Az ellenőreink nem fogadták el a kávét

Várhatóan szeptemberben zár be végleg az Egészségbiztosítási Felügyelet, amely az elmúlt három évben a betegpanaszokkal és a kórházak, patikák hatósági felügyeletével foglalkozott. Az országgyűlés a múlt héten döntött az intézmény megszüntetéséről. Az EBF jogszabály közlönybeli megjelenése után 45 nappal, tehát szeptemberben zár majd be.

A most megszüntetett felügyelet koncepciója a Molnár Lajos által 2006-ban kezdeményezett reform egyik alapvető eleme volt. A felügyelet létrehozását Molnárék azzal indokolták, hogy ha több-biztosítós rendszer jön létre, fokozottan szükség lesz a betegek érdekeit megjelenítő és érvényesítő, a szabályokat megsértő kórházakat bírságoló szervezetre, amely a pénztáralapításoknál a szakmai felügyeletet is ellátta volna, azaz  a pénzintézeteket felügyelő PSZÁF-hoz lett volna hasonló.

Keményen bírságoltak

A szervezet létrejött, a több-biztosítós elképzelés viszont, és vele együtt az MSZP-SZDSZ kormánykoalíció is elbukott. A 2007 elején felálló szervezet ettől függetlenül egybiztosítós körülmények között is több mint két évig dolgozott. Bár egyáltalán nem csak panaszközpontként működött, a nagyközönség leginkább innen ismerhette.

Létrejötte után néhány hónappal, valószínűleg elrettentő célzattal, már 2007 márciusában két kórházra szabott ki büntetést. A Heim Pál-kórházat 400 ezer forintra bírságolták, mert szabályellenesen 5 ezer forintot kértek azoktól a szülőktől, akik beutaló vagy gyermekük taj-kártyája nélkül mentek vizsgálatra. A Hajdú-Bihar megyei Kenézy Gyula Kórház rendelőintézetét 3 millió forintos bírsággal sújtották, mert gyógyszerhiányra hivatkozva utasították el 16 beteg kemoterápiás kezelését.

A felügyelet foglalkozott a kórházakból elküldött betegekkel, a súlyos műhibákkal, az indokolatlan költségtérítésekkel, de olyan esetekkel is, amikor az orvosok vagy az egészségügyi személyzet csak nem megfelelő hangnemben beszélt a beteggel. A hivatal a sajtóban megjelent hírek alapján hivatalból is vizsgálatokat indított.

Nagy előny volt, hogy a felügyelet centralizálta a panaszok kezelését. Korábban ugyanis a beteg előtt túl sok lehetőség volt, problémáit  -  az ügy természetétől függően - jelezhette a betegjogi képviselőnek, a kórház vezetésének, a fenntartónak, az egészségbiztosítónak, az Egészségügyi Minisztériumnak, az ombudsmannak vagy éppen ügyvédnek, de a túl sok lehetőség sokakat visszatartott kifogásaik érvényre juttatásától.

Inkvizíció

"Az Egészségbiztosítási Felügyelet tevékenysége kezdetben inkább hasonlított az inkvizícióhoz, mint egy normális fogasztóvédelmi hatóságéhoz, a felügyelő és az orvos viszonya pedig a szolgabíró és a bűnöző viszonyához" - mondta az Indexnek Rácz Jenő veszprémi kórházigazgató, a Magyar Kórházszövetség elnöke, korábbi egészségügyi miniszter. Rácz szerint az nem kérdés, hogy a betegpanaszokat ki kell vizsgálni, a felügyelet azonban ezt nem a legmegfelelőbb módon végezte, bár az utóbbi időben sokat javultak a módszerek." A felügyelők megjelentek egy intézményben, ismertették az orvossal a jogait, papírokat kértek el, és jegyzőkönyvbe vették azt is, ha kiment valaki a vécére" - említett egy példát Rácz Jenő.

