Csak Schmitt volt lojális a Kádár-rezsimhez

2010.08.06. 08:56 Módosítva: 2010.08.06. 10:55
Schmitt Pál a negyedik köztársasági elnöke lesz az országnak a húsz évvel ezelőtti rendszerváltás után. Az eddigi államfőktől eltérően nem jogász, vezető állami tisztsége volt már a rendszerváltás előtt is, viszont éppúgy van doktori címe és széleskörű nyelvtudása, mint elődeinek. Az eddigi elnökök közül kettő volt segédmunkás is, kettő családja osztályidegen volt, ketten három pártnak voltak tagjai, kettő akadémikus.

Az elmúlt húsz évben hivatalban lévő és a ma hivatalba lépő magyar államfők – Göncz Árpád, Mádl Ferenc, Sólyom László és Schmitt Pál – mindegyikének hasonlóan indult az élete. Az 1931-ben született Mádl és a Schmitthez hasonlóan 68 éves Sólyom családja is nehéz körülmények között élt az ötvenes években. „A múlt század egyik legnehezebb korszakában, a második világháború idején láttuk meg a napvilágot” – mondta Schmitt Pál egy közelmúltban adott interjúban a gyerekkoráról. Az államosítás idején, az ötvenes években a Fejér megyei Fülére mentek, de életrajzaiból ellentmondásos, hogy kitelepítették őket vagy az éhínség miatt választották a települést.

Göncz Árpád leköszönő köztársasági elnök és Mádl Ferenc megválasztott köztársasági elnök 2000. június 22-én, a CEU diplomaosztó tanévzáró ünnepségén (Fotó: Kovács Attila)
Göncz Árpád leköszönő köztársasági elnök és Mádl Ferenc megválasztott köztársasági elnök 2000. június 22-én, a CEU diplomaosztó tanévzáró ünnepségén (Fotó: Kovács Attila)

Göncz Árpád, a rendszerváltás utáni első magyar köztársasági elnök húszéves volt, és a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán tanult, amikor Schmitt Pál és Sólyom László megszületett. „Azért mentem jogásznak, mert ez volt az egyetlen olyan egyetem, amit egy szegény értelmiségi család gyermeke a család számára elviselhetetlen anyagi terhelés nélkül elvégezhetett” – nyilatkozta Göncz erről egy korábbi interjúban (apja magánalkalmazott volt, testvére nem született).

Varrás, lekapart vaj

Göncz Árpád a háború után, 1946-ban házasodott meg, felesége a családjával 1945-ben Sopronból mehetett volna nyugatra, de miatta maradt itthont, mert Göncz mindig azt mondta, „ő az országot se jobbra, se balra, ő ide született, ő itt marad”. A tánciskolából ismerték egymást. „Nagyon rosszul táncolt. Ez volt az egyetlen nagy bánatom. Úgyhogy kamaszkoromba rá se néztem, de akkor érettségi után már nemcsak az számított hogy ő jól táncol, vagy nem táncol jól” – idézte föl Göncz Árpádné egy 2003-as interjúban (megjegyezve, hogy a már a háború alatt a baloldi népi írókkal kapcsolatot ápoló Göncz a negyvenes években részt vett az akkor induló néptáncmozgalomban).

„Nem volt mód arra, hogy pénzért az ajándékok végtelen tárházából válogassanak a szülők, [...] mindent mi magunk készítettünk. [...] A család minden tagjának minden egyujjas kesztyűjét én varrtam” – idézte fel egy 2002-es interjúban Mádl Ferenc a gyerekkori karácsonyokat. Még keményebben fogalmazott egy 2004-es Századvég-interjúban (word dokumentum) Sólyom László, mondván: „Én húsz­éve­sen lát­tam elő­ször olyan va­jas kenye­ret, ami nem úgy volt meg­ken­ve, hogy le van ka­par­va ró­la a vaj.”

1922

Göncz Árpád

Megszületett Budapesten.

1931

Mádl Ferenc

Megszületett Bándon.

