Gyilkos dugó söpört végig a Duna fenekén

2010.10.11. 11:09
A horgászok néha a környezetvédelmi ellenőröknél is jobban jelzik, ha baj van egy folyóval, mert többen vannak, és állandóan a parton motoznak. Hiába közölte a katasztrófavédelem, hogy a Dunában Budapestnél talált haldögök a Marcalból származnak, pecások beszámolói és fotói alapján egészen biztos, hogy ez nem igaz, és magában a Nagy-Dunában is döglöttek halak. A jelenség nem tömeges, de két, aránylag ritka halfaj, a kecsege és a szilvaorrú keszeg megszenvedte az egyelőre ismeretlen mérgezést. Körbeszimatolásunk alapján egyértelműnek tűnik, hogy a fenéken, a sodorvonalban sodródott végig a víznél nehezebb, halgyilkos anyag.

A dögök a Marcalból sodródtak le, magyarázza a katasztrófavédelem, hogy a korábbi megnyugtató közlemények ellenére, miszerint a Duna nem lúgosodott be, és nehézfémsokk sem érte, miért találtak mégis haltetemeket több mint 100 kilométerre Győrtől, ahol a lúgos-iszapos-ecetes-gipszes víz belefolyt a Dunába.

Az internetező horgászok posztjait figyelve kiderül, tényleg lehettek a Marcalból származó halak is a dögök között. Szabozalan Dunaalmásról írta a Haldorádó fórumában, hogy pénteken, amikor a "trutyi" átvonult a Komárom és Esztergom közötti településnél, a döglött halak között találtak olyanokat, amelyek kopoltyúja tele volt gipsszel. Vasárnap újra lementek, ekkor már nem találtak egyetlen elpusztult halat sem, mozgást viszont láttak a vízen.

Csalihal élménye, amit fotókkal is illusztrált, arra utal, hogy magában a Dunában is pusztulhattak el halak. Az online pecás vasárnap járta be a folyó fővárosi szakaszának mindkét partját, és talált több olyan márnát, amelyek döglődtek, de még tátogtak.

duna4

Ezek talán nem a Marcal óta haldokoltak. Csakúgy, mint a két lefotózott kecsegehulla.

duna1

Ez a ritka és különleges vértes hal nem él a Marcalban, a Dunában annál inkább. A lefényképezett szilvaorrú keszegek sem élnek Marcal típusú kis iszapos folyócskákban.

Úgy tűnik, a vizarokon kecsegék és a szilvaorrúak – amiknek tényleg szilvakék, ráadásul duzzadt orruk van, mintha behúztak volna nekik egyet – sínylették meg legjobban szennyezést, ugyanis több beszámolóban találkoztam ennek a két fajnak a nevével.

duna3

Különösen megrendítő – mármint annak, aki elérzékenyül egy csontos orrú haltól – hogy Krtek, a Haldorádó fórumozója vasárnap hatalmas, döglött kecsegét fotózott Dunakeszinél. Íme, a megtaláló által 6 kiló körülire, vagyis kivételesen nagyra becsült példány:

duna5

Jogos közbevetés lehet, hogy a kecsege más miatt is elpusztulhatott, például az öregségtől. Ez igaz, de én harmincévnyi aktív dunai horgászat alatt soha nem láttam egy darab döglött kecsegét sem.

Több halászati felügyelővel és szakértővel beszélgettem, mindannyian megemlítették, hogy az összes fent említett halfaj a sodorvonalban, a fenéken él. Ezeket olyan szennyezés képes megölni, ami a víznél nehezebb, így közvetlenül a fenéken zúdul lefelé a sodrással. Egy, a Duna északi szakaszán járatos szakértő megemlítette azt a szokatlan jelenséget, hogy egyes helyeken a partközeli lassú, visszaforgó vízben tömegesen találtak normálisan a sodrásban élő fajokat, amik mintha kimenekültek volna a megszokott élőhelyükről. A folyó jó ismerői egységesen úgy vélték, a pusztulás tagadhatatlan, az is biztos, hogy nem minden hal érkezett a Marcalból, de a folyam halállományához képest a veszteség elenyésző.

Hogy mi lehetett a fenéken sodródó anyag? Többen számoltak be gipszes kopoltyúról. Egy szakértő ugyanakkor megkockáztatta, hogy a víznél nehezebb, azzal teljesen el nem keveredett lúg is tovasodródhatott az aljzat felett, és a fehér lepedék a dögök szilványán esetleg lehetett a lúg által kicsapott fehérje is.

Az élet szerencsére folyik tovább

A tetemekről szóló hírek mellett olyan élménybeszámolókat is találni a neten az eddig emlegetett, budapesti és attól északra elterülő szakaszokról, hogy pénteken, szombaton és vasárnap többen is fogtak halat, de nem láttak dögöket. Azt még a pesszimistább horgászok is elismerik, hogy a pusztulás sehol sem tömeges. Jellemző élmény Dunadunáé, aki Dunakeszitől felladikozott Vácig, majd le a Megyeri hídig, és ezen az aránylag hosszú úton 10-15 darab döglött vagy döglődő szilvaorrú keszeget látott. Ez pont 10-15-tel több egy normál nap termésénél, de semmiképpen sem nevezhető rengetegnek. Az is igaz persze, hogy kecsegéből kevés van, így ha pár kilométerenként elpusztul néhány több kilós példány, azzal kiveszhet a pusztító kormoránok által már le nem nyelhető méretű törzsállomány.

Budapest alatt a jelek szerint nem tapasztaltak halhullást, Seres Róberthez, a Bács-Kiskun megyei halászati felügyelőhöz legalábbis egyetlen jelzés sem futott be.

A sok félelem ellenére van remény. Pénteken, a szennydugó átvonulása közben az Index főszerkesztője méretes süllőt fogott Visegrádon, ami ritkább jelenség a zagytározógát-szakadásnál is.