetik, hogy mennyire súlyos az adott házban lakók helyzete, és hogy hányan laknak ott. A rendszer a máltai szeretetszolgálat bevált stratégiája, ennek alapján osztják az élelmiszert is. Akik nem jöttek el az eddig tartott osztások egyikére sem, azokat a héten a szeretetszolgálat munkatársai személyesen keresték fel, hogy elvigyék nekik csomagjukat.

A csomagokban cukor, liszt, tartós élelmiszer van, a melegétel-osztást azonban a mai napig sem biztosítják. „Van lehetőség rá, ha jól tudom, hogy befizessenek egy menzán a károsultak, onnan hozhatnak meleg ételt. Amit a lejárat miatt muszáj kiosztani, azt egyébként kiosztjuk, a többit pedig akkor használjuk majd fel, amikor megkezdik az újjáépítést. Akkor akarunk majd belőle főzetni, és azok között szétosztani, akik az építkezéseken dolgoznak.”