1942

Göncz Árpád

A Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán tanul. „Azért mentem jogásznak, mert ez volt az egyetlen olyan egyetem, amit egy szegény értelmiségi család gyermeke a család számára elviselhetetlen anyagi terhelés nélkül elvégezhetett.” Közben az Országos Földhitelintézetben dolgozik.

Sólyom László

Megszületett Pécsen.

Schmitt Pál

Megszületett Budapesten.

Gót betűk és kaszanyél

Sólyom, Mádl, valamint a most hivatalba lépő Schmitt is is részben német nemzetiségű családból származtak (a Göncz-család a ma már horvátországi Csáktornyáról származott, Göncz anyja, Heimann Ilona erdélyi származású volt).

Schmitt családja a németországi Ettlingenből érkezett Magyarországra, derül ki egy korábbi portréból. Sólyom László ötévesen már tudott gót betűkkel – de magyar szöveget – írni, hamarabb, mint latin betűkkel. Mádl viszont csak a háború után, az elemi iskolát elvégezve került vissza a Veszprém megyei Bánd német nemzetiségi közösségébe. Az ő szülei földművesek voltak – államfőként még 2001-ben is azt nyilatkozta: „ha kell, akkor ma is megfogom a kasza nyelét” –, Sólyom édesapja jogászként diplomázott, és Sopronban a Pénzügyigazgatóság főtanácsosának nevezték ki.

A Sólyom papa karrierjét azonban derékba törték a kommunisták: kapacitálták, hogy munkásgyerek lévén, lépjen be a pártba, majd amikor erre nem volt hajlandó, osztályidegenként kirúgták az állásából. Ekkor Pécsre költöztek vissza, itt lett gépkocsi-segédvezető, majd bérelszámoló, „fa­vá­gó ci­gá­nyok teljesítmé­nyét” mér­te.

1944-45

Göncz Árpád

Diplomát szerez, majd bevonul katonának. Közben tagja a magyarországi ellenálláshoz tartozó Teleki Pál Munkaközösségnek. Németországba vezényelt zászlóalját otthagyja. A háború után belép az FKGP-be, később a Nemzedék című lap felelős szerkesztője lesz.

 

1948-55

Göncz Árpád

Az FKGP felszámolása idején többször kihallgatják. A párt megszűnése után állástalan, majd segédmunkás, később hegesztő és csőlakatos az Április 4. Gépgyárban, technikus a Talajjavító Vállalatnál, és a gödöllői agráregyetemen kezd tanulni.

Mádl Ferenc

1951-ben jogi tanulmányokat kezd a Pécsi Tudományegyetemen, 1953-ban átkerül az ELTE-re. 1955-ben diplomázik, majd bírósági fogalmazóként kezd el dolgozni.

Schmitt Pál

1955-ben sportolni kezd, előbb öttusázik, de a lovagláshoz magas, az úszáshoz nehéz, így hamar a vívás kerül a középpontba.

Jogászból minden lehet

Sólyoméknál is a család anyagi helyzete határozta meg azt a döntést, hogy az érettségit a pécsi jogi kar kövesse: „Azért men­tem a jog­ra [...] mert a szü­le­im úgy vél­ték, nem tu­dok Pécs­ről el­men­ni, hi­szen ők nem tud­nak tá­mo­gat­ni [...] és hát a jo­gász­ból min­den le­het, majd meg­lát­juk”.

Mádl Ferenc is a pécsi egyetemen kezdett, és részben szintén családi indíttatásra: „Édesapámból az sugárzott felém, hogy nekem jogásznak vagy papnak kellene lennem, [...] az érettségi évében [...] Pécsről egy nagy tekintélyű professzor adjunktusa olyan meggyőző beiskolázási beszédet mondott, hogy azonnal eldöntöttem, hozzájuk megyek.”

Az ötvenes-hatvanas években Pécsen folyó jogászképzésről utólag mindketten nagyon kritikusan beszéltek. „Az egy ka­taszt­ró­fa: iszo­nya­tos hely volt, ahol sem­mit nem le­he­tett kap­ni” – mondta Sólyom. Ő végül mégis ott diplomázott, Mádl Budapesten fejezte be az egyetemet 1955-ben. Hasonlóság a pályájukon az is, hogy mindketten bírósági fogalmazóként kezdtek el dolgozni, de ez egyiküknél sem tartott sokáig.

