Mivel bíbelődik a kormány?

Az elmúlt hét érdekes kettősséget hozott. Miközben a háttérben végre kifejezetten izgalmas dolgok történtek a kormány körül, addig bornírt baromságok tematizálták a közbeszédet, hogy ilyen szociológiai műszavakkal villogjon kutatóintézetünk, a DeDi.

Kezdjük a fontosakkal. Az egyik a bankadó, a másik a megyei közigazgatási hivatalok. Utóbbiakat már a kormányalakítás előtt megígérte a Fidesz, és Lamperth Mónika (MSZP) még Orbán miniszterelnöki esküje előtt elnevezte prefektúráknak őket, csütörtökön a kormányszóvivő azt mondta, hogy egyszerűen kormányhivataloknak nevezhetik őket. 2011 elejétől működnek majd.

A megalakításukról szóló csütörtöki kormányhatározat az Orbán-kormány egyik első olyan lépése, ami érdemben változtathat a felnőttek hétköznapjain. (A gyerekek és fiatalok életét már hétfőn befolyásolták, amikor törvényt hoztak az alsósok osztályzásáról és buktatásáról, illetve az emelt szintű érettségi és az egyetemi felvételi szorosabb összekapcsolásáról.)

Minden megyébe új szerv költözik

A megyei kormányhivatalok beindulásának egyik fontos hozadéka, hogy megint lesz az önkormányzatoknak kontrolljuk. Az elmúlt évben ugyanis kialakult egy olyan joghézag, hogy az önkormányzatok bármilyen rendeletet hozhattak, azt csak az Alkotmánybíróságon lehetett megtámadni. Most megint lesz központi kontroll vagy hivatalosan szólva törvényességi felügyelet. Lesz hivatal, amelyik beinthet, ha egy önkormányzat olyasmit követ el, amit nem lenne szabad.

Legalább ilyen fontos, hogy vagy harminc kormányzati intézmény kerül az új hivatalok ernyőjébe, vagyis egy helyen lehet majd ügyeket intézni. Az MSZP ugyan rögtön jelezte, hogy ez nem enyhít a bürokratikus terheken, de a kormány szerint ez fontos lépés az egyablakos ügyintézés felé.

Hogy a hivatalok tényleg megkönnyítik-e az engedélyekért folyamodó polgárok hétköznapjait, az az őszre elkészülő törvényektől függ. A hivatalok összeterelése elvben tényleg kényelmesebbé teheti az életet, de az épülő rendszer kritikusai szerint a központosítás erősítése is rejthet veszélyeket.

A hivatalok harmadik fontos újítása, hogy közigazgatási szinten az eddigi régiós logikát megyeire cseréli. A régiók így már csak az EU-s támogatásokkal kapcsolatban maradnak értelmezhető egységek, és ha a Fidesz tovább viszi a régiós elv felszámolását, akkor a 2013 utáni új EU-s költségvetési ciklustól teljesen leszámolhat az ország a hét régióval. A régiós logika az MSZP szerint áttekinthetőbb és olcsóbb, a Fidesz szerint mesterkélt és tartalmatlan.

Beszednének kétszázmilliárdot

A készülő új rendszerről azonban egyelőre alig érkezett beszámoló, ahogy azt is csak sejteni lehet, hogy milyen szkanderozások mentek a héten a pénzügyi szervezeteket érintő, bankadó néven elhíresült óriási sarc körül. Az világos, hogy a kormány ezzel a kétszázmilliárd forintos, ideiglenesre tervezett extraadóval kívánja megteremteni a mozgásterét ahhoz, hogy egyéb lépésekkel élénkíteni próbálja a gazdaságot. (Az eredeti terv szerint hitelt vettek volna fel inkább, vagyis hagyták volna elszaladni a hiányt, de ezt az EU és az IMF nem engedte meg.)

Innentől kezdve nem teljesen világos, hogyan megy az alkudozás a háttérben. A legfontosabb hazai bank, az OTP vezetője annyit mondott, hogy szerinte igazságtalan a rendszer, de kipengetik. (Közben Csányi Sándor lett az MLSZ elnöke, a futballbarát kormányfő megelégedésre. A Csányit nyilvánvalóan bosszantó UD-botrány megtorlása is folyamatban van.)

