Azt mondják, hogy iható a csapvíz
A Dunába érve jelentősen felhígult a lúgos kémhatású szennyezés, a mérési adatok itt már nem mutatnak eltérést a normálistól. A vízben nem oldódó szilárd vörösiszap nem juthat be az ivóvízbázisba.
A Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság a honlapján folyamatosan közzéteszi a Marcal, a Rába, a Mosoni-Duna és a Duna mentén lévő ellenőrzési pontokon mért vízminőségi adatokat. A műszerek a víz pH-értékét és vezetőképességét, azaz oldott iontartalmát mérik. A természetes vizek pH-értékük szempontjából a hazai szabványok alapján 6,5-8 közötti pH-értéknél minősülnek kiválónak, a vezetőképesség átlagos értéke 400-500 µS/cm (mikrosiemens).
A hatalmas táblázatot a Vituki Nonprofit Közhasznú Kft. laboratóriumának egyik szakértője segített értelmezni. Az adatokból kiolvasható, hogy a Duna és a Mosoni-Duna mentén mért értékek nem térnek el a normálistól, ám a vörösiszap-szennyezés lefolyásával szemben haladva a Rábán és Marcalon az értékek jól kivehetően megugranak a szennyezés levonulásakor. A másodpercenként 2600 köbméter vízhozamú Duna-főmedert elérve a szennyezés jelentősen felhígult.
Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség főigazgatója, Csepregi István is úgy értékelte az adatokat, hogy a szennyezés a Mosoni-Dunát és a Dunát elérve már a tűréshatáron belüli pH-értékeket mutatott. A rendkívüli helyzet miatt egyelőre a katasztrófavédelem jogosult intézkedni, a környezetvédelmi hatóság csak a rendkívüli helyzet elmúltával veszi vissza a lokalizációval, kármentesítéssel, a víz, a talaj és a levegő védelmével kapcsolatos hatósági jogköröket.
A Fővárosi Vízművek Zrt. tájékoztatása szerint mivel a szennyeződés felhígult, a főváros vízellátását biztosító ivóvízbázis biztonságban van. A vízmű szakemberei kétóránként ellenőrizzük a Duna vizét, az ivóvíztermelő kutak partszakaszát, a kutakat és a betáplálási pontokat. Folyamatosan online-leolvasható pH-értékmérő berendezéseket telepítettek, amit a diszpécserek nyomon követnek.
A Budapest ivóvíz-ellátását biztosító kutak parti szűrésűek. A vizet a folyó medrénél jóval mélyebben, a kavicságyban megszűrve nyerik ki. A kivételi pontokhoz a szilárd vörösiszap sem juthat le, és felszíni víz sem kerülhet a vízvezetékekbe. Mivel az ivóvíztermelő kapacitás messze meghaladja a szükségleteket, amíg a szenyeződés le nem vonul, csak a Dunától legtávolabb elhelyezkedő kutak vizét táplálják be a vezetékekbe.
Rengetet javult a katasztrófa által leginkább sújtott Torna patak vízminősége is. A Közép-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség 16 helyen vett mintát, a víz Ph-értéke: 8,58 és 9,19 között változik. Emlékeztetőül: a gátszakadás után ez az érték meghaladta a 13-at, azaz a mostaninál több nagyságrenddel lúgosabb volt.
A katasztrófával sújtott településeken az ivóvíz minősége kifogástalan, fogyasztásra alkalmas. Az adatok alapján a vizsgált talajban a pH-emelkedés mértéke eddig még nem érte el a kritikus szintet, és a vezetőképesség értékek sem magasak.