1956

Göncz Árpád

A Magyar Parasztszövetségben dolgozik, november 4-e után részt vesz a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom memorandumainak készítésében.

Mádl Ferenc

Az MTA állam- és jogtudományi referense lesz.

Csőlakatos, segédvájár

Mádl 1956-ban az MTA állam- és jogtudományi referense lesz (arra nem találtunk utalást, hogy, hogy a forradalomban részt vett volna). Az 1965-ben diplomázó Sólyom – akit éppen Mádl győzött meg arról, hogy ne könyvtáros végzettségét felhasználva a Gorkij könyvesboltba menjen dolgozni, hanem maradjon a jogi pályán – 1966-ban már Jénában tanársegéd – jobb híján, az összehasonlító jogi intézetet, ahová eredetileg hívták, végül nem indítják el a keletnémetek, mert Walter Ulbricht szerint az egy burzsoá áltudomány, ami nem fér meg a szocialista jogrendszerrel.

Amely jogrendszer az ötvenes és hatvanas években Göncz Árpád sorsát is döntően befolyásolja. A háborúban még a magyar ellenállásban részt vevő, majd kisgazdapárti Gönczöt már az FKGP 1948-as felszámolásakor többször kihallgatják. A párt megszűnése után az addig felelős szerkesztőként dolgozó fiatalember állástalan lesz, később hegesztő, csőlakatos, technikus. Mádl Ferenc is volt segédmunkás, egy időben segédvájárként dolgozott.

Göncz az 1956-os forradalom idején a Magyar Parasztszövetség tagja, november 4. után részt vesz a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom memorandumainak készítésében, majd közreműködik egy Nagy Imre-kézirat külföldre juttatásában. 1957-ben letartóztatják, egy évvel később a Bibó-perben életfogytigra ítélik – a börtönben készíti el első fordítását, a Forsyte Sagát –,1963-ban amnesztiával szabadul.

Schmitt Pál 1976-ban a a budapesti Astoria Szálló igazgatóhelyetteseként(Fotó: Danis Barna)
Schmitt Pál 1976-ban a a budapesti Astoria Szálló igazgatóhelyetteseként
(Fotó: Danis Barna)

Schmitt és Sólyom csak tizennégy éves volt a forradalom idején, előbbi alig egy éve kezdett komolyan sportolni, utóbbi zongorista akart lenni, mindketten akkor kezdték a gimnáziumot. Schmitt egy jóval későbbi interjúban úgy emlékezett vissza, hogy a forradalom napjaiban járt egy üres rendőrségi épületben, de onnan fegyvert nem mert elvinni, csak lőszert.

Sólyom a pécsi gimnazistákkal október 24-én ki­vo­nult tün­tet­ni a Széchenyi tér­re. Erről azt nyilatkozta: „Kincseim kö­zött őr­zöm egy Rá­ko­si-szo­bor da­rab­ját s egy vö­röscsil­lagszi­lán­kot a Ná­dor szálló te­te­jé­ről ak­kor le­do­bott csil­lag­ból.” Már államfőként, 2005-ben Mádl azt mondta az ötvenes évekről és 56-ról: „A pártállami diktatúra [...] megszüntette a személyi és vagyonbiztonságot, fölszámolta az alapvető állampolgári jogokat. Magyarország népe e rendszer ellen kelt föl 1956-ban.”

1957-62

Göncz Árpád

Közreműködik egy Nagy Imre-kézirat külföldre juttatásában, letartóztatják, 1958-ban a Bibó-perben életfogytigra ítélik. 1960-ban részt vesz a váci börtön éhségsztrájkjában.

Mádl Ferenc

1961-ben posztgraduális képzésen vesz részt a strasbourgi egyetemen.

Sólyom László

1960-ban érettségizik, jogi tanulmányokat kezd a Jannun Pannonius Tudományegyetemen. „Azért mentem a jogra, [...] mert a szüleim úgy vélték, nem tudok Pécsről elmenni, hiszen ők nem tudnak támogatni, [...]és hát a jogászból minden lehet, majd meglátjuk”.