"A kórházakat az lepte meg, hogy az egészségügyben megszokott uram-bátyám viszonyok közepette létrejött egy elfogulatlan, új szellemiségű hatóság, amely politikailag függetlenül végezte a munkáját"  - indokolta a konfliktusokat Kovácsy Zsombor a Felügyelet első elnöke, aki személyes okok miatt 2009-ben mondott le posztjáról és azóta ügyvédként dolgozik. A felügyeletnél nyelveket beszélő, fiatal jogászok dolgoztak, akik komolyan vették a munkájukat és néha talán túl görcsösen is ragaszkodtak a szabályokhoz. Az orvosokat, kórházigazgatókat meglepte, hogy a felügyelet munkatársai bejelentés nélkül érkeztek, és a szabályok valóban előírták, hogy ismertessék a jogaikat, de ez még nem jelentette azt, hogy eleve őket tekintették vétkesnek. “Volt, hogy valaki ezért bírált minket, mert az ellenőreink nem fogadták el a kávét” - mondta Kovácsy Zsombor.

Abszurd helyzetek

Kétségtelen, hogy egyes panaszok kivizsgálása abszurd helyzetekhez is vezetett. Rácz Jenő egy esetet idézett fel, amikor egy pszichiátriai beteg azzal fordult a felügyelethez, hogy az egyik kórházban kiégették a belső szerveit. Erről is jegyzőkönyvet vettek fel, meghallgatták az állítólag szervek nélkül élő panaszost, kivizsgálták, milyen módszerrel égethették ki a szerveket, majd a vizsgálódás végén megállapították, hogy ilyen nem történt.

Egy másik történetet a parlamenti vitában a jobbikos Gyenes Géza elevenített fel. A nem orvos előképzettségű felügyelők azt a panaszt is hosszasan vizsgálták, hogy az egyik labor megvizsgálta a páciens vizeletét, és volt benne kórokozó, majd egy másik labor is megcsinálta a vizsgálatot, és akkor már nem volt benne. Hosszas nyomozás után kiderült, hogy a beteg célzott antibiotikus kezelést kapott, a másoidk vizsgálat pedig ezután készült, hogy igazolja az eredményt.

A felügyeletnek egyébként a betegpanaszok kezelése csak egyik feladata volt a körülbelül húsz hatósági jogköre közül. Kérdéses esetekben állásfoglalásokkal, jogértelmezésekkel is segítették az egészségügy szereplőit. Ők tették nyilvánossá a várólistákat, a kórházak minőségi mutatóit. A Felügyelet jól áttekinthető honlapján (ez meglehetősen ritka a hasonló szervezeteknél) értékes elemzéseket közöltek a kórházak felszereltségéről, a császármetszések arányáról, a VIP-szobákról, a légkondicionált kórtermekről, az önkéntes egészségpénztárakról,  a PET/CT vizsgálatok helyzetéről, a mentőszolgálat vagy a betegszállítás helyzetéről.

Már a szocialisták is meg akarták szüntetni

A felügyelet nagyon rövid idő alatt sok ellenséget szerzett magának. A kórházigazgatók a miniszternek panaszkodtak. Máskor a miniszterhez két-három áttételen keresztül már az jutott el, hogy az ellenőrök szabályosan “kegyetlenkedtek” a kórházakban, emlékezett Kovácsy Zsombor. Az ellenőröket sehol sem szeretik, ismerte el, de az is jellemző volt, hogy a kórházakban folyamatosan beszólogattak a munkájukat végző ellenőröknek, mert sikkesnek gondolták ezt.

A felügyelet megszüntetését nem a Fidesz vetette föl először. Havas Szófia szocialista képviselő, a János kórház felügyelő-tanácsának elnöke javasolta először 2009 elején, hogy a gazdasági válság idején takarékoskodni kell mindenhol, főként a párhuzamos tevékenységet végző szervezeteknél. (Vagy van összefüggés, vagy nincs, de ez nem sokkal azután történt, hogy a felügyelet munkatársai a János kórházban is vizsgálódtak).

