A gátszakadás ellentmond a fizika törvényeinek

"Nézze meg, ez a vörösiszap, szilárd anyag, nem folyhat ki – mutat a Magyar Aluminium cégvezetője a gigantikus, vörös tározóra. – Alaptalan volt a pánik, mert főleg a víz távozott."

A gáton állunk, sűrű, agyagos massza hullámzik a lábaink előtt, bele a horizontba. Hasonló kép legközelebb valószínűleg a Marson fogadja az embert. Bakonyi Zoltánt is megérinti a látvány, mert hirtelen egy aluminiumos mondással rukkol elő: "Két biztos dolog van, a múlt meg a vörösiszapkazetta." Hogy ez mit jelent, nem tudom, de Bakonyi Zoltán tekintetéből meg azt látni, hogy ő viszont abban nem biztos, miért rukkolt elő a belterjes bölcsességgel. Negyvennyolc órája nem aludt, jegyzi meg zavartan, de felesleges a magyarázkodás, mert ez látszik a tekintetén is.

Zihál, ahogy kaptatunk a katasztrófa sújtotta gát oldalában, hangja néha elbicsaklik: "A cég most a környezetvédelmi hatóság utasítására leállt. Mi 4-5 nap technikai szünet után folytathatnánk a hidrolízist, a végterméket egy másik, előkészített kazettába gyűjthetjük. De ha ez a rendelkezés, mi betartjuk."

Vállalják a milliárdos kártérítést

Megnézzük a megsérült tározó helyett előkészített még üres kazettát. A létesítmény olyan, mint egy domb, aminek a közepén hatalmas, szürkés kráter keletkezett. Belül összecementálódott kohósalak borítja, kívül fűvel benőtt föld. A mérete talán a fele az átszakadt oldalú tározónak, de a vastagsága állítólag a négyszerese. Az új kazettára persze csak akkor lesz szükség, ha engedélyt kapnak a munka folytatására.

Bakonyi szerint az üzem működése segít abban is, hogy rendezhessék a károkat. "Egy hónapig tudjuk így húzni, aztán elveszítjük a vevőkörünket. 1100 embert foglalkoztatunk. De mindent megteszünk, hogy segítsük a munkát. Az Allianz Hungaria most kezdte a károk felmérését, pontos adatokat ezért nem tudunk. A felelősségtől függetlenül a Mal szerepet vállal a károsultak megsegítésében. A keletkezett kár nem olyan nagyságrendű, hogy a céget veszélybe sodorja. Néhány tízezer tonna talaj cseréje, vagy akár 100 ezer tonna sem az a nagyságrend, amit ne tudnánk teljesíteni" – hadarja, hogy a kártérítés és kárrendezés milliárdos nagyságrendű összegét még ki tudná gazdálkodni a cég.

Savval előzik meg a pánikot

Közben megérkezünk egy másik tározóhoz. "Ugyanígy nézett ki a megsérült kazetta is" – mutat Bakonyi a csurig töltött tóra, amely egyáltalán nem vörös, inkább piszkos vizű halastóra emlékeztet. Csak akkor szineződik el, tudom meg, ha felkavarodik a víz, például mert éppen önt ki az alant elterülő falura. Ilyesmi azonban biztosan nem fordul elő, mert a védelmi bizottság utasítására a lúgos vizet hamarosan sósavval semleges kémhatásúra hozzák, majd leeresztik a patakba.

Bakonyi egy ideig helyesel, hogy igen, ez a legbiztonságosabb, de aztán elismeri, a műveletre technológiailag semmi szükség, a 40-50 méter vastag falak nem fognak átszakadni, mindezzel a lakosságot szeretnék megnyugtatni.

A fizika nem igazolja az életet

"A kohósalak, amiből a gátakat építjük, összecementálódik, és közepes keménységű betonná áll össze" – ereszkedik térdre az igazgató, és mint valami aranyásó, lefeszeget egy darabot a gát pereméről. Már a tragédiát okozó tározónál járunk, Bakonyi úgy magyaráz, mintha a kertjében vezetne körbe.

"Hétfőn fél 11-kor még itt volt az őr, és semmilyen fizikai vagy kémiai elváltozást nem tapasztalt. A gát nem szivárgott, a zagy az előírt ph-jú volt. Száz százalék, hogy itt senki nem követett el hibát. A gát minőségét egy hónapja ellenőrizték. Az sem igaz, hogy túltöltöttük. Nézze, milyen vastag a gát az alapjainál. Hatvanöt méter. Ez a gát maga az erő definíciója" – mutat előre, és nem tudunk vitatkozni.

Valóban így van, a védmű lenyűgöző méretű, tisztán látszanak az alap méreti a lábunk előtt, ahol ötvenméteres mélység tátong. Alant kis munkagépek takarítják el a hulladékát annak az eseménynek, amely a fizika törvényei szerint nem történhetett meg.

Zavartan hümmögök. Meggyőztek a tudományos bizonyítékok, ugyanakkor nem tudom nem észrevenni a monumentális szakadékot, ahonnan a táj vörössé változik. "Itt olyan természeti összejátszásról van szó, amely a tervezésnél még nem állt fenn" – mondja Bakonyi Zoltán, én pedig nem kérdezek vissza.