Schmitt Pál

1960-ban, 18 évesen, ifjúsági bajnok.

1963-66

Göncz Árpád

1963-ban amnesztiával, az utolsók között szabadul, a gödöllői egyetemről kizárják. Szakfordító lesz a Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézetnél, majd a Talajjavító Vállalatnál dolgozik, 1965-től szabadfoglalkozású író, műfordító.

Mádl Ferenc

1964-ben az állam és jogtudományok kandidátusa.

Sólyom László

1963-ban könyvtárosi képzést kezd az Országos Széchényi Könyvtárban, amit 1965-ben fejez be, ekkor szerzi meg jogi diplomáját is. Bírósági fogalmazó lesz.

Schmitt Pál

1966-ban diploma a közgáz belkereskedelem szakán, ebben az évben lesz először válogatott. Származása miatt nem vették fel az orvosi egyetemre, ezért ment a közgázra, az elutasítás miatt 18 évesen a disszidálásra is gondolt.

1967-70

Mádl Ferenc

Vendégoktató nyugati egyetemeken (többek között a Berkeley-n és többször Strasbourgban),

Sólyom László

Tanársegéd Jénában, 1969-től az MTA tudományos kutatója.

Schmitt Pál

Csapatbajnoki cím az 1968-as olimpián és az 1970-es világbajnokságon.

1971-75

Göncz Árpád

1974-ben megjelenik első regénye, a Sarusok.

Mádl Ferenc

1971-től az MTA jogtudományi intézetének főmunkatársa, 1973-tól egyetemi tanár, 1974-ben akadémiai doktor.

Sólyom László

1975-ben az állam- és jogtudományok kandidátusa, közben dolgozik az Országgyűlési könyvtárban, 1975-ben amerikai ösztöndíjat kap.

Schmitt Pál

Csapatbajnoki cím az 1971-es világbajnokságon és az 1972-es olimpián.

1976-80

Göncz Árpád

1976-ban megjelenik a Magyar Médea.

Mádl Ferenc

1978-tól az ELTE Civilisztikai Intézetének igazgatója, vendégprofesszor a Berkeley és a McGeorge egyetemen.

Schmitt Pál

Szállodaigazgató lesz a Hotel Fórumban, előtte az Astoriában az étterem üzletvezető-helyettese és igazgatóhelyettes. Az 1976-os olimpia után – csapatban negyedikek lesznek – visszavonul a válogatottól, egy évre rá felhagy a versenysporttal.

1981-85

Göncz Árpád

1981-ben a Magyar Írószövetség fordítói szakosztályának vezetője, 1983-ban József Attila-díjat kap.

Mádl Ferenc

1984-től a Tudományos Minősítő Bizottság titkára, a Harvardi Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Akadémia tagja.

Sólyom László

1981-től akadémiai doktor, 1983-tól egyetemi tanár, a nyolcvanas évek elejétől nem hivatalos környezetvédelmi mozgalmak jogi tanácsadója, 1984-től részt vesz a Duna Kör munkájában.

Schmitt Pál

1981-től a Népstadion és Intézményei főigazgatója, 1983-tól a MOB főtitkára, a NOB tagja, az OTSH elnökhelyettese miniszterhelyettesi rangban, 1985-től a Magyar Olimpiai Akadémia tanácsának elnöke.

1986-89

Göncz Árpád

1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd az SZDSZ alapító tagja, a Történelmi Igazságtételi Bizottság alapító tagja, majd alelnöke, 1989-ben az írószövetség elnöke, az SZDSZ országos tanácsának tagja.

Mádl Ferenc

1987-től az MTA levelező tagja, 1988-tól az Európai Akadémia tagja, 1989-ben az államok és a külföldi beruházások washingtoni nemzetközi választottbíróságának bírája lett.

Sólyom László

1987-ben az MDF alapító tagja, 1989-től elnökségi tagja. 1989-ben az Alkotmánybíróság első öt tagjának egyike, ekkor minden társadalmi tisztségéről lemond.