Tudható volt az is, hogy ha a Fidesz kerül hatalomra, megszüntetik az intézményt. Az új kormány fő érve az volt, hogy a szervezetet a több-biztosítós rendszerre találták ki, de miután ez nem valósult meg, nincs már szükség rá. A tárca indoklása szerint az egészségügyi szolgáltatókat jelenleg is több hatóság ellenőrzi, ezért nincs szükség arra, hogy a gyógyító tevékenységtől még több energiát és forrást vonjanak el. Kétségtelen, hogy az EBF-nek több olyan hatósági ellenőrzési területe volt, amely érintkezett az ÁNTSZ, az OEP, az Állami Számvevőszék vagy a Magyar Orvosi Kamara hatásköreivel. Nem tartották hatékonynak azt sem, hogy a több százmilliós költségvetéssel működő intézmény évente csak 3000 betegpanaszt vizsgált ki, miközben közel 3 millió orvos-beteg találkozó történt.

Takarékoskodtak

A Felügyeletet valóban a több-biztosítós rendszerre találták ki, de amikor létrejött, akkor egy biztosító volt, és a feladatait is erre a modellre szabták, mondta Kovácsy Zsombor. Felrótták, hogy az egéstzségbiztosítót (OEP) kevéssé ellenőrizte a Felügyelet, de Kovácsy Zsombor arra hívta fel a figyelmet, hogy erre kevés hatáskörük volt, az OEP felügyeletét főként a minisztérium látta el. Ettől függetlenül készültek olyan elemzések, amelyekben rávilágítottak az OEP működésének hiányosságaira is.

"Jól hangzó érv, hogy a több százmilliós költésgvetésünkből egy évben csak 3000 ügyet vizsgáltunk ki, csakhogy a panaszok mellett legalább húsz egyéb feladatunk is volt. Ez alapján tehát az összes többi feladatot ingyen végeztük" - mondta Kovácsy. A volt vezető szerint a felügyelet takarékosan működött, a legdrágább autója is egyszerű középkategóriás gépkocsi volt, és már jóval a válság előtt is spóroltak a fénymásolás költségeivel. Így úgy tudtak gazdálkodni, hogy  nem is használták fel teljesen a költségvetési keretüket.

Nem lesz panaszközpont

A felügyelet megszüntetése után az a legnagyobb kérdés, hogy a betegek tudni fogják-e, ki az illetékes az ügyükben. Szócska Miklós egészségügyi államtitkár az Indexnek adott interjújában elismerte, hogy a panaszközpont megszűnésével átmenetileg kialakulhat egy érdekképviseleti űr.

A feladatokat az illetékes hatóságokhoz telepítik vissza. A betegek problémáinak kezelése nagy valószínűséggel a betegjogi képviselőkhöz és a szakfelügyelő főorvosokhoz kerül vissza. Kérdéses ugyanakkor, hogy egy szakfelügyelő főorvos mennyire tudja majd kívülállóként ellenőrizni a kollégáit. Az viszont már, hogy a beteg hozzájut-e a neki járó ellátáshoz, az OEP-hez tartozik, ha pedig valaki arra panaszkodik, hogy sitthalmokat kell kerülgetnie a kórház udvarán, ez az ÁNTSZ jogköre lesz.

A tárca közleménye szerint a szervezet által felépített, az ellátórendszer szempontjából jótékony, a hatékonyságát segítő feladatok sem vesznek el. Továbbra is közzéteszik a várólistákat, a térítési díj ellenében igénybe vehető szolgáltatásokat, ellenőrzik a gyógyszertárak működését és a gyógyszerismertetőket is.

Kovácsy Zsombor úgy véli: a felügyelet megszüntetése önmagában még nem jelenti azt, hogy az egészségügy hatósági ellenőrzése vagy a betegpanaszok kezelése rosszabb lesz. Most megvan a lehetőség arra, hogy a kusza hatósági ellenőrzési rendszerben végre rendet tegyenek. Kovácsy egyedül attól tart, hogy a régóta működő hatóságoknál nem lehet kialakítani azt a lendületet, újszerű, ügyfélbarát szervezeti kultúrát, ami az Egészségbiztosítási Felügyeletet jellemezte.