Olivér
1 °C
5 °C

A rohamtempójú törvényhozás hátulütői

2010.07.23. 17:07
Az országgyűlés most lezárult ülésszakában a benyújtás előtt a nyilvánosság egyáltalán nem ismerhette a törvények tervezetét. Az elfogadott 56 törvényjavaslatból csak 11 származott a kormánytól, 45 javaslatot képviselők nyújtottak be, így elkerülhető volt a javaslatok nyilvánossága és egyeztetése, állapítják meg jogvédő szervezetek. Az egyéni képviselők által rohammunkában benyújtott javaslatok hemzsegnek a hibáktól.

A korlátozott nyilvánosság és az egyeztetés hiánya sérti a jogalkotás szabályait, növeli a rossz szabályok megalkotásának lehetőségét, ugyanakkor azt a veszélyt is magában hordozza, hogy fontos társadalmi problémákat esetleg jól megoldó szabályok legitimitása is kétségbe vonható lesz – állapítja meg a tavaszi és a nyári rendkívüli ülésszakról az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), és a Transparency International közös elemzése.

A törvényjavaslatok zömét nem a kormány nyújtotta be. Jellemzővé vált, hogy például egy pénteken képviselői önálló indítványként benyújtott törvényjavaslat általános vitára alkalmasságát a következő hétfőn megtárgyalta a kijelölt bizottság, majd ugyanezen a napon megtartották és le is zárták az általános vitát. Ezzel el tudták érni, hogy a törvényjavaslathoz további módosító javaslatokat már ne lehessen benyújtani.

Másnap sor került a részletes vitára, a következő héten szavaztak a módosító javaslatokról, elfogadott módosító javaslatok hiányában pedig akár a zárószavazást is megtarthatták. Ha voltak elfogadott módosító javaslatok, akkor a zárószavazás egy héttel később történt meg. Így bő egy héten belül is el lehetett fogadni törvényeket, köztük az Alkotmány módosításait is. Hasonlóan gyorsan történt a Kormány által benyújtott törvényjavaslatok vitája is.

Az első  érdemi héten húsznál is több törvényjavaslatot iktattak, ezeknek pedig csak elenyésző része volt közvetlen kapcsolatban a kormányalakítással. Számos közülük alapvetően befolyásolta a polgárok életét, megváltoztatva a demokratikus berendezkedést – állapítja meg az elemzés.

A vizsgált időszakban az Országgyűlés 56 törvényjavaslatot fogadott el, ebből csupán 11 származott a kormánytól, 45 javaslatot képviselői önálló indítványként nyújtottak be. A benyújtás és a zárószavazás között átlagosan 19 naptári nap telt el. Volt olyan törvényjavaslat, amelyet a benyújtás napján fogadott el az Országgyűlés. Tíz törvényt a benyújtástól számított egy héten belül fogadtak el.

Tekintve, hogy az Országgyűlés hetente 2-3 napon ülésezik, ez a törvények átlagosan az 5. vagy 6. ülésnapon való elfogadását jelentette, úgy, hogy a benyújtás előtt a nyilvánosság egyáltalán nem ismerhette a törvény tervezetét. Így nemhogy a tervezett szabályozás tartalmára, de még a jogalkotási szándékra sem derült a benyújtásig fény. Tíz hét alatt hat alkalommal módosították az Alkotmányt. Volt olyan alkotmánymódosítás is, amelyet a benyújtás napjához képest egy héttel később el is fogadtak. Az általános és a részletes viták időtartama ennélfogva rendkívül rövid volt.

Ennyi idő alatt a szabályozás elveinek és a megalkotandó rendelkezéseknek nemhogy társadalmi, de még csak a szakmai egyeztetése sem folytatható le, áll az elemzésben. Az új szabályok bevezetését nem előzték meg hatásvizsgálatok, és az előterjesztések indokolásai is rendkívül elnagyoltak voltak. Az alapvető változásokat hozó új médiaszabályokat például egy-egy mondatos indokolásokkal látták csak el. Mindezzel az előterjesztők és az Országgyűlés folyamatosan megsértette a jogalkotás törvényi szabályait.

Nem véletlen, hogy a javaslatok többségét nem a kormány nyújtotta be. A kormány által kezdeményezett törvényalkotás nyilvánosságát és társadalmi vitáját ugyanis korszerű szabályok írják elő: a tervezetet egyeztetni kell társadalmi szervezetekkel,  jogalkotási koncepciókat és jogszabálytervezeteket, valamint ezek szakmai indokolásait is közzé kell tenni a honlapon.

A jogszabály-előkészítés nyilvánosságát garantáló törvényi szabályok ugyannakkor nem vonatkoznak a képviselők által benyújtott törvényjavaslatokra. Nyilvánvalóan e szabályok megkerülésére szolgált az is, hogy az alapvetően a kormányprogram megvalósítását célzó törvényjavaslatokat is képviselői önálló indítványokként nyújtották be.

Így átláthatatlan és véleményezhetetlen marad minden olyan jogszabály, amelynek előkészítése nem minisztériumban történik, hívja fel a figyelmet az elemzés. Mivel a képviselők által benyújtott törvényjavaslatok nagyon fontos életviszonyokat érinthetnek, a hatástanulmányok elkészítése és a javaslatok társadalmi vitája különösen fontos lett volna.

Az elemzés szerint az egyéni képviselők által benyújtott javaslatok hemzsegnek a hibáktól. Helyesírási és nyelvtani hibák mellett jogdogmatikai zavarok, az Európai Unió joganyagával és a hazai jogszabályokkal való harmonizáció sem megoldott. Az alkotmányellenes szabályokat több esetben azzal próbálták legitimálni a képviselők, hogy a jogszabályjavaslattal egyidejűleg alkotmánymódosítást is benyújtottak.

A szervezetek több elfogadott alkotmány- vagy törvénymódosítás kapcsán a jogállamiságot sértő, a jogbiztonságot csorbító, a közpénzek felhasználásának átláthatóságát veszélyeztető intézkedésre hívták fel a figyelmet egyebek mellett az alkotmánybírák és a GVH  vezetésének jelölésére, az OVB tagjainak újraválasztására, a kormánytisztviselők indoklás nélküli felmentésére, a végkielégítések különadójára, a Btk. szigorítására, az állami vállalatok átláthatóságára, a vagyonnyilatkozat tételi kötelezettségre és az új médiaszabályozásra vonatkozó módosítások kapcsán.