Schmitt Pál

1989-től a MOB elnöke.

Felívelés és szabadúszás

A hatvanas évektől a majdani államfők szakmai karrierje – a börtönben lévő, majd szabadulása után egyetemről kizárt, később szabadúszó írói létre váltó Göncz kivételével – szépen ível felfelé. Mádl 1964-ben kandidátus lesz, a hatvanas évek második felében számos nyugati egyetem vendégoktatója, a hetvenes évek elején már az MTA főmunkatársa. Schmitt 1965-től válogatott, 1968 és 1972 között csapatban két olimpiát és két világbajnokságot nyer, majd a Marx Károly egyetemen szerzett belkereskedelmi diplomájával igazgatóhelyettes, aztán igazgató az Astoriában. Sólyom 1969-tól az MTA kutatója, az Országgyűlési Könyvtár munkatársa.

Schmitt Pál és Mádl Ferenc a trianoni békeszerződés aláírásának 90.évfordulóján, az egész nemzetért tartott katolikus emlékmisén. (Fotó: Szigetváry Zsolt)
Schmitt Pál és Mádl Ferenc a trianoni békeszerződés aláírásának 90.évfordulóján, az egész nemzetért tartott katolikus emlékmisén.
(Fotó: Szigetváry Zsolt)

Mádl és Sólyom szakmai pályafutása később is hasonlóan alakul: mindketten egyetemi tanárok, majd – Mádl 1974-ben, Sólyom 1981-ben – akadémiai doktorok lesznek, később az MTA levelező tagjának is megválasztják őket. A közéleti pályafutásuk azonban eltérő ívet fut be. Mádl a rendszerváltásig nem vállal érdemi közéleti szerepet, akkor viszont kormánytag lesz, majd már 1995-ben államfőjelölt. Sólyom László a nyolcvanas években nem hivatalos környezetvédelmi szervezetek jogi tanácsadója, majd a Duna Kör, később a Magyar Demokrata Fórum tagja lesz. A rendszerváltás idején a politikától eltávolodik, az Alkotmánybíróság tagja és első elnöke, a testületből távozva civil közéleti szerepvállalása előzi meg az államfőségét.

A nyolcvanas évek végén az íróként és fordítóként egyre jelentősebb eredményeket elérő Göncz Árpád is újra közszereplést vállal: a Történelmi Igazságtételi Bizottság és az SZDSZ alapító tagja, előbbinek később alelnöke. Szintén közszereplő, de az állampárti oldalon, Schmitt Pál, 1983-tól nemcsak a MOB főtitkára, de az OTSH elnökhelyettese is, vagyis miniszterhelyettesi rangja van.

A politikai pályafutása más ponton is eltér elődeitől. Sólyom és Göncz is a kezdetektől részt vett egy rendszerváltó párt munkájában – és kis ideig annak vezetésében –, Schmitt csak 2003-ban lett Fidesz-tag (és szinte nyomban alelnök is). Ő az egyetlen, aki karrierpolitikusnak mondható abból a szempontból is, hogy korábban karrierdiplomata volt, előbb az Antall-kormány idején lett madridi, majd a Horn-kormány idején berni nagykövet, és 1998-ban a szocialistákkal is tárgyalt esetleges budapesti főpolgármester-jelöltségéről. Ebből nem lett semmi, négy évvel később már függetlenként, de lényegében a Fidesz háttértámogatásával viszont elindul a fővárosért, de veszít ("Arról álmodtam, hogy Budapest főpolgármestere leszek, a baj csak az volt, hogy Budapest nem álmodott velem").

1990-95

Göncz Árpád

Országgyűlési képviselő, házelnök, majd köztársasági elnök, 1995-ben újraválasztották.

Mádl Ferenc

1990-től Európa-ügyi és a tudománypolitikáért felelős tárca nélküli miniszter, 1993-tól művelődési és közoktatási miniszter, ebben az évben az MTA rendes tagjává választják. 1995-ben államfőjelölt.