A külföldi bankok állítólag az IMF-nél próbálták fúrni a kormány terveit. Egy Rogán Antal által beterjesztett, majd visszavont, de a kormány által közben megint beadott módosító pedig a biztosítók közül adna kedvezményt a párt egyes szövetségeseinek.

Miközben a kormány körüli mozgások közül ennek az ügynek van a legnagyobb tétje (értsd: ez mozgatja meg a legtöbb a pénzt), éppen az ezekkel kapcsolatos háttértárgyalásokról és véleményekről tud a sajtó a legkevesebbet. Az OTP és az Erste hűségnyilatkozatai (nem terhelik a lakosságra a terhet) adnak csak homályos támpontot arról, hogy mely bankoktól nem várható biztosan hangos panasz.

Fejjel a falnak

És miközben ezek a fordulatok jelentősek, ám alig nyilvánosak, addig az ország olyan idiotizmusokon rágódhatott, mint Nemzeti Együttműködés Rendszeréről szóló politikai nyilatkozat kötelező (ám nem szankcionált) kifüggesztése.

Az ezzel kapcsolatos gúnyolódások és tiltakozások jó okot adtak arra, hogy a kormány minimum idétlennek tűnjön. Ez pont az a szerencsétlenkedés, mint ami Hofmann Rózsa oktatási államtitkár helyreigazítási bakiját lengte körül. A káros túlbuzgóságok könnyű kommunikálhatóságuk miatt képesek felülírni minden egyéb igyekezetet.

Navracsics Tibor közigazgatási miniszter eddigi leggyengébb parlamenti érvelését adta elő, amikor a parlamentben azzal védte a kifüggesztési kötelezettséget, hogy akinek nem tetszik, az gyurcsányista. Általában is kezd unalmassá válni ennek a logikának a rendszeres hangoztatása a parlamentben. Talán éppen ez az ügy vezetett odáig, hogy Orbán Viktor ellátogasson az LMP-hez, jófejségi pontokat mentve a giccspolitizálásra érzékeny választóknál.

Ugyanígy a „nem a lakosság terheit növeli a bankadó” típusú érvelés is erősen hajlik a populizmus felé, hiszen lakosságnak nyújtott szolgáltatásból élők ugyan mi másból fizetnék az adójukat, mint a lakossági szolgáltatások árából?

Az újak építkeznek

A héten a közelgő önkormányzati választások mozgatták meg még a pártokat. A Jobbik és az LMP is megnevezte budapesti főpolgármester-jelöltjét. Mindkét párt egy országosan alig ismert, de a pártban fontos politikust indít, a Jobbik Staudt Gábort, az LMP Jávor Benedeket. Ezek jó kommunikációs döntésnek tűnnek.

A lényegében esélytelenek nyugalmával induló erők ezzel felépíthetnek egy-egy embert, és újabb ismert szereplőket adhatnak a közéletnek, ami hosszú távon fontos lehet a magukat csak nehezen megmutatni képes kisebb pártoknak. Lehet, hogy egy népszerű, de külsős jelölt néhány százalékot dobna eredményeiken, de érdemi elmozdulást nem hoznának ők sem, és hosszabb távon fontosabb lehet a pártok identitásának erősítése. (A főpolgármesterségért vívott küzdelembe úgy néz ki, hogy Schmuck Andor is beszáll.)

Dermedt MSZP

Az MSZP hét végi tisztújítása nem tartogat izgalmakat. Mesterházy Attila elnökjelöltnek és Balogh András elnökhelyettes-jelöltnek nem lesznek kihívóik. Utóbbi azért érdekes, mert alig két hete lett országosan ismert személy (államfőnek jelölte a párt), és ezért súlytalan figurának tűnik.

Fura, hogy az MSZP ambiciózus, de a párt irányításából kikerült karakteresebb figurái közül senki sem próbálkozik a hatalom átvételével. Gyurcsány Ferenc és köre Molnár Csaba elnökhelyettesi visszalépésével adta fel a harcot, Szili Katalin sem adott hírt magáról múlt heti furcsa bejelentése óta, és Szanyi Tibor is csak magában mérgelődik.

Talán egyik szereplő sem érzi most magát elég erősnek a párt elfoglalására, és így Mesterházy Attila tovább élvezheti a megelőlegezett bizalmat. Talán az önkormányzati választások utánra készül mindenki, és majd az eredmény ismeretében próbálkoznak forradalommal. Talán már lemondtak mindannyian arról, hogy az MSZP-ért érdemes küzdeni.