Sólyom László

1990-től az Alkotmánybíróság elnöke, 1994-től a genfi Nemzetközi Jogászfórum tagja, 1995-től Berlini Tudományos Kollégium tanácsadó testületének tagja.

Schmitt Pál

1991-től a NOB végrehajtó bizottságának tagja, 1992-ben doktori címet szerez a Testnevelési Főiskolán, ahol 1994-ben címzetes egyetemi tanár lesz. 1993-tól madridi nagykövet, 1995-től a NOB alelnöke.

1996-2000

Mádl Ferenc

1996-tól a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöke, 1999-ben becsületrendet kap, ekkortól 2000-es köztársasági elnökké választásáig az Orbán-kormány tudományos tanácsadó testületének tagja.

Sólyom László

1996-tól a Pázmány egyetem tanszékvezetője, 1998-ban távozik az Alkotmánybíróságból, 1999-ben Kölnben vendégprofesszor, az egyetem díszdoktora.

Schmitt Pál

1998-ban tárgyal az MSZP-val esetleges budapesti főpolgármesteri jelöléséről, majd berni nagykövet lesz. 1999-től a NOB protokollfőnöke.

2001-2010

Mádl Ferenc

2005-ig köztársasági elnök, nem vállal még egy ciklust. Visszavonulása után az ELTE díszdoktorává választják.

Sólyom László

2001-től az MTA levelező tagja, 2002-től az Andrássy egyetemen egyetemi tanár, a Védegylet vezetőségi tagja 2005-ig. 2005-től köztársasági elnök, 2009-ben nem engedik belépni Szlovákiába, 2010-ben nem jelölik újra.

Schmitt Pál

2001-ben indul a NOB-elnökségért, negyedik lesz. 2002-ben függetlenként, de Fidesz-támogatással vesztes budapesti főpolgármester-jelölt, 2003 óta a Fidesz tagja és a párt alelnöke. 2004-től EP-képviselő, 2009-től az EP alelnöke, 2010-ben országgyűlési képviselő, házelnök, majd köztársasági elnök lesz. 2006-ban a MOB-ban komoly támadások érik politikai szerepvállalása miatt, de megőrzi elnöki tisztét (ahogyan 2004-ben is túléli az athéni doppingbotrányt, holott az olimpia előtt azt ígéri, hogy lemond, ha ilyen történik).

Ők maguk magukról

„Az író segítette az elnököt, s talán még inkább a fordító” – mondta, már megbízatása lejártával, egy 2004-es interjúban Göncz Árpád arról, hogy mit vitt magával előző életéből az államfői székbe. A most hivatalba lépő Schmitt a sportról mondta ezt: „Megtanít, hogy méltósággal viseljük el a vereséget, és kellő alázattal éljük meg a győzelmet.” Márpedig az államfőséghez „óriási alázattal látok neki”.

Augusztus 5-én Sólyom László leköszönő köztársasági elnök fogadta Schmitt Pál megválasztott államfőt a Sándor-palota Tükörtermében (Fotó: Koszticsák Szilárd)
Augusztus 5-én Sólyom László leköszönő köztársasági elnök fogadta Schmitt Pál megválasztott államfőt a Sándor-palota Tükörtermében
(Fotó: Koszticsák Szilárd)

És hogy hogyan ítélik meg magukat az államfők, volt államfők? „Voltam már főméltóság, kilenc évig alkotmánybírósági elnök, és a végén megelégedéssel nyugtáztuk, hogy nem változtam meg, és nem ment az agyamra” – nyilatkozta elnöksége nagyjából félidején, 2007-ben lapunknak Sólyom László (aki azt is megígérte az interjúban, hogy ha vége lesz az elnökségének, egy elektromos vagy hibrid autót fog venni, míg a blogok olvasásáról azt mondta: „nem járok kocsmába tájékozódni”). Amikor eldöntötte, hogy nem jelölteti magát még egy ciklusra, Mádl Ferenc azt mondta a Népszabadságnak: „becsülettel megtettem, amit vállaltam”, ezalatt nemcsak az államfőségét, hanem korábbi miniszteri megbízatását